3. rész
Pandémia, bezárkózás, karantén, korlátozások. Alig várjuk már, hogy kiszabaduljunk ebből a rettenetes helyzetből, talán soha nem volt még ekkora igény a kultúrára, zenére, vidámságra és a mesékre.
Jusson eszünkbe a Brémai muzsikusok, gyermekkorunk nagy kedvence: Egy öregecske szamár hűségesen szolgálta gazdáját egész életében, dolgozott és tűrt, amikor megneszeli, hogy gazdája agyon akarja ütni, mert már nem veheti hasznát, bátor kis hősünk megszökik, elindul Bréma felé, hogy ott beálljon muzsikusnak. Útja során sorstársakkal találkozik, egy kutyával, egy macskával és egy kakassal, egész zenekar kitelik majd belőlük. Nehéz útjuk volt, de sok küzdelem árán legyőztek minden akadályt.
Szinte teljesen fedi a jelen világunkban kialakult helyzetet, mi is legyőzzük a járványt, és bár nehéz időszak áll még előttünk, látni az alagút végét. Kinyitnak a színházak, újra olyan előadásokat nézhetünk, mint például A szépség és a szörnyeteg, ami eredetileg egy európai népmese volt, Gabrielle – Suzanne Barbat de Villeneuve írta le és jelentette meg 1740-ben. Legismertebb változata a Grimm fivéreknek köszönhető. Mégis a Walt Disney Pictures 1991-ben bemutatott animációs filmjével lett méltán világhírű, a 2017-ben elkészült élő szereplős változatban sikerült az alkotóknak ezt a csodálatos mesét élethűen filmvászonra vinni.
Nálunk is születtek olyan ma már klasszikussá vált alkotások, mint például a Dargay Attila rendezésében készült animációs film, amelynek Dargay nem csak rendezője, de forgatókönyvírója is volt, az 1985- ben bemutatott Szaffi. Kevesen tudják, de Jókai Mór 1885-ben megjelent, A cigánybáró című regényéből készült, zenéje pedig ifj. Johann Strauss melódiáinak felhasználásával. Szinte tökéletesen adaptálható a mai jelen világunkra: Szerepet kap – éppúgy, mint a mesében – az állatvédelem, ami sohasem kapott még akkora nyilvánosságot, mint napjainkban. A rajzfilmbeli Botsinkay-birtok felvirágzik és megszületik a legkisebb Saffi. Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy újra megnőtt a gyerekvállalási, családalapítási kedv. De ehhez kell, hogy a fiatalok és a kevésbé fiataloknak újra legyen lehetőségük ismerkedni, találkozni, randevúzni. Hallgassuk meg Toldy Mária Moszkva téri lányok c. örökzöld slágerét, szinte azonnal az az érzésünk támad, hogy ma is mennyire időszerű.
A gyerekek otthon tanulnak, és bizony itt is visszaköszön a törtélelem. A tanárok az internetnek köszönhetően tarthatnak órákat. Nem mindig volt ez így. Régen a tehetős családok magántanítókat fogadtak. Ilyen házitanító volt Vörösmarty Mihály, költőóriásunk is. De otthon tanították például egészen egyetemi tanulmányainak megkezdéséig – Alfred Nobelt, a „krimik” királynőjének tartott Agatha Christie-t, és a világhírű hegedűművészt, Yehudi Menuhint is.
Az irodalmi művek emléket állítanak, és megőrzik a házitanítók alakját, ilyen mű többek között Stendhal Vörös és fekete című regényének főhőse Julien Sorel is. A 20. század beköszöntével egyre inkább meghatározóvá vált, még az arisztokrata vagy más gazdag családok gyermekeinek is külső iskolába küldése. A házitanítók bizony gyakran bottal verték a rájuk bízott nebulókat, na nem úgy, mint Ludas Matyi Döbrögi méltóságos urat. Hát ez is, ahogy a mondás tartja, „megér egy misét”, vagy mesét. A Ludas Matyi első változata 1804-ben íródott, és kézirat formájában hamar elterjedt, az író tudta nélkül meg is jelent. 1815-ben a Bécsben tanuló Kerekes Ferenc (később Debreceni professzor), a szerző személyét nem ismerve adta ki névtelenül a Ludas Matyit. Fazekas levélben tiltakozott a kiadás ellen, a szerző átdolgozta a művet, és a saját neve alatt jelentette meg 1817-ben Bécsben. Műve előszavában utal a plágiumra.
A nagy mesemondó Benedek Elek meséje a Világvándora herceg. Ebben a mesében a főhős járt-kelt ország világszerte, hétszer is megkerülte a világot. Akárcsak a mostani migránsok, igaz az ő esetükben nem mondható el, hogy ugyanolyan nemes cél vezérelné őket ebben, mint a mesebeli királyfit.
Egy másik meséjében a Hazug legény-ben egy fiú nem akart dolgozni, de annál többet hazudott. Itt az apa azon nógatja a fiát, hogy jó lenne, ha elmenne dolgozni és abbahagyná a hazudozást, mert abból nem lehet megélni. Rendőreink is mondhatnák ezt az „unokázós” csalóknak, hogy ne hazudjatok annyit, menjetek inkább dolgozni. Szerencsére a médiának köszönhetően a rendőrség ismételten és gyakran felhívja a lakosság figyelmét, arra, hogy ne higgyenek el mindent azonnal, ellenőrizzék le a hallottakat, illetve forduljanak a rend éber őreihez.
Végezetül zárom soraimat abban a reményben, hogy hamarosan újra lehetőségünk lesz találkozni rég nem látott barátokkal, útra kelhetünk új kalandok felé. A mesék valóra válnak, a királyfik és királylányok, varázslók és boszorkányok fogják újra benépesíteni az álarcosbálokat, óvodákat, iskolákat.
Turi Emese
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
