Interjú

Megkérdeztük Németh Márta szociológust, komplex művészeti terapeutát, szakokleveles munkajogi tanácsadót, A rák ellen… Alapítvány kuratóriumi tagját, hogy a megjelent home office (távmunka) új fogalommal, helyzettel mit kezdjen a munkavállaló és a munkáltató?

– A jelenlegi kommunikáció azt nyomatékosítja: „maradjon otthon, aki teheti”. Felkészült-e erre az új helyzetre a társadalom?

– Erre a helyzetre nem lehetett felkészülni, néhány hónappal ezelőttig nem látszott olyan ok, ami miatt tömegeknek otthon kellett volna maradniuk, otthonról kellett volna dolgozniuk és otthon kellett volna tölteniük a szabadidejüket – a 21., de már a 20. század is arra szocializált, hogy fogyassz minél többet, utazz minél messzebb, minél olcsóbban, pörögj állandóan emberek közt – és ha mindezt nem teszed, akkor furcsa vagy.

Ezeknek az üzeneteknek kell most egy pillanat alatt megálljt parancsolni és homlokegyenest másképp viselkedni: otthon maradni, minél kevesebb személyes érintkezésre szorítkozni. Ez nem könnyű – és minél távolabb állt valaki korábban attól, hogy otthon foglalja el magát, annál nehezebb. Aki nem szokott hozzá ahhoz, hogy napokon át magában van és képes magát egyedül is jól érezni, vagy ahhoz, hogy otthon is értelmesen el tudja magát foglalni, az fokozottan nehéz helyzetben van. Ugyanígy azok is, akik szűkös, rossz lakáskörülmények közt élnek, vagy sokadmagukkal élnek szűkös térben, ingerszegény környezetben. Épp ezeknél a családoknál jellemző, hogy a technikai felszereltségük sem megfelelő ahhoz, hogy az internet adta lehetőségeket kihasználhassák személyes kapcsolattartásra vagy munkára. Sajnos épp ezek az emberek azok, akiknek gondot okoz az interneten való tájékozódás is, így sokkal kevesebbet tudnak a vírus által okozott veszélyekről.

Mindenkinek sok bonyodalmat okoz az átállás, de azok, akiktől ez a kényszerű helyzet mindent elvesz, a munkát és a szociális kapcsolatokat egyszerre, még kellemetlenebbül érzik magukat és keresik a kibúvókat.

Fontos lenne, hogy mindenki megértse: saját és családjuk, szeretteik személyes biztonságát is veszélyeztetik azzal, ha nem tartják be a higiéniai és a szociális távolságtartásra vonatkozó előírásokat. Ne feledkezzünk el azokról sem, akik nem tudnak otthon maradni, bármennyire szeretnének is – a mi védelmünkben, a mi ellátásunkért dolgoznak, becsüljük meg őket is azzal, hogy rájuk is vigyázunk azzal, hogy otthon marad, aki csak tud!

– Sem a távmunkának, sem a távoktatásnak nem volt komolyabb kultúrája korábban Magyarországon, lehetséges, hogy most ez a helyzet kikényszeríti a kialakulását?

– Igen, egészen biztosan hatalmasat változott az elmúlt hetekben az oktatás és a munka világa is. Fontos megérteni, hogy mind a digitális oktatás, mind a home office egy más szemléletet és a korábbitól eltérő eszközöket kíván – és itt korántsem kizárólag a technikai eszközparkról kell beszélnünk.

Másképp időzítve és más módon kell kiosztani a feladatokat, más módon lehet számot adni a tudásról, kapcsolódni egy projekthez. Másféle oktatási módszerekre van szükség, a korábbi gyakorlattól teljesen eltérő támogatási és segítői rendszerre. Más módokon kell odafigyelnünk egymásra és saját magunkra is: a mentális egészség részét képezi, hogy nem kizárólag tanulunk vagy dolgozunk, de tagjai vagyunk kisebb-nagyobb közösségeknek, szociális életet élünk.

A szociális interakciók formájának is ki kell alakulnia, nem várható el senkitől, hogy ebben az új helyzetben azonnal ugyanazt a kognitív teljesítményt nyújtsa, mint korábban. Ráadásul egy komoly szorongás is van mindenkiben, az ismeretlen veszély mindannyiunkat fenyeget – nem azonos mértékben, de mindenkinek kihat a családjára, magánéletére, munkájára – ezért fokozottan érvényes az, hogy nagyon nagy empátiával és türelemmel kell közelítenünk egymáshoz.

– Vannak-e speciális munkajogi szabályok a távmunkára?

– Igen. Ez a speciális helyzet azt hozta magával, hogy noha továbbra is a hatályos Munka Törvénykönyve (Mt., a 2012. évi I. törvény) az irányadó dokumentum a munkajogban, de életbe léptek különleges szabályok is, melyeket a 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet tartalmaz.

Érdemes figyelemmel kísérni, hogy ezek az intézkedések meddig lesznek hatályban, de pillanatnyilag az a helyzet, hogy a 6. § (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló bármely munkajogi kérdésben eltérjen a törvényi szabályozástól, ha erről meg tudnak egyezni. Ez azt jelenti, hogy a munkaviszony valamennyi tényezője (bérezés, munkaidő, munkaidő-beosztás, távmunka, szabadság, stb.) egyeztetés tárgyává válhat munkáltató és dolgozó között.

Nagyon fontos kitétel a megegyezés és a közös akarat – vagyis továbbra sem léphet egyoldalúan egyik fél sem olyat, amelybe a másik fél nem egyezett bele – ugyanakkor ez a két fél közt fennálló hierarchikus erőviszonyok miatt meglehetősen ingoványos talaj. Munkáltatóknak is foroghat kockán a léte – de a munkavállalók többségét már egyetlen, bevételt nem hozó hónap is a konkrét megélhetését is veszélyeztető helyzetbe hozhatja, méghozzá családostul. Itt is szükség lenne mindkét fél részéről kellő empátiára, belátásra – hiszen a munkaviszony is egy hosszú távú, bizalmon alapuló kapcsolat optimális esetben.

– Mit tehet egészsége megőrzéséért az, aki otthon marad?

– Akár hosszabb időre otthon marad valaki, akár naponta munkába jár, nagyon vigyázzunk a testi-lelki egészségünkre! A megszokottnál alaposabb higiénia, a megfelelő táplálkozás, a napi szintű mozgás és az elégséges alvás mellett nagyon fontos, hogy megőrizzük és használjuk is kreativitásunkat, alkotókedvünket. Ha eddig nem volt időnk ilyesmire, akkor is próbáljunk meg az új körülmények közt szakítani időt arra, hogy kikapcsolódjunk, ellazuljunk.

Elhatározhatjuk, hogy megtanulunk valamit – az online tér sok lehetőséget kínál az önálló tanulásra. Fontos, hogy a passzív befogadás (olvasás, filmnézés) mellett igyekezzünk az aktív alkotómunka helyét is megtalálni az életünkben. Ez lehet képzőművészeti alkotás, írás, zenélés, éneklés vagy tánc – de lehet akár a főzés, sütés, varrás, hímzés, kötés is – a lényeg az, hogy úgy találjunk örömöt valamiben, hogy aktívan hozzáteszünk mi is a közvetlen vagy tágabb környezetünkhöz.

Vajda Márta

(Az interjú megjelent a tavaszi Életigenlők magazin ‘Új élethelyzetben az együttműködés a legfontosabb’ címmel készített körinterjúban.)

 

***                    ***                    ***                    ***

A díjmentes onko-segítő szolgálatot, az Életigenlők magazint, a rákszűréseket a személyi jövedelemadó 1%-ából működteti a közhasznú szervezet. Ezért kérjük, idén is rendelkezz adód 1%-ával A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány javára! Itt olvashatsz bővebben rólunk és a rendelkezés menetéről: http://rakellen.hu/hu/egy-szazalek Köszönjük!

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek