Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 4 perc

„Ady a teljes világot akarta, nem egy akart lenni a jók között, hanem az egyetlen, hiszen ő a kiválasztott, a jövendőmondó, az új messiás, a próféta, a látnok. Ő a tékozló, a kitagadott, az eretnek, a kóbor legény és a városi bujdosó. (…) ő egymagában a költészeti forradalom, nem irányzatok tagja, hanem az egyetlen igazi.” (Háy János: Dózsa György unokája, a lidérces, messze fény)

Száz éve, 1919. január 27-én, reggel negyed kilenckor halt meg Ady Endre. Teste több mint tizenkét órán át feküdt a halotti ágyon a Liget Szanatórium II. emeletének 30-as számú szobájában.  

Nem volt nyugta a megboldogultnak ekkor. Hatalmas felvonulás támadt körötte. Százak kerekedtek föl, hogy – a bennfentesek – egy kicsit időzzenek mellette, vagy – a ,,civilek” – legalább egy pillantást vessenek rá. Az első, aki az ágynál megjelent, Móricz Zsigmond volt. Ő munkához is látott azonnal. A lebírhatatlan erejű barát mindig dolgozott ugyanis. Akkor is, ha temetett. Most is: jegyzettömböt vett elő, ceruzát, és a még ki sem hűlt, felkötött állú holttest felett nekilátott a riportnak, amely Ady Endre a halottas ágyon címmel jelenik meg majd a Nyugat Ady-emlékszámában. Kora délután Móricz elment, hogy intézze a temetést Jászi Oszkárral, Babits Mihállyal és a kultuszminisztérium tanácsosával. (Móricz után közvetlenül a Magyar Szociáldemokrata Párt küldöttsége érkezett. Pedig ez a párt kemény szavakat kapott a költőtől pár évvel elébb. Majd sorra jöttek a többiek: Franyó Zoltán, Dénes Zsófia, Csinszka, Babits, Hatvany Lajos, Schöpflin Aladár, Zilahy Lajos, Szép Ernő, Ferenczy Béni. Vedres Márk délután elkészítette a legszebb Ady-szobrot, a halotti maszkot. És érkeztek a kollégák: hírlapírók, fotósok, riportrajzolók – mert akkor még ilyenek is voltak – Vértes Marcell, Major Henrik, Szőnyi Lajos – csak az ő fotográfiája sikerült, vagy maradt fenn. A szobrász Csorba Géza órákon át rajzolta a halott Adyt, akibe valósággal bele is bolondult – a költőt mintázta egész hosszú élete során, vagy tíz Ady-szobrát őrzi a Nemzeti Galéria, tervezett egy Ady-szobrot a Parlamenttel szemben a Duna közepére is, és három Ady-szobra áll ma Budapesten, a legismertebb a Liszt Ferenc téren. Betoppant persze halottnézőbe Kosztolányi is, akinek konstatálnia kellett, hogy a nagy vetélytársnak még ez is tökéletesen sikerült, a meghalás.

Kosztolányi Adyról

Ha már itt vagyunk a barát és rivális Kosztolányinál, 1929-ben külön tanulmányt szentelt Adynak, melyben (egyesek szerint szándékosan a leggyengébb sorait kipécézve) kifejti, miért tartja eltúlzottnak a költő agyonmagasztalását. „Kevés költő hagyott maga után annyi selejtest, művészileg idétlent, és modorost. Mégis jelentős tehetség volt. Maradandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékének tekinthető..” Az irodalomtörténet annyiban ma is igazat ad Kosztolányinak, hogy Ady költői életművét a legjobb 30-40 verse nélkül korántsem értékelhetnénk ennyire nagyra. Azok viszont a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alkotójává tették. Füst Milán is azt hangoztatta híres esztétika előadásain, hogy költőóriásainknak mindössze csak tucatnyi az a nagy verse, ami őket gigászivá avatta.

Ady a legnagyobb hírlapíró is volt

Ott tolonganak az ágy körül. ,,Nehéz fej – súgja az egyik rajzoló – nehéz, de szép. De hát Ady hírlapíró is volt, a legnagyobb magyar hírlapíró, a munkájukat végző kollégákra nem haragudhatott. Aztán karján a költő sötétszürke ruhájával visszatért Móricz, kizavart mindenkit, és az ápolónő segedelmével felöltöztette a holtat. Majd elköszönt, kilépett, bezárta az ajtót maga után, s ment intézni a temetést tovább.

Ahogy élt, az is csodának tűnik, hogy a negyvenegyet megérte

Ha már a költőfejedelem halálával foglalkozunk annak centenáriuma apropóján, el kell kicsit méláznunk azon, hogy miért is ilyen tragikusan rövid élet adatott neki. Ha azt nézzük, hogyan élt, az is csodának tűnik, hogy negyvenegy évig kibírta. Ez pedig roppant nagymérvű életigenlésének és választottság – és géniusztudatának tudható be. Az Adyról fennmaradt fotókról érett, megfontolt, komoly, 50 év körüli férfiember tekint ránk, és nem is gondolnánk, hogy ez egy harmincas éveiben járó fiatalember arca. A mértéktelen dohányzás (a vége felé a napi száz cigarettát is túllépte), a több liter bor, az eszméletlenre részegedés nyilván megtette a hatását. Kortársai és barátai visszaemlékezéseiből kiderül, hogy sokszor tényleg csak ismerősein és jóakaróin múlott, hogy a költő nem kapott golyót vagy kést a hátába. Lobbanékony, szenvedélyes, konfliktusos alkat volt, akinek verseiből kiszűrődik a józan, éleslátó gondolkodás, viselkedésében azonban ez nem igazán volt tetten érhető.

Sokan szerették, de még többen gyűlölték

Újságcikkeit és verseit küldetéstudattal írta. Egyik kezén hat ujjal született (ez régen a táltosok ismérve volt), és úgy gondolta, irányt kell mutatnia az országnak. Sokan szerették, de még többen gyűlölték, a politikusok közéleti cikkei, egyes pályatársai pedig költészete miatt. Ady költészetét manapság a magyar irodalom legnagyobb teljesítményei közt tartjuk számon, a kortársak közül sokan azonban korántsem voltak hasra esve Ady műveitől: magamutogató, direkt, modoros és idegesítő jelenségnek tartották. Cikkeiben pedig elemi gyűlölettől átitatott hangnemben bírálta Tisza István akkori miniszterelnököt. Végül mindössze három hónap különbséggel haltak meg. Adyt a szifilisz terítette le (amelyet még fiatal nagyváradi újságíróként szedett össze), Tiszát pedig a golyó. Magánélete sem volt kevésbé viharos, mint közéleti szereplése. Már kamaszkora óta rengeteg viszonya volt különböző nőkkel, kicsapongó életmódjának az is részét képezte, hogy partnereit sűrűn váltogatta. Talán lecsitult volna, ha egy biztos, nyugodt párkapcsolatba kerül, de ez sem adatott meg neki.

Mint Mózes nem mehetett be az Ígéret földjére

A halála óta eltelt egy évszázad, bár igazolta Ady társadalomkritikáját, az önáltatásban tobzódó, belülről rothadó országról, halála mégis szimbolikus, a költő ugyanis maga sem élte túl a régi Magyarországot, másfél évvel a trianoni békeszerződés aláírása előtt, 1919. január 27-én meghalt, mint ahogy Mózes, ő sem mehetett be az Ígéret földjére.

Batári Gábor

Életigenlők.hu

Similar Posts