A méregtelenítés bajnoka, a máriatövis.  Leginkább Európa délebbi részein fordul elő ez a tövises levelű, lila fészekvirágzatú gyógynövény. Meleg-és szárazságtűrő, ami kell is a forró mediterrán vidékeken. Mivel ezeken a területeken igen kevés növény képes túlélni, így ezen kevesek igyekeznek magukat tövisekkel, méreganyagokkal vagy egyéb- a természet adta- módszerrel védeni a többi élőlénytől.

A máriatövis igen sokoldalú

Nyár végére dús, tüskés nyalábbá terebélyesedő bokrai azonban így sem menekülhettek meg attól, hogy a történelem során az ember többféleképpen felhasználja őket: először kiszárítva tüzelőanyagként, majd hatását megismervén gyógynövényként is.

A jelenség biológiai oka ennél prózaibb: a fehér területeken az evolúció során klorofillhiány alakult ki, ráadásul a különleges színezet a növénynek jobb beolvadást biztosított környezetébe.

Nevét a levelein található tejfehér csíkokról, illetve az azokról született legendáról kapta. A történet szerint Mária az egyiptomi menekülés közben egy alkalommal megállt megszoptatni a Kisjézust, és ekkor cseppent néhány csepp anyatej a máriatövis leveleire. Mivel pedig Jézus anyjának teje csodatévő erővel bírt, ezért innentől kezdve az összes ilyen fajtájú virág fehér erezettel nőtt szerte a földön.

Az ókorban is ismerték, a 15. században pedig a bencések rájöttek, hogy különösen mérgezések esetén gyógyító hatású, de csak évszázadokkal később, a 18.század gyógyítói elevenítették fel újra ezt az indikációt, kezdték el mélyrehatóbban tanulmányozni és használni ezt a gyógynövényt. Azóta elsősorban májbetegségek gyógyszereként alkalmazzák, de használják étvágytalanság, epekövek, ekcéma és pikkelysömör, fáradtság és daganatos betegségek gyógyítására is.

Mi a máriatövis titka?

A máriatövis gyógyászatban alkalmazott termése tartalmazza legfontosabb hatóanyagát, a szilimarint, mely tulajdonképpen három flavonoid keveréke. Egyéb keserűanyagokat, illóolajat és E-vitamint is találunk benne, de nekünk mégis a szilimarin a legfontosabb. Ez az anyag úgy védi legfőbb méregtelenítő szervünket, a májat a mérgektől, hogy egyrészt serkenti a mérgek lebontását, másrészt aktivizálja a májsejtek (hepatocyták) gyógyító mechanizmusait, és az új májsejtek képződését.

A hepatocyták sejtmembránját átjárhatatlanná, azaz impermeábilissá teszi a mérgekkel (pl. alkohollal, nikotinnal és egyéb a szervezetbe jutó adalékanyagokkal) szemben. Serkenti az epetermelést, ezáltal segíti a zsírok lebontását is. Tulajdonképpen a máj teljes működését élénkíti és kedvező módon befolyásolja.

Mikor alkalmazzuk?

Tudományosan elismert a máriatövis-termés regisztrált készítményeinek alkalmazása krónikus-gyulladásos májbetegségek(pl. hepatitis), és degeneratív (leépülési) folyamatok (pl. zsírmáj-szindróma, májcirrhosis) gyógyítására. Akkor is használhatjuk, ha egészségesek vagyunk, de úgy érezzük, hogy életmódunk, esetleg munkánk több méreganyaggal terheli meg a szervezetünket, mint az tanácsos lenne, és szeretnénk a későbbi problémákat elkerülni.

Ilyenkor évente egy-két szilimarinkúrát érdemes tartani, májműködésünket támogatandó. Ellenjavallatai és mellékhatásai nem ismeretesek, mindazonáltal terhes és szoptató kismamák ne alkalmazzák, és gyermekeknél sem indokolt a használata.

Hogyan alkalmazzuk?

Bár a gyógynövényekkel foglalkozó könyvek tartalmazzák a máriatövis-tea receptjét, ilyen töménységben csak emésztést segítő hatása érvényesülhet, ugyanis a hatóanyag nagyon rosszul oldódik vízben. Ha májvédő-és májregeneráló hatását szeretnénk kihasználni, csak a nagy adag szilimarint tartalmazó kivonatok, cseppek és kapszulák bizonyulhatnak hatásosnak. Ha komolyabb egészségügyi problémánk van, minden esetben orvossal kell egyeztetnünk a máriatövis-készítmények használatát és adagolását illetően.

Egyébként a növény minden része ehető gyökerétől a virágáig. Leveleit és szárát egyes helyeken salátákba, levesekbe, köretként, sőt pitékben is felhasználják. Szárának ízét a káposztához és a spenóthoz hasonlítják, fejét forralás után az articsókához hasonlóan dolgozzák fel.

Magunk is termeszthetünk máriatövist

Mivel nagyon hasonlít egynémely bogáncsféléhez, legbiztosabban akkor járunk el, ha magunk termesztjük a gyógynövényt vetőmagról, így a nyár végére már szüretelhetjük saját tövises veteményünket.

Dr. Diamant Ágnes Ildikó

Forrás: hazipatika.com

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek