Orvos-igazgató, vérbeli orvos, aki mindig is az akart lenni, egyszer csak írni kezd. Dr. Illés Krisztina pár éve szavakkal is gyógyít. Lelket. Merthogy hiszi az egészségmegőrzésnél, a betegségmegelőzésnél az nagyon lényeges. A Varjúikrek és a Lepketánc Zoé könyve megjelenése apropóján beszélgettünk.
– Hogyan kezdtél írni?
– Egy vasárnap este otthon ültem, szörföztem a neten, és találtam egy történetet, ami beszippantott. Olyan érzésem volt, hogy engem is érint. Belesajdult a lelkem. Két nappal később hazafelé menet hirtelen rám tört egy érzés – pontosan tudom az idejét és a helyét is: kedd este történt a Boráros térnél a hídra történő felhajtás előtt – hogy erről könyvet kell írnom. Hazamentem és leültem írni. Kinyitottam a laptopot, és leírtam a címét: Kapcsolódások és vonzódások. Meg kell jegyeznem, ez az egyetlen könyvem, amelyiknél a címet írtam le először. Aztán a cím után következett a könyv.
– Úgy egy ültő helyedben?
– Nagyjából két hét alatt. Kezdődött azzal, hogy napi húsz órát voltam talpon, annyira feszített a történet. Jött néhány álom is ebben az időszakban. Ez azért érdekes, mert én ritkán emlékszem az álmomra ébredés után. Húsz évesen egy hajnalban megálmodtam a nagyanyám halálát. Ez volt az első. Váratlanul halt meg, mi úgy tudtuk, egészséges. Éjszaka került kórházba és hajnalban meghalt. Erről az álomról hosszú időre megfeledkeztem. Sokkal később volt egy másik álmom, ami nagyon érdekes volt. Egy történet, ami nem fejeződött be, mert felébredtem. Aztán az írással egy időben egymás után voltak álmaim.
– Ezek az álmok konkrét sztorik voltak?
– Nem. Először azaz ember állt velem szemben álmomban szótlanul, akiről az első könyvem szól. Aztán volt még néhány álmom utakkal, állatokkal kapcsolatban. Az ember ilyenkor egy kicsit megrezdül, különösen, ha nem egy álmodó típus. És azt is fel kellett dolgoznom, hogy írtam egy könyvet. Mondhatni, terven kívül. Később a semmiből versek születtek. 2017 nyarán jött egy üzenet értékű vers. Az volt az utolsó. Azóta nem érzem, hogy verseket kellene írnom. Valaki azt mondta nekem, megnézné ezeket a verseket. Mondtam, inkább ne, rosszak. Azt válaszolta, hogy nincsenek rossz versek. Hát vannak, ezt én bízvást mondhatom. Ilyen történések közben persze megfordul az ember fejében, hogy ki is ő és hogy mi is ez a történet valójában? Különösen akkor, amikor korábbi írói tehetsége csak a zárójelentések megírására korlátozódott. A történethez hozzátartozik az is, hogy közben megváltoztam. Az őrangyalom abban az időben sokat öregedhetett, mert különös dolgok történtek velem. Például volt egy váratlan balesetem a Haller utcánál. Már az is valószínűtlen volt, hogy hétfő reggel én állok egyedül a piros jelzésű lámpánál és körülöttem a sávok mind üresek. Ember is alig volt a villamos megállóban. És akkor hátulról mintegy hatvan kilométeres sebességgel a kocsimba vágódott egy nagy Renault. Az én kis Suzuki Swiftem kicsit megtört, a balesetet okozó hölgy vadonatúj, nagy kocsija pedig totálkáros lett. Elég fura volt. Azóta sem értem, hogy nem vette észre az én autómat és miért nem kerülte ki. Hiszen hely az volt bőven. Ebben az időben sok érdekes emberrel találkoztam. Leültek beszélgetni, meséltek történeteket. Én pedig elkezdtem másképp látni a dolgokat…
– Bátorság vagy éberség kell a spontán helyzetek meglépéséhez?
– Mindkettő. Nálam nagyon működik a szenzitivitás. Kórházi munkám során gyakran megéreztem akár éjszaka is, ha valamelyik betegem rosszul volt. Sokszor ajándékot is így vettem. Érzésre. És mindig bejött. Így akadt a kezembe 2017 karácsonyán egy könyv. Megtetszett, hogy szürke a borítója. Megvettem. Ebben a könyvben hivatkozott a szerző dr. Stevensonra. Ez a név felkeltette a figyelmemet. Utána olvastam, ki is ő és mivel foglalkozik. Nagyon érdekes dolgokat találtam róla, amik elgondolkoztattak. Az első könyvben sok mindenről írtam, többek közt arról, hogy mit gondolok az zenéről. Vélem, hogy a zene legális drog. A zene gyógyító rezgéseket kelt bennünk.
– Első könyv…
– 2018 nyarán az Angelika környékén sétáltam valakire várva, egyszer csak egy varjúfióka repült el a fejem felett, riadtan kárálva. Sehol a környéken egyetlen varjút sem láttam, így biztos voltam benne, hogy elveszett varjúfióka lehetett. Iszonyú kellemetlen zajt tudnak csapni, na gondoltam erről lehetne egy regényt írni.
– És megértetted, hogy mit kárált negyedórán keresztül, azt írtad meg?
– Nem, sajnos nem értem az állatok nyelvét. De az ihletet ő adta. És, hogy ne legyen magányos kiutaltam neki egy testvért. Így született meg a Varjú ikrek története című könyv. Néha könnyesre röhögtem magam, amíg írtam. Bekapcsoltam a zenét, leültem és folyt, csak folyt a történet…
– Szép grafikák vannak benne…
– A rajzokat egy grafikus ismerősöm csinálta. Tetszett neki a történet, hát megrajzolta. Gyereknek való rajzok, úgy gondolom. Felmerült a kérdés, hogy miért pont a varjak, mert azok nem a legkecsesebb testű, legcsinosabb csőrű madarak. A szépség szerintem relatív fogalom. Van, akinek a varjak nagyon is szépek külsőleg is. Gondold csak meg, frakkjuk van, a szürkéknek dolmánya, két lábon járnak, nagyon emberszerűek, nagyon okosak, rekord hosszú életűek. Szóval bennem fel sem merült, hogy nem szépek, vagy érdektelenek, csak akkor amikor egyik ismerősöm megkérdezte, miért pont róluk írtam? Ugyanő mondta úgy fél év múlva, másként nézek rájuk, amióta olvastam a könyved. És hozzátette, beszélgetek velük a parkban, séta közben. Szerintem ez a legnagyobb elismerés.
– Hogyan született meg a Lepketánc?
– 2019 nyara volt, éppen elkészült az Álomkövek. Gondoltam magamban, annyi mindenről lehetne írni és sok mindenbe bele is kezdtem. Aztán így fohászkodtam, édes Uram, ha én jó úton járok és az első könyvet oda kell adom, akinek írtam, kérlek, akkor adj egy új témát nekem! Ha rossz úton járok, akkor ne adj semmit, majd elfelejtem az írást.
– És jött ihlet?
– Képzeld el, órákon át nem történt semmi. Aztán a legprózaibb háztartási munka közben egyszer csak megfogalmazódott: egy tehetséges zongorista lányról kell írnom, akit a lepkék tanítanak meg pontosan zongorázni.
– Neked ezek a könyvek terápia célúak, a könnyek egyfajta lélekkiürítés?
– Nem, nem! A könyveimnek mondani valójuk van. Mindegyik a szeretetről szól, csak másképp. Amikor írok, hallgatom a zenét, és egészen mélyről jönnek az érzelmeim. A zene különös hangulatot ad, rezgés, ami bennem tovább rezonál. Azt gondolom, hogy nincs jó vagy rossz zene, csak zene van. Az egyik megérint, a másik nem. Az egyik magával ragad, a másik nem hat rám.
– A mai kor emberének, mennyire van arra igénye, hogy megszólítsa mélyen a művészet?
– Ez nagyon sok mindentől függ. Kezdve onnan, hogy valaki hol él, milyenek az életkörülményei. Mindenkit más érint meg. Sokan megelégszenek a felszínes ponyvaregényekkel, a naplementés festményekkel. Ezeket könnyebb befogadni, mint egy elgondolkodtatásra késztető történetet, verset, zeneművet.
– Íróvá válni lehet vagy születni kell arra?
– Biztos van, aki már gyerekkorában érzi, írónak született. Én nem sorolom közéjük magam. Nem akartam királykisasszony lenni, de még vadakat terelő juhász, tűzoltó és katona sem. Biztos voltam benne mindig, hogy orvos leszek és az is lettem.
– Mi vonzott az orvosi létben?
– Fogalmam sincs. Sokat jártam orvoshoz a gégészetre gyerekkoromban, sokszor volt középfülgyulladásom. Lehet, hogy ez is hatott, úgy érzem csak úgy jött sziklaszilárdan, hogy én orvos leszek.
– Orvosként gyógyítasz, az írás a prevenció?
– Az orvos a beteg embert gyógyítja az írás a még nem beteget. Legszívesebben gyógyítónak hívnám magam, ha nem lenne pejoratív felhangja, szóval az orvosi tudásommal a betegeket gyógyítom, a könyveimmel az olvasóközönséget.
– Félnek az emberek a mostani új vírusok, járványok miatt?
– Az emberek egy része az internetről gyógyítja magát. Talál valamit és azt gondolja, megtalálta a betegségét. Pedig ez a legritkább esetben van így. Az internethasználó generációnál nyomon követhető ez. A Covid-19 esetében nagy a bizonytalanság. Láthatatlan ellenség. Az emberek egy része nem hisz a vírus létezésében, míg mások igyekeznek minden óvintézkedést betartani.
– A komplementer gyógyászat hol tart véleményed szerint általában?
– Ez nehéz kérdés. Azt gondolom, hogy kevés egészségügyi ismerettel rendelkeznek, mind a konvencionális, mind a komplementer gyógyászattal kapcsolatban. Gyakran úgy vélik, dönteniük kell közöttük. Ritkán találkozom olyan esettel, ahol a kétféle gyógymód jól összehangoltan, egymást kiegészítve kerül alkalmazásra.
– Az egészségügyi vezetésben nőként milyen részt venni?
– Őszintén, ezen sosem gondolkoztam. Feladat van, amit el kell végezni, akár nőként, akár férfiként. Sosem éreztem, hogy hátrányosan megkülönböztetnének azért, mert nő vagyok. Az egészségügy átalakulóban van, ami nem baj. A prevenciót tartom a legfontosabbnak. És ezen a téren van még mit tenni…
– A három éned közül melyik a kedvenced: a gyógyító orvos, az orvos-vezető, vagy az író?
– Nem szoktam ezt elemezni, annyi mindent kell csinálni. Minden feladatnak örülök. Végzem, amire szükség van. Nekem ezt olyan gyönyörűen intézik az égiek, szokták mondani, hogy a sors kegyeltje vagyok. Ha elolvasod az életrajzom, nem derül ki a korom. Egyrészt azért, mert hiú vagyok, másrészt meg azért, mert az ember kora nem az évek számában mérődik, hanem az aktivitásában. Én az utolsó pillanatig vetek, alkotok.
– Milyen ma nőnek lenni?
– Orvosnak és nőnek lenni egyaránt nagyon sok lemondással jár, főleg ha megpróbálod jól csinálni.
– Mi az életigenlésed?
– Mindig azt kívántam, hogy segíteni tudjak másoknak… Mérhetetlenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy megadatott orvosnak lennem. És talán még hálásabb, hogy egy új út nyílt meg előttem, az írás útja. Szeretem és élvezem.
Vajda Márta
Lepketánc – I. Zoé könyve megjelent 2020. augusztus 13-án. Kapható: a Líra, a Libri, a Pult és a Kello boltjaiban
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
