A beszéd, az egymás közti kommunikáció mindig is központi szerepet játszott az életemben. Vagy azért, mert jól tudtam beszélni és szépen fogalmazni vagy pont az ellenkezője miatt, vagyis gátlásos voltam.
Igen, ez az, amikor nem merünk megszólalni vagy csak akadozva, bizonytalanul hagyják el a hangok a szánkat. Volt egy idő, amikor kifejezetten figyeltem arra, hogy hogyan formálom a szavakat, különböző helyzetekben hogyan kommunikálok. Próbáltam felfedezni az erősségeimet és megismerni a gyengeségeimet, hiszen néha már én éreztem magam kellemetlenül, saját magam előtt.
Az odafigyelés időszakában tapasztaltam meg, hogy nemcsak a mondanivalóm és beszédstílusom változott meg, hanem a hangom is. Éreztem, hogy stresszes helyzetben más hangszínen beszéltem. Nem volt egységben a belső mondanivalóm azzal, amit és ahogyan kommunikáltam. Ez rendkívül zavart. Beiratkoztam egy „hang(képzési) tréningre”, ahol sikerült elsajátítanom a szóbeli kommunikációhoz elengedhetetlenül szükséges alaptechnikákat és tippeket. Különböző gyakorlatok segítségével megismertem a saját hangom határait, fel és le. Egyszer csak megéreztem, hogy mikor vagyok jó helyen, mi az én saját hangszínem, ahol jól érzem magam, ami én vagyok. Fantasztikus élmény!
Meggyőződésem, hogy bizonyos mértékig ez egy belső hangképzés is volt, hiszen megfelelő önismereti, testközpontú odafigyelést igényel a kommunikációnk. Megtanultam apró kis trükköket, hogy pl. a helyes testtartás milyen sokat lendít a beszéden. Egyenes háttal üljünk, a fejünket és a tekintetünket fordítsuk előre és tartsuk egyenesen, minkét talpunk legyen a padlón. Lélegezzünk egyenletesen, a természetes ritmusunk szerint. Ha már gyakorlottak vagyunk, akkor már mozoghatunk is, a hangszínünk nem változik.
Állás közbeni beszéd (beszélgetés) során pedig fontos, hogy minkét talpunk legyen a talajon, álljunk határozottan, de nem megfeszített lábakkal. Ezek egyszerű apróságok, aminek használata a helyes és magabiztos kommunikációnkban kamatozik. Bárki kipróbálhatja. Ne felejtsünk el mosolyogni közben. Egy telefonbeszélgetésben vagy írás közben lehet, hogy nem látszik, de a pozitív kisugárzás garantált!
Bár a profik eszköztára sok-sok egyszerű apróságból tevődik össze, de a saját hangunk megtalálása felé vezető úton ez is jó kezdet lehet.
Álljunk csak meg egy pillanatra. Mit is jelent, hogy saját hangunk megtalálása? Saját tapasztalatom szerint az az „állapot”, amikor egységben vagyok önmagammal. A testem és a lelkem ugyanazt kommunikálják a külvilág felé, mint amit a belső hangom által én is ismerek. A megfelelő hangképzési és beszédtechnikák elsajátítása mellett a saját gondolataink megfogalmazása és kifejezése is fontos része a folyamatnak. Röviden szólva: figyeljünk a tartalomra is, az igazán fontos mondanivalókra, azaz ne csak másokat traktáljunk a végeláthatatlan vagy éppen semmitmondó
üres szövegeinkkel.
A fontos mondanivaló számomra azt jelenti, hogy van a témához érzelmi kötődésem, saját élményem és ez feltehetően a beszélgetőtárs számára is érdekes lehet. Véleményem szerint egy igazán értékes beszélgetés során figyelünk a másikra, magával ragad a mondanivalója és ez fordítva is igaz. Őket is magával ragadja, amikor mi beszélünk. Ilyenkor jó érzéssel tölt el bennünket a másik jelenléte, azonosulunk a saját és a társ hangszínével is. Ha jobban odafigyelünk a másikra, felfedezhetjük milyen szép a hangja… Ezekben a helyzetekben a figyelmünket magunkra fordítva azonnal érezni fogjuk, önmagunk vagyunk és mi is megtaláltuk a saját hangunkat és felfedezhetjük a saját belső szépségünket. Egy ilyen különleges módon.
Kiss Katalin
