Interjú Dr. Zádori Zoltán főorvossal, a Mell-véd közösség tanácsadójával
Az orvos-beteg közötti őszinte kapcsolat egyre többet jelent a gyógyulásokban, különösen így van ez a daganatos megbetegedések esetén. Az együttműködő, emberséges kommunikáció a beteg ember számára „életmentő” lehet. Nagy igény mutatkozik civil szervezetek által szervezett betegtalálkozókra, rák-túlélő közösségek működtetésére is.
A rákellenes ügyek, a betegutakon való kísérés társadalmi-szakmai-állami megoldásairól, a hazai rákpolitika aktuális helyzetéről, az egészségmegőrzésről, valamint a daganatos betegségben érintettek, gyógyulófélben levők és támogatóik számára létrehozott MELL-VÉD elnevezésű Facebook csoportban zajló munkáról beszélgettünk Dr. Zádori Zoltán szülész-nőgyógyász, sugárterápiás szakorvossal, aki idén Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat vett át. A díjazottság tiszteletére munkásságáról, közhasznú tevékenységéről készítettük az interjút.
Főorvos úr, legelőször ezúton is gratulálunk Önnek a díjhoz, munkájához eredményességet, a betegekkel való jó kapcsolatához további erőt kívánunk! Jóleső érzés egy orvos munkájának elismerésére, megbecsülésére az emberek által adott díj… Hogyan fogadta a hírt a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjról? Mit jelent Önnek egy ilyen társadalmi elismerés?
Nagyon szépen köszönöm a gratulációt, minden elismerés nagy megtiszteltetés, jólesik az embernek. Váratlanul ért már a jelölés is, az pedig, hogy a közönségszavazatok alapján elnyertem a díjat életem egyik legkiemelkedőbb pillanata volt. Díjaztak már feljebbvalóim többször is, itt azonban a pácienseim szavaztak elsősorban, ez visszaigazolása annak a több évtizedes munkának, amit ezen hivatás gyakorlásával töltöttem.
Szülész-nőgyógyászként dolgozik, daganatos betegekkel találkozik nap mint nap, ami nem könnyű munka. Egyáltalán lehet ezt a tevékenységet munkának nevezni?
A kérdés jogos, nagyon sokszor feltettem már magamnak is. Munka természetesen, hiszen munkahelyen, meghatározott feltételek között végzem, az azonban, hogy ez nekem nap mint nap örömet okoz az már az én szerencsém. Ennek is köszönhető, hogy a nyugdíjkorhatárt elérvén nem hagytam abba és amíg egészségi állapotom megengedi, no meg a feletteseim is így gondolják – tovább csinálom.
Óriási energiája van, hiszen a MELL-VÉD Facebook csoport szakmai tanácsadója, szakértő orvosa is, amit ún. önkéntes munkában végez. Adódik a kérdés, hogyan bírja Főorvos úr?
Mint említettem, amit az ember szeret csinálni az nem fárasztó, inkább felüdülés, szellemi dopping. A kulcsa mindennek a jó időbeosztás, szervezési képesség. Minden napomat úgy osztom be, hogy mindenre jusson idő, ami fontos számomra és amit el is várnak a pácienseim tőlem.
A Facebook csoportban milyen jellegű tanácsokat kérnek Öntől?
Elsősorban az emlődaganatok kezelésével kapcsolatos tanácsokat kérnek, szerencsére elég régen csinálom már ezt a tevékenységet ahhoz, hogy a kérdésekre olyan válaszokat tudjak adni, ami részint szakmailag megfelelő, részint a kérdezők, illetve a többi olvasó is megérti.
Véleménye szerint ezeket a kérdéseket az érintettek miért egy közösségi médiafelületen teszik fel?
Ennek több oka is van, én azt tapasztalom, hogy a kezelőorvosoknak nem sok idejük van a betegek kérdéseinek a megválaszolására, velük csak több napos-hetes várakozás után találkozik a páciens így egyszerűbb a kérdéseket az online felületeken feltenni. Másik ok az, hogy mindenki szereti több szempontból is megismerni a problémáját, nem baj az, ha több orvos is elmondja a véleményét. Több szem többet lát.
Az egészségügyben a felmerülő kérdésekre adott kielégítő válaszokra idő nincs vagy a protokoll szerint nincs rá lehetősége egy (szak)orvosnak?
Ahogy említettem, nem sok idő van a gyógyítás közben beszélgetésre pedig erre nagy szükség lenne. A gyógyítás lényege, hogy a pácienst be tudjuk vonni a kezelésbe minden szempontból, ennek elkerülhetetlen része a betegekkel való kimerítő beszélgetés, a dolgok elmagyarázása is.
A betegutakon való kísérés egy jelentős megoldásra váró feladata lenne az egészségügynek… Kinek lenne a dolga, hogy ez a megoldódjon? Mi kellene hozzá?
Az a legjobb, ha a diagnózis felállítása után egy onkológus szakorvos irányítja a kivizsgálást és az onko-team elé való felterjesztést a kezelési terv elkészítése céljából. Erre a feladatra sokszor sem a háziorvos, sem más szakorvos nincs felkészülve. Előbb-utóbb be fog következni ez az ideális állapot, a területileg illetékes onkológus szakorvos veszi a kezébe a szervezést, az irányítást. A törvények most is ezt írják elő, hogy miért nem így van, azt nem tudom.
A 21. században az igény az emberekben megvan arra, hogy tudatosabban éljenek. Véleménye szerint van arra hely, idő, kapacitás, hogy a betegségmegelőzésben vegyen részt egy orvos?
Kell, hogy legyen rá idő, hiszen a betegségek megelőzése minden szempontból kívánatosabb, mint a betegségek gyógyítása. Ebben kell majd a legtöbbet előrelépnünk, bár eddig is már hosszú utat tettünk meg. Pár évtizeddel ezelőtt még mindenki ott dohányzott, ahol eszébe jutott, most hála az Istennek, már nincs így. Ugyanígy említhetném az egészséges táplálkozás térnyerését de a szűrővizsgálatok egyre szélesebb körét és igénybevételét. A jelenlegi helyzettel nem lehetünk elégedettek, de az irány jó. Az orvosok szerepe megkerülhetetlen, de ebben sok mindenkinek van szerepe, az oktatásnak, a médiának és az olyan elhivatott önkéntes személyeknek és szervezeteknek is mint amilyenek Önök a fáradhatatlan egészségnevelő tevékenységükkel. Itt az Önök tevékenysége sokkal fontosabb, mint azoké az orvosoké, akik esetleg megtartanak egy-két felvilágosító előadást vagy részt vesznek valamelyik Önök által szervezett rendezvényen.
A rák ellen… Alapítvány missziójaként már 1985-ben megfogalmazásra került, hogy az orvosok – kiemelten, ha daganatos betegségről van szó – az embereket holisztikusan nézzék. A test-lélek-szellem összhangja a mai orvosi szobákban vizsgálatok, kezelések idején szóba kerül(het)?
Azt szoktuk mondani, hogy nem a betegséget, hanem a beteget gyógyítjuk. Figyelemmel kell, hogy legyünk a pszichés támogatásukra, az életminőségükre, a társas kapcsolataikra és még sorolhatnám. Megfelelő családi háttér nélkül nem lehet sikeres a gyógyítás, be kell vonni a családtagokat is a kezelésbe.
Mindenkinek joga van tudni, mit tehet saját magáért és miben kérhet segítséget. Onkosegítő-hálózat kiépítését 2018-ban elkezdtük. A lényege, hogy onkológus orvosokkal összehangoltan valós igényekre épülő, hiteles válaszokat adó támaszadó hálózat működjön országosan call centeres és személyes találkozás formájában is. Ön szerint a tudatos emberek egészségügyi tájékozottságához való jogának kielégítésében részt vállalhat-e egy közhasznú társadalmi alapítvány?
Természetesen, ez a dolog másként nem is képzelhető el. Az orvosok időbeosztása egyébként is szűk lehetőséget biztosít ezeknek a konzultációknak a lebonyolítására, szükség van a társadalmi szervezetek szervező munkájára.
Ön szerint milyen ma itthon az orvos-beteg kapcsolat? Akadálytalan az őszinte kommunikáció és az együttműködés?
Szerintem, ha nem is kiváló, lehetne jobb is de a mai orvoshiányt is figyelembe véve még éppen működőképes a rendszer, amilyen tájékoztatásra a pácienseknek szükségük van azt megkapják. Ha több lesz az onkológus orvos és munkájuk mellett több idejük marad a beszélgetésekre nyilván jobb lesz a helyzet. Erre kell törekednünk.
Tegyük szerethetővé a rákellenes életmódot! címmel országos konferenciát szerveztünk immár két alkalommal. Azt a célt tűztük ki, hogy a Nemzeti Rákellenes Program hatékony megvalósulásáról időről-időre kormányzati, szakmai és civil körben tanácskozni tudjanak. Véleménye szerint a hazai rákpolitika az Európai Uniós előirányzásoknak megfelelően halad?
Sokan elégedetlenek a kormányzat egészségügyben végzett tevékenységével, én sem vagyok mindig elégedett. Ha azonban összehasonlítjuk a jelenlegi helyzetet a korábbi kormányzatok alatti helyzettel most lényegesen jobb körülmények között, megfelelő infrastruktúrával, gyógyszerekkel tudjuk a betegeinket gyógyítani. EU-s összehasonlításban sem állunk rosszul, szerintem a középmezőnyhöz tartozunk.
Szintén egyfajta hiánypótlásként jelenik meg a ráktúlélők találkozójának megszervezése. Van már erre is követhető, külföldről átvehető jó gyakorlat. Túlélők I. Országos Találkozója megszervezéséhez Ön szerint elérkezett az idő?
Igen, nagyon sok túlélő van, jó ötlet egy országos találkozó. Nem lesz kis munka ennek a megszervezése, de ha sikerülne annak nagy „reklámértéke” lenne.
Főorvos úr, munkái mellett jut idő szabadidős tevékenységre, pihenésre, mit tesz az egészségéért?
Rendszeresen vadászok, más szabadidős tevékenységem nincs. Fiatalabb koromban sokat sportoltam, erre részint az idő hiánya részint a mozgásszervi állapotom miatt már nincs lehetőségem. Nemsokára 70 éves leszek, érzem a korlátaimat. Egészséges életmódot élek, nem dohányzom és alkoholt sem fogyasztok, egészségesen táplálkozom. Remélem, ez még egy darabig elég lesz.
Mi az életigenlése?
Szeretek élni és hasznossá tenni magam mások számára. Mindenkinek azt ajánlom, hogy fedezze fel az életének a legélvezetesebb és leghasznosabb oldalát és ennek megfelelően tevékenykedjen.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
