Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 6 perc

„Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére és azóta azon visz tovább”

A Nemzet Legkedvesebb Színésze

Ő lett 1963-ban a „nemzeti kalandfilm-sorozat”, A Tenkes kapitánya főhőse. Majd 2005-ben a Nemzet Színésze. Amikor megkapta ezt a címet, Horváth Ádám, a Szomszédok teleregény rendezője megjegyezte, amiben mint közismert, ő volt a Taki bácsi: Zenthe Ferenc igazából a „Nemzet Legkedvesebb Színésze”.

Emlékévet szerveznek tiszteletére Salgótarjánban, mert április 24-én lett volna 100 éves Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, ezért most életigenlő nagyjaink között feledhetetlen személyére kerül a sor. Minden kollégája jó szívvel gondol vissza rá, a közönség is elhalmozta szeretetével öt évtizedes pályája során.

Hozzátartozói kötelékek nélkül volt családtagunk évtizedekig, akár a Szomszédok Taki bácsijaként vagy Kárpáthy Zoltánként (össze ne keverjük a Jókai hősével) a rádiós szupersorozatból, a Szabó családból. Noha már kitalálták a programokat, s van szilvás-mákos Zenthe-torta is, pár napja pedig megjelent a Zenthe-bélyeg, egyelőre csupán online ünnepeket tartanak. Nemcsak Salgótarjánban, hanem például az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben is.

Életigenlése

…mert jelentős művészként is szerény, közvetlen, nagylelkű maradt

1997-ben Nógrád megye díszpolgárává választották Zenthét. Az akkori ünnepségek kapcsán beszélt arról: „Jószerivel nem is voltam magamnál. Izzadt a tenyerem, remegett a lábam. Nekem valahogy az »énségemmel« van baj. A színpadon csak szerepben érzem jól magam. Ha Zenthe Ferencnek Zenthe Ferencnek kell lennie, akkor olyan vagyok, mint mindenki más, aki először áll színpadon, közönség előtt. Vagy talán még rosszabb.”

Simon Lajos, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház igazgatója személyesen ismerte Zenthe Ferencet, aki mindenkihez közvetlen volt, óriási szívvel. Amikor 2012-ben megalakult a színházuk, nem volt kérdés, hogy ő lesz a névadójuk.

…mert egész pályafutását egyúttal életét is erő és alázat jellemezte

Egyik utolsó szerepében, a Budapesti Operettszínház 2002-es West Side Storyjának Dokijaként láthattuk Leonard Bernstein Rómeó és Júlia-átiratában, Bagó Bertalan rendezésében a Lőrinc barátnak megfeleltethető figura rezonőrként is funkcionál – Zenthe pedig mindig kiválóan alakította ezeket a karaktereket.

Amint többek közt ő is,  próbálja megbékíteni a két ellenséges bandát, dühösen, mégis szeretettel abban minden benne van, ami nemcsak színpadi jelenlétét, de talán egész pályafutását, életét is jellemezte: erő és alázat.

...mert szeretni tudta a közönség, ő meg szerette a közönséget

Az Aranykor  megnevezésű, egykori tévés riportműsorban így nyilatkozott: „A külsőm meg a hangom, az agyam, a gondolkodásom az én kis skatulyám, ebből ne vegyenek ki. Ez a skatulya lehet nagyon nagy, mint Latinovitsnak vagy Mensárosnak, és lehet akkora, mint az enyém. A hatása az, hogy szeret a közönség. Én meg szeretem a közönséget.”

…mert mindig derűs volt,  …és volt egy leonárdói-napóleoni képessége pár percnyi alvás után is kipihenten volt képes ébredni

Ezt mondta róla a Tenkes kapitányában vándordiákot alakító Tordy Géza, aki szerint a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész mindig derűs volt, és mindenről megvolt a véleménye, de megtartotta magának.

Egy különleges képességéről is beszélt: ha volt pár szabad perce, arra az időre el tudott aludni, aztán kipihenten ébredt. Azt mondta: most öt percet hunyok, és azonnal elaludt. Utána csillogó szemmel tért vissza. Erre mindig, minden körülmények közt képes volt – emlékezett vissza a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Tordy.

...mert leszokott a dohányzásról, a kávét is mellőzte, úgy vélte: a színésznek állandóan sportolni kell, a mozgás a színpadi erőnlét feltétele

Az idei Zenthe-emlékévhez a Magyar Dragon Szövetség is csatlakozott. A vitorlázók legnagyobb eseménye az éves országos bajnokság, amelyen idén az egyik futam – a tervek szerint – Zenthe-emlékverseny lesz.

Zenthe Ferenc 1959-re leszokott a dohányzásról, büszke volt rá nagyon. Előtte napi 3-4 csomag cigarettát szívott. A kávét is mellőzte akkor már. Úgy vélte: a színésznek állandóan sportolni kell, a mozgás a színpadi erőnlét feltétele. Úszott, fiatalon atletizált, rúdugrásban ifjúsági bajnokságot nyert, vívott.

Dragon-vitorlással még 80 évesen is versenyzett fiával a Balatonon.

Hajtóként rendszeresen részt vett a Komlós-ügetőversenyeken, amelyeket minden évben Komlós Vilmos színművész (ő volt az első Sajó, Hacsek kávéházi társa, nem mellesleg Komlós Juci édesapja) emlékére rendeztek meg a pesti Ügetőn. Színészek voltak a zsokék. „Palóc színésztársával”, Basilides Zoltánnál pedig egy speciális gyalogló-futóedzést találtak ki, űzték is a Hűvösvölgy környékén. Aztán már csak egyedül Zenthe tett nagy sétákat az erdőben. Tagja volt a színész fociválogatottnak is. Hatvan évesen még játszott a legendás SZÚR-on, a színészek-újságírók rangadóján. A művészcsatársor úgy állt föl: Bitskey Tibor, Bujtor István, Zenthe Ferenc, Suka Sándor, aki abban az időben már szintén betöltötte a hatvanat. Zenthe többször mesélte azt a focijelenetüket: Bujtor hosszan passzolta a labdát, Suka lassan futott, nem érte el, odakiabált Bujtornak: „Pista, ne őrülj már meg, 120 éves a balszárny!”

 …mert „Isten tenyerén” folytathatta színészi pályáját

„Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére és azóta azon visz tovább” – nyilatkozta Zenthe Ferenc az MTI-nek 2005. januárban, amikor a Nemzet Színészévé választották.

Az Isten tenyerén játszó legkedvesebb színész biográfiája

A napjainkban Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán született 1920. április 24-én Rameshofer Ferenc néven, egy bányafőmérnök fiaként. Az egri ciszterciekhez, majd a nyíregyházi katolikus gimnáziumba járt, a színház és a művészetek iránti fogékonyságát édesapja is táplálta, aki a bányászfaluban mozit működtetett. Érettségi után négy félévet a közgazdaság-tudományi egyetemre járt, majd 1941-ben, palócos kiejtése dacára felvették a Színművészeti Akadémiára. Katonai behívót 1942-ben kapott, de a frontra végül nem került ki. Tanulmányai félbehagyásával 1945-ben Pécsre szerződött, majd 1947-től Debrecenben játszott. A Madách Színház tagja 1952-ben lett, és haláláig az is maradt. Pályakezdéséről 2005-ben így nyilatkozott a Magyar Nemzetnek: „A Madách Színház és benne Ádám Ottó, Pártos Géza, Pécsi Sándor – akivel közösen döntöttük el, hogy színésznek állunk –, valamint a velem egy időben a Madáchhoz szerződő Psota Irén, Váradi Hédi életemet és pályámat alapvetően meghatározó személyiségek voltak. Hiába volt jó az indulásom a különböző vidéki társulatoknál, amit a színházról és a szerepről tudni kell, főleg a Madách Színház tagjaként tanultam meg. A színészt nem a főiskolán képezik, hanem a jól működő színházaknál.”

Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tengerben, ezt a Rákóczi hadnagya és a Gábor diák címszerepe követte, majd olyan romantikus vígjátékok mint a 2×2 néha 5. Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg, az 1983-ban készült, Oscar-díjra is jelölt Jób lázadásában módos falusi zsidót alakított, aki egy keresztény kisfiút fogad örökbe a második világháború alatt.

Az országos ismertséget az 1962-ben forgatott A Tenkes kapitánya című tévésorozat főszerepe, Eke Máté alakja hozta meg neki, amely itthon nagy sikert aratott, és világszerte bemutatták, még Kínában is. A televíziónak köszönhette másik legendás szerepét is: többek közt a Tüskevár és a Bors után felkérték az 1987-ben induló Szomszédok taxisa, Taki bácsi szerepére. Az 1999-ig futó teleregénynek köszönhetően a nagyszülők-szülők generációja után az unokák is megismerték, megszerették. Emellett rengeteget szinkronizált, valamint szerepelt a Magyar Rádió 1959 és 2007 közt sugárzott A Szabó család című rádiójátékában is. A hallgatók annyira szerették, hogy miután első karakterét kiírták a sorozatból, egy másik figura hangjaként visszatérhetett.

A közönség szeretete mellett a szakma is elismerte: Jászai Mari-díjjal 1954-ben és 1968-ban tüntették ki, 1997-ben pedig Kossuth-díjat kapott. A nemzet színészei közé 2005-ben választották be. Ekkor így nyilatkozott az MTI-nek pályafutásáról: „Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább.”

Első felesége Oláh Katalin tornász volt, tőle 1954-ben született Ferenc fia. Házasságuk felesége korai halála miatt 1983-ig tartott. Második feleségével 1986-ban házasodtak össze, utolsó éveit vele töltötte remeteszőlősi házában. Tüdőgyulladásban hunyt el 2006. július 30-án. Ravatalánál a Farkasréti temetőben Huszti Péter „nagyszerű játszótárstól, csodálatos embertől” búcsúzott, aki „egy gyönyörű, boldog, kristálytiszta életművet hagyott ránk”. Nevét őrzi többek közt a 2012-ben megnyitott salgótarjáni színház, arcmását pedig Budapesten a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája mögötti graffiti.

Batári Gábor

***                    ***                    ***                    ***

A díjmentes onko-segítő szolgálatot, az Életigenlők magazint, a rákszűréseket a személyi jövedelemadó 1%-ából működteti a közhasznú szervezet. Ezért kérjük, idén is rendelkezz adód 1%-ával A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány javára! Itt olvashatsz bővebben rólunk és a rendelkezés menetéről: http://rakellen.hu/hu/egy-szazalek Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts