Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 5 perc

Garainé Parag Edina gyógyulástörténete

2013-ban agydaganatot diagnosztizáltak a keresztanyámnál, ez borzasztó érzést fogalmazott meg bennem. A betegség ez ideig elkerülte családomat, de a tehetetlenség olyan érzéseket indított el bennem, amire nincsenek szavak. A stressz, a korom, a körülöttem lévő élethelyzetek már évekkel ez előtt a rák jelenlétét vetítették előre.

Önvizsgálatot 35 éves koromtól alkalmaztam magamon, de negyvennégy évesen egy csomót tapintottam a bal mellemben. A diagnózist az orvosi vizsgálatok is alá támasztották: harmadik stádiumban lévő Her2-es mellrák. Egy nagy, 4,5 cm-es és húsz kicsi daganat. A világ számomra összeomlott, nem értettem a körülöttem történő eseményeket. Szerencsére dr. Pálfalvi László kezeibe kerültem, aki azt mondta: „Edina az ön diagnózisa rák. Ha rám hallgat, eddig volt egy élete, ez most lezárulhat. A következő csak magán múlik.”

Nagyon sokat köszönhetek önmagamnak. Ez a remek orvos megtanított arra, hogy mindig van esély. 2014-ben azon az áprilisi hétvégén a kirakó minden darabját a helyére tettem. Sírtam, nevettem, ordítottam, mert nem tudtam, hogy mi fog történni velem. Miért pont velem történik meg ez a szörnyűség?

Változtatnom kellet az életemen, hát változtattam. A férjem, a fiam, a körzeti orvos, az asszisztensnők, a családom, a barátok mind-mind azzal biztattak, hogy szükségük van rám. Ez nagyon fontos egy daganatos betegnek. A támogatást nem elég csak belülről éreznie egy kétségekkel küzdő embernek, külső segítség nélkül nem megy.

A következő lépés az orvosi diagnózis felállítása utáni beleegyezés a műtétbe. Ha egy nőnek azt mondják, hogy csak a bal melle elvesztésével van esélye a túlélésre… Nem kívánom senkinek ezt az érzést.

Ha vannak terveid, vannak álmaid, túl lehet élni. Nekem voltak. Minden pillanatban a jövőmet láttam magam előtt, lépésről-lépésre. Ekkor május 21-ét írtunk.

A műtétem nagyon szép heget hagyott maga után, már a helyre állítást tervezgettem. Két kívánságom volt önmagam felé. Az első: meggyógyulni, mert nekem még feladataim vannak, a második: látni szeretném Londont, ugyanis imádom a Beatles együttes zenéjét. Egyszer el kellene menni azokra a helyekre, ahol ők csodát teremtettek. Mert szükségünk van a csodákra.

Az élet azonban mást produkál. A protokoll szerinti előírt 6 kemoterápia nagyon megviselt – nem is akartam elfogadni, mert az agyam ellene volt – és folytatólagosan Herceptin injekció, majd hormon kezelések sorozata következett. A kihullott hajam, a fájdalmak mind-mind próbatételnek számítottak. Az életmódomon próbáltam változtatni, így a gondolkodásom is megváltozott. Mivel nem volt áttétem, az agykontroll és a jóga segítségével öngyógyítást gyakoroltam minden nap.

Mantráztam magamban, hogy egészséges vagyok, minden szervem jól működik, higgye el mindenki. Biztosan ez is segített, hiszen meg akartam gyógyulni. Nemcsak testi, hanem lelki próbatétel is ez az út. Változtattam az étkezésemen is, most már minden sokkal tudatosabbá vált bennem. Csak a számomra fontos dolgok maradtak, a többi a kukába került. Azt éreztem a harmadik Herceptin után, hogy nincs szükségem az orvosi segítségre, jó úton haladok a gyógyulás felé. Saját megérzéseim jó irányba tereltek és jól működött a rendszer.

Egy év kellett a szervezetemnek, hogy a következő lépcsőfokra lépjünk. Ez alatt az idő alatt egy számomra „csodaszer”-t szedtem: a CULEVIT-et. Nagy dózisban ösztönöztem a testemet a gyógyulásra. Ezt a mai napig is szedem, 27 ezer szemnél járok most.

Sok ember a környezetemben csak azt látta, hogy gyógyulok, de a háttérmunka láthatatlan volt. Csak a férjem és a fiam látták a mindennapok harcát. Újra kinőtt a hajam. Amíg kopasz voltam – nagyon hasonlítottam Sinéad O’Connor-ra – mindig megkérdeztem a hozzám jövő vendégeket, hogy levehetem-e a kendőt a fejemről? Parókát nem tudtam viselni, nem éreztem jól magam benne, de felszabadító érzés volt a nyári napsütésben kicsi vékony kendőben járni-kelni az emberek között. Ez is egy választási lehetőség beteg és egészséges társak között. Nyíltan kell az embereket választás elé kitenni. Az ilyen típusú betegnek a paróka mentsvár. Nagyon jó, szebbnél szebb parókákat választhatunk, de rajtunk áll, hogy hordjuk-e azt. Láttam olyan nőket, akik az utcán is nyíltan felvállalták a betegségük negatívumait.

A mai napig az a véleményem, hogy a betegségekről nyíltan kell beszélnünk. Mind a beteg, mind a család borzasztó traumát él át ekkor. Ez a történet mindig a családról szól, nem pedig egy ember harcáról. Ez így volna természetes, de ehhez a társadalomnak is nyitottnak kellene lennie. A betegség nem lehet tabutéma. Beszélnünk kell róla, ha fájdalmas is. A nyílt beszélgetésekre mind a két félnek szüksége van, betegnek, hozzátartozónak egyaránt. Mindenkinek kétségei vannak, hogy hogyan tovább. Senki sem tudja, hogy mi vár rá. Nagyon szeretem a családomat, de el sem tudom képzelni, hogy ők mit élhettek át akkor, amikor én az életemért küzdöttem. Minden fogódzó, amibe kapaszkodtam, nekik is segített, hiszen ők is sérültek, nem csak én.

Mindenkire borzasztóan hat ez a szó, rák. Addig, amíg nem tapasztaljuk, amíg nem szembesülünk vele, fel sem fogjuk a szó jelentését. A mi családunkban ez duplán is jelen volt, a férjem 15 éve járta ezt az utat végig és akkor is minden a gyógyulásról szólt. A mai napig egy jóképű fiatal férfit látok benne, mert a harcot ő is megnyerte, példával szolgálva előttem és sok más ismerősünk előtt.

Külön köszönet azoknak a gyerekeknek, akik szüleik fáradhatatlan kis segítői. Olyan jó érzés, amikor édesanya elalvás előtt egy gyógyító puszival fekszik le. Ők is ugyanúgy átérzik ennek a betegségnek a súlyát, hát vonjuk be őket is a gyógyulás folyamatába. Sokszorosan megtérül.

Itt szeretnék köszönetet mondani a fiamnak. Ő a csodát kétszer is átélte, mert édesapja és én is meggyógyultunk. Köszönöm szépen, Gergő!

Még vannak fájdalmaim, a jóga, a meditáció és a rendszeres sport – ilyen típusú betegeknek kifejezetten jó az elliptikus tréner, én is ezt használom nap mint nap – megteszi hatását. Másképp étkezem, finom gyógyteákat iszom, de ezt is a gyógyulásom érdekében teszem.

Három éve jutottam el odáig, hogy helyreállító műtétek sorozatán estem át. Hálás köszönet Révész doktor úrnak, ismét nőnek érezhetem magam. Gondoltam, most már csak egy kívánságomnak kell teljesülnie az 50. születésnapom előtt. Ezt az álmomat a férjem és a fiam teljesítette. Először láttam Londont és azt a kultúrát közelről, amely elfogadóbb, nyitottabb és talán egy kicsit biztatóbb is a sérült emberekkel. Legyen erre példa a londoni paraolimpia, amit sírások és könnyek között néztem végig annak idején. Higgye el mindenki, a betegség nem válogat! Ha szembejön velünk, harcolnunk kell ellene. Mindenkinek jár egy esély! Én megkaptam, és éltem is vele. Tegye ezt gyerek és felnőtt, mert az élet csodaszép!

Nagyon szeretem a zenét. A zene is segít, legyen az komoly, rock, funky, vagy modern, a muzsika gyógyír a léleknek. Betegen is jártunk koncertekre, színházba, nem egy alkalommal. Ha ilyen emberekkel találkozom, mindig hevesebben ver a szívem. Arra gondolok, hogy még ő is köztünk van, milyen gyönyörű is az élet.

A rák ellen, az emberét, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 12 szirmú virága is gyönyörű csodákat jelenít meg. A tiszta víz csoda, a jó levegő csoda, a nevetés csoda. A pozitív gondolkodás csoda, vagy nem is tartjuk ezeket valódi csodáknak. Nap mint nap tapasztaljuk őket, de vajon gyakoroljuk-e? Az életünk része a víz, az alvás, a zöldségek, gyümölcsök, a zene, a tánc, a nevetés az ima, hát becsüljük meg őket és gyakoroljuk szorgalmasan minden nap. Kedvenc színem a kék, ezen a palettán az ima kötődik hozzá. Nem véletlenül.

Sokat köszönhetek a betegségemnek. Megtanított arra, hogy még jobban higgyek magamban. Minden ember értékes, de önbizalom nélkül nem sikerül boldoggá, kiegyensúlyozottá válnunk. Ha önmagunkban hiszünk, bármit elérhetünk. Az élet egy csoda, hát kezdjétek el élni!

A mai napig megmaradt az onkológia ambulanciával a kapcsolatom. Rendszeresen járok kontroll vizsgálatokra. Hiszek az ember öngyógyító erejében, de az orvosok nélkül nem sikerült volna egy másik élet. Ez a csodálatos élet, amit mindenkinek meg kell becsülnie. Segítsük egymást és a 12 színű virág is segít majd ebben. A választás lehetősége a miénk!

Garainé Parag Edina

A cikk az Életigenlők magazin 2019. téli-ünnepi számában jelent meg.

eletigenlok.hu

Similar Posts