Interjú Uresch Éva gyógyulástörténetéről
Egy igen nagy rendezvényünk szervezési munkáinak dandárjában csörgött a telefonom, nem ismert szám volt, de felvettem. Van, amikor egy megkeresés jókor, jó helyen, jó passzban talál el… és amire csak igent lehet mondani, már azért is, mert közös ismerősünk ajánlotta Évának, hogy keressen meg.
Elmondta, hogy az Életigenlők magazinban szeretnének egy speciális hajhosszabbítást bemutatni, és rajtunk keresztül kapcsolatokat építeni a daganatos betegekkel, rehabilitáltakkal foglalkozó partnerekkel. Mivel mi a megelőzésben való információáramoltatásban, a szűrések népszerűsítésében veszünk részt, az egészségmegőrzés lehetőségeiről, a rákellenes életmód elsajátítását mutatjuk be, így abban tudtam segíteni, hogy beszerkesztettük a szolgáltatásukat a magazinba, ami épp akkor került nyomdába. Aztán találkoztunk, kölcsönös szimpátia alakult ki, és mivel a fodrászom is lett, hosszabban is tudtunk beszélgetni. Kiderült érintett a rákbetegségben, túl van műtéten, kezeléseken, rehabilitáción, jelenleg tünetmentes. Interjúban elmondja történetét Uresch Éva marketinges-fodrász.
Évi, amikor találkoztunk, meg nem mondtam volna, hogy átestél egy daganatos betegségen olyan jól nézel ki… Gondolom mindig így volt. Hogyan vetted észre a daganatot? Rendszeres önvizsgálatot végzel, és volt konkrét tüneted – tapintás, fájdalom –, amit észrevettél, vagy szűrésen vettél részt?
A történet 3 évvel ezelőtt kezdődött. Úgy döntöttem a gyerekek cseperednek, most már magamra is jut egy kis idő és elkezdtem újra edzeni. Egyik edzés után vettem észre, hogy a mellemben van valami. Időközönként én önvizsgálatot tartottam, mint tudatos nő, de sajnos nem vettem észre hamarabb a daganatot! Nem voltak fájdalmaim, nem éreztem fáradtnak magam, sőt tele voltam élettel. Először nőgyógyászhoz fordultam, aki úgy vélte, hogy ez egy ciszta lesz, de azért a biztonság kedvéért mammográfiára küldött. Sajnos három hónapos várakozással tudtak sürgősséggel is időpontot adni. Így magán úton indultam el. Felhívtam a Duna Medical centert, ott egy hétre rá kaptam időpontot. A felvételek készítése közben az asszisztens mondta, hogy a doktornő még kér felvételeket legyek türelemmel. Akkor már sejtettem, hogy valami nincs rendben, de még mindig reménykedtem hátha csak jobb felvétel kell. A doktornő behívott a szobájába és elmondta, hogy ez szerinte nem jó, amit lát, de nem mondta ki, hogy ez daganat. Annyit mondott, hogy jó lenne mintát venni belőle. Én beleegyeztem és így egy hétre rá lett eredményem is.
Rák… emlékszel arra, hogy mit éreztél, amikor ezt kimondta az orvos?
Az nagyon megrázott. Ahogy kimondta az orvos, hogy rosszindulatú daganat, nem tudtam koncentrálni arra, amit mond. Az élesen bennem maradt, amikor a melleimre mutatva azt mondta, hogy ezektől itt váljon meg mihamarabb. Felajánlotta, hogy segít a következő lépésekhez megtalálni az orvosomat. Persze akkor nem fogtam fel mit mondott nekem az orvos. Miután kimentem a szobájából Andi barátnőm, – aki elkísért erre a konzultációra is – kérdő szemeire emlékszem és hogy nem vagyok jól. Kimentünk a mosdóba majd én zokogógörcsben törtem ki, neki dőltem a mosdó falának és összecsuklottam. Nem bírtam abba hagyni a sírást, egy világ omlott össze bennem. Azt gondoltam megfelelően étkezem, sportolok, 4,5 évig szoptattam a gyermekeimet, hogy lehet ez. Majd előtört a túlélési ösztönöm, akkor én a legjobb orvoshoz fogok elmenni! Visszamentem a vizsgálóbizottsághoz, de az asszisztenssel tudtam már csak beszélni, aki Dr. Mátrai Zoltánt ajánlotta nekem, akkor ő vezette az Országos Onkologiai Intézet Emlő- és lágyrész sebészeti osztályát. A barátaim is beindították értem a kapcsolataikat és többen is őt ajánlották nekem.
A közeli, távolabbi környezeted hogyan reagált a betegségedre? Kivel osztottad meg?
A gyermekeimnek, az akkor 16 éves Ádámnak és a 13 éves Gergőnek nem akartam elmondani, nem akartam megrémiszteni őket. Gondoltam majd hamar túl leszünk az egészen és megkímélem őket ettől a borzalomtól. Majd szép lassan rádöbbentem ez egy hosszú út lesz, így leültem mindkettőjük ágya szélére és elmeséltem mi fog velem történni, akkor még én sem, így ők sem tudták, hogy hogyan is fog ez történni, de megígértem nekik, hogy meg fognak gyógyítani. Elhitték nekem, így nincs más választásom. A testvérem annyit mondott, ami akkor és ott nagyon fontos volt, bármikor, bárhol is vagyok, hívhatsz! A párom, aki végig csinálta velem az egészet a műtétemtől kezdve. Aki a hamvaiból hozott vissza az életbe. Csodálatos barátaim vannak, akikkel állandó kapcsolatban vagyunk, mindig számíthatok rájuk, így amikor elmondtam, hogy mit diagnosztizáltak nálam, mindenki segített, ahol tudott. Hogy jó orvost szerezzünk, majd, hogy hogyan legyenek gyorsan meg a vizsgálatok MRI, CT, amit már vinni kell Mátrai doktor úrhoz az első konzultációra, mind-mind a barátaimnak köszönhetem. Volt, aki utána nézett milyen étrend a megfelelő nekem és amikor nem tudtam ellátni magam minden nap főzött nekem. A hosszantartó beszélgetések állandóak voltak. Nem hagytak magamra. Nem beszéltem először csak szűk körben erről a barátoknak. Nem akartam, hogy sokan tudják, akkor még így gondoltam.
Milyen lépések következtek a diagnózis után?
Itt a gyorsaság nagyon sokat számít, mielőbb legyen meg minden vizsgálat, ezt halljuk, ha a rákról beszélünk. Én magán úton tudtam csak meg gyorsítani ezt a folyamatot. Az Sztk-ban kapott időpontot két hónap múlva le tudtam mondani és már Dr. Mátrai Zoltánnál ültem egy paksamétával a kezemben. Semmit nem tudtam, azt sem tudtam, mit kellene kérdezzek tőle, próbáltam utána olvasgatni a neten, de akkor még semmit nem értettem abból, amit olvastam. Megbeszéltük, hogy amíg nem tud megműteni, addig is elkezdjük a gyógyszeres kezelésemet. Nem tudtam ez mivel jár, hogy milyen mellékhatásai lesznek rám a gyógyszernek, mert a mellékhatása egy oldalnyi annak a gyógyszernek, amit azért kapok, hogy meggyógyuljak. Most akkor én ezt hogyan is kezeljem? Bevettem. Egy nyirokcsomó vizsgálatot még meg kellett csinálni a műtétem előtt, ami negatív lett, tiszták voltak a nyirokcsomók ultrahanggal. Az aneszteziológussal kellett beszélgetnem, akinek elmondtam, hogy egy előző műtétemnél hányingerem volt ébredéskor, ezért ő hányás csillapítót is kért a műtétemhez.
Mátrai doktor úrral megbeszéltük, a műtétem előtt mi fog történni velem teljes jobb oldali mastectomia mellbimbó és mellbimbó udvar megtartásával, azonnali expander behelyezésével, hogy a rekonstrukciót mielőbb meg lehessen csinálni. Sajnos a kórházban kiderült az utolsó konzultációnál, hogy mégsem lehet így a műtétem, nagyon kedvesen próbálta Mátrai doktor úr a tudtomra adni, hogy egy babérlevél alakú metszést fog helyette tenni a mellem közepére, na, itt megint elveszítettem a fonalat. Mi??? Hogy nem lesz mellbimbó és udvar sem? Miközben mentem vissza a kórházi szobám felé a folyosón ugyan úgy össze akartam csuklani, mint amikor közölték a diagnózist. Akkor még nem akartam, hogy egyáltalán majd észre lehessen venni rajtam utólag, hogy én beteg voltam. Hozzá kell tegyem, két héttel előtte tudtam meg, hogy az egyik legjobb barátnőm – akivel 3 nap különbséggel születtünk, és a gyerekeink együtt nőttek fel – is érintett. Ismét egy világ omlott össze bennem. Ez így minden sok volt már egyszerre! Zokogni kezdtem megint, betámolyogtam a szobámba, de nem vettem észre, hogy mennyire és milyen hangosan zokogok, egyszer csak hallom a hátam mögül, hogy azt mondja egy férfihang, hogy nem gondoltam, hogy én ekkora fájdalmat okozok önnek. Megfordultam és Mátrai doktor úr állt ott. Elmondta, hogy ő meg akar menteni engem és ezért kell így megcsinálni ezt a műtétet. Amiben én sosem kételkedtem. Hosszasan beszéltünk még, de úgy váltunk el, hogy reggel a műtőben találkozunk.
Műtöttek? Kaptál kemoterápiát, sugárkezelést?
Igen műtöttek. Mikor a műtőbe betoltak Mátrai doktor úr már ott volt, kedvesen megsimogatta az arcomat és megkérdezte megnyugodtam-e már? Mondtam neki, hogy igen és teljesen bízom a döntésében! Azt válaszolta, hogy így már neki is jobb, hogy ezt tudja. Majd elaludtam. Mikor felébredtem ott volt az ágyam mellett, ismét megsimogatta az arcomat és annyit mondott: „A műtét jól sikerült és csak kisírtam egy mellbimbóudvart magának!” A szövettani megérkezése után kiderült nincs szükség kemoterápiára, de sugárterápiát kapnom kellett minimális adagban. A sugárterápiás orvosom Dr. Mészáros Norbert lett, aki ismét egy superman az életemben. Miután Mátrai doktor úr elment az Onkológiai Intézetből ő vett át, mint onkológus orvos. A kezelések előtt vele is leültem konzultálni, mindent részletesen elmagyarázott és már rutinosan előre összeírtam a kérdéseimet, amire megkaptam tőle a válaszaimat. Nagy türelme van, bármit kérdezhetek tőle és még siklóernyőzött is.
Volt-e komplementer gyógymód, amit alkalmaztál a gyógyulásod idején? Igénybe vettél-e mentális, lelki, táplálkozási, mozgásterápiákat?
Mátrai doktor úr egyszer azt válaszolta nekem, amikor megkérdeztem, hogy mit szedjek, mit egyek, mit csináljak még a gyógyszeres kezelések mellett, hogy azt egyek, ami jól esik, tudta, hogy előtte is egészségesen érkeztem – azt csináljam, ami boldoggá tesz és minél többször. Anyukám 20 éve küzdött meg a rák egy másik fajtájával. Tudtam, hogy a flavonoidok nagyon fontosak ilyenkor. Sok mindent az ösztrogén tartalma miatt nem fogyaszthattam, de az első évben erre odafigyeltem, hogy sok flavonoidot vigyek be a szervezetembe, majd a gyógyszer miatt elkezdtek az ízületeim nagyon fájni, amire collagent és hialuronsavat szedek. A műtétem után kontrollra kellet járni keddenként. Ellenőrizték a sebet, a palackjaink folyadék mennyiségét, az előre megírt kérdéseimet feltehettem, töltötték sóoldattal az expanderemet. Ez azért volt jó, mert sok sorstárssal találkoztam, közülük is alakult ki barátság, akikkel lelkileg támogattuk és támogatjuk egymást, ajánlgatjuk a mellékhatásokra és az észlelt tünetekre a megoldást.
A rekonstrukciós műtétem után az izmok fájdalma, a bizonyos területek érzéketlensége, más területek hiperérzékenysége miatt Dr. Huszár Orsolya ajánlotta Brutyó Zsófia gyógytornászt, aki alapos felmérés után olyan gyógytornát állított össze részemre, amitől rohamosan fejlődtem. Segített a letapadt lapockámon, hogy a karomat kinyújtva fel tudjam emelni, hogy ne kapjak frászt, ha a mellem belső feléhez érek. Csodálatos barátaim közül az egyik legrégebbi barátnőm testvére Inke Gabriella, aki Utrarovid Terápiás konzulens, felhívott és minden egyes héten szerdán este egy órát beszélgettünk, ápolta a lelkemet, megbeszéltük az orvosi döntéseket, a gyerekeket. Hasonló kölcsönös segítségnyújtás során kerültem két év után egy olyan terápiás csoportba, ami az egyik mérföldkő volt a gyógyulásom útján. Szintén egy barátnőm egy évvel az én esetem után hívott fel, hogy őt is mellrákkal diagnosztizálták. Én rutinosan tudtam neki segíteni, hogy milyen kérdéseket tegyen fel az orvosnak, hogy dönteni tudjon, az orvos válaszai alapján. Sajnos, ha nincs ilyen segítsége az embernek, nem tudja mit kérdezzen és nem is tud dönteni, mert nem tudja miről kéne döntenie, pedig életre szóló döntéseket kell ilyenkor meghozni. Amikor tudott, így ő is segített rajtam, annyit tett, hogy szólt nekem, hogy indul egy terápiás csoport.
Kovács Ágnes Anna klinikai szakpszichológus, onkopszichológus létrehozott egy traumatudatos csoportot érintett nőknek. A távoli környezete egy rákbetegnek egy idő után nem azt kérdezi, hogy hogy vagy, hanem azt hogy ugye már jól vagy? Na ilyenkor már nem beszél a meglévő problémáiról nem azért, mert sértő, hanem azért, mert tudja, hogy a másik fél már nem tud vele mit kezdeni, azt szeretné, ha már jól lennél. Így egyre több emberrel már nem beszéled meg, amin átmész. Amikor ebbe a csoportba bekerültem, kiderült, hogy ugyanazok a problémák, kételyek, kérdések merültek fel rajtam kívül még 13 emberben. 13 csodálatos emberben. Ugyanazok a dolgok foglalkoztattak őket, ami engem is, befejeztük először még ismeretlenül is egymás mondatait. Segítettünk kibontakozni egymásnak. Ági létrehozott és segített egy olyan csoportot, akikkel alig vártuk a következő terápiát hétfőnként. Sőt, miután vége lett, önálló életre kelt a csoport és magunk szervezünk találkozókat és ugyanott folytatjuk, ahol abba hagytuk. Nyíltan és őszintén. Erre minden rákbetegnek szüksége van. Életünk végéig ott motoszkál bennünk minden kis fájdalomra, hogy jól vagyok még vagy már aggódnom kell? A testképe a csonkolásoktól, az esetleges haj elvesztésétől egy nőnek súlyosan sérül. Ezt nem lehet egyedül megoldani, kell hozzá egy szakember egy életen át.
Egyre többször halljuk, hogy lelki fejlődésünkhöz is hozzájárul egy-egy komolyabb betegségből való gyógyulás. Neked mit adott lelki értelemben a betegséged?
A csoportban kiderült, hogy az első közös tulajdonság mindannyiunkban, az, hogy mindig másokat helyeztünk magunk elé és csak az utolsó után jöttünk mi, ha egyáltalán ránk került a sor. Na, ezen még mindig dolgoznom kell, de igyekszem határokat húzni és megtanulni nemet mondani, ha már nagyon fáradt vagyok. Szelektáltam sok olyan dolgot és személyt, akik csak elvenni tudtak tőlem és nem voltak képesek építeni a másikat. Rájöttem, hogy szeretet nélkül élni nem érdemes. Először a régi kedvenc időtöltéseimet, mint kertészkedés, mézeskalács díszítés, macaronsütés, kreatív dolgok készítése mind el akartam felejteni. Nem akartam velük foglalkozni. Aztán nemhogy elhagytam, még bővítettem a kedvteléseimet. Elkezdtem siklóernyőzni, biciklizni Budapesten, gyerekkoromban nagyon sokat bringáztam vidéken, florariumokat kezdtem el készíteni, szerelembe estem.
Közös szeretett marketing szakmánk világa beszippantott, majd a betegséged leküzdése után visszatértél az eredeti szakmádba… Szerinted van köze a pörgésnek, a munkamániának abban, hogy megbetegedtél?
A maximalizmust inkább sorolnám ide. A magam ostorozása, hogy valami nem teljesen tökéletes. Amikor nem tesszük ki a határainkat másokkal szemben, inkább ezt gondolom mérgezőnek.
Miért tértél vissza a fodrász szakmába?
A fodrászat már a tanuló éveim alatt is pozitív élményeket adott. Szerettem látni, hogy magabiztosan lépnek ki egy jó frizurától a vendégeim az ajtón. Folyamatosan jelen volt az életemben, bárhol is dolgoztam. Amikor a barátnőm beteg lett, sajnos neki kellett kemoterápiát is kapnia. Szörnyű érzés volt, amikor együtt vágtuk le a vattapamaccsá változott haját az első kemoterápiája után. Ő mindig nagyon adott a hajára, ápolta, gondozta és egy hatalmas trauma volt, hogy elveszítette. Ekkor döntöttem úgy, hogy megtanulom a hajhosszabbítást. Szerettem volna a sorstársaimnak segíteni, hogy az elveszett hajukat vissza tudják kapni. Az Instagramon láttam először a GoldHair szalon hirdetését, fodrászt kerestek. Akkor még nem tudtam mennyire fogom bírni a tempót, de felhívtam Kamillát, behívott egy próbanapra és megbeszéltük a próbanap után, hogy szeptemberben kezdek. Mindkettőnknek tetszett a másik energikussága, szimpatikusak voltunk egymásnak, így el is kezdtünk együtt dolgozni. Nagyon sok nőnek a haja a nőiessége is, amikor ezt elveszítik, akkor tudatosul bennük, hogy tényleg betegek. Amikor visszakapják a hajukat, az gyógyulásuk egyik elősegítője. Nagyon fontos lenne ezt támogatni! Csodálatos érzés, amikor félénken jönnek be a szalonba és majdhogynem szégyenkezve veszik le a parókájukat, majd mikor megkapják a természetes, emberi hajból készített hajtincseiket boldog, magabiztos, kicserélt hölgyek mennek ki az ajtón.
Kamillának tetszett az is, hogy nemcsak fodrász végzettségem van, hanem közgazdász marketinges diplomám is. Az Egy Lépéssel Több Hajós István Alapítvánnyal nagyon sok rendezvény alkalmával dolgoztunk együtt. A nőnapi rendezvényt, amiben mi voltunk a házigazdák, azért rendeztük meg mert szerettük volna, hogy a hajhosszabbítás mint olyan, ne legyen egy furcsa dolog manapság. Az általunk forgalmazott hajak természetes human hajak. Esztétikus, természetes hatásuk van és sokkal kényelmesebb, mint egy parókát viselni.
Mit tartasz a legfontosabb pontnak, ún. mérföldkőnek a gyógyulásodban?
Sok van az életemben, de ha egyet kell kiemeljek, akkor az a pszichológiai csoportom. Egyre nagyobb igény van arra, hogy a gyógyultak tapasztalati szakértőként erőt adjanak sorstársaiknak a saját történetükkel. Ennek a sorozatnak is ez a célja.
Volt-e olyan felismerésed, amit megosztanál a most gyógyulókkal?
Én elzárkóztam az elején, hogy különböző csoportokhoz csatlakozzak, csak szakértői véleményeket akartam meghallgatni. Akkor még nem tudtam, hogy vannak olyan csoportok, ahol releváns válaszokat kaphatunk kérdéseinkre. Ilyen A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány, Hargitai Márta MELL-VÉD Facebook csoportja a Közösség az Emlődaganat túléléséért, gyógyulásunkért, életminőségért. A Mellrákinfó Alapítvány, ahol szintén szakértők adnak választ a kérdéseinkre. Úgy gondolom, az nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy mit kell kérdezzünk, hogy tudjuk azt, hogy mire szeretnénk válaszokat kapni, mert mi nem vagyunk orvosok, nem tudjuk, hogy miben tudunk dönteni és ha információink vannak, akkor fel tudjuk tenni a kérdéseinket.
Van egy 12 szirmú egészségvirága A rák ellen… Alapítványnak, ami egyre ismertebbé teszi a rákellenes életmódot, a megelőzést vagy a gyógyulást… Melyik hármat választod közülük és miért?
A pozitív gondolkodást, vezetett formában is, akár segítséggel. Az örömteli tevékenységet, ami nekem a munkában a fodrászkodás, hajhosszabbítás, a rendezvényszervezés, kreatív alkotás, szabadidőmben a siklóernyőzés, ami a legnagyobb szabadság érzetet adja, a mézeskalács díszítés, amit nem amatőr fokon művelek, a torták, macaronok készítése, florariumok – kiskertjeim, a biciklizés, természetjárás, utazás, új világok felfedezése. Természetes étrend, azért, mert, ha finomakat és egészségeseket eszem a szervezetem rendben van.
Mi az életigenlésed, Évi?
Én hiszem, hogyha egy nőnek a testképe rendben van, akkor magabiztosabb, mosolygósabb, pozitívan tud gondolkodni. Ez már egy örömteli életnek a megalapozója! Ha valaki örülni tud az életnek, az túl is fog élni.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
