Interjú Halász Alexandra feng shui szakértővel
A látszólagos rend és tisztaság nem mindig jelenti a belső harmóniát, sőt. A rossz lelkiismeret terhe megbetegíthet, míg a jó lelkiismeret nemcsak lelki békét, hanem testi egészséget is biztosít.
Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor próbáljuk a dolgokat rendben tartani: a lakást, a munkát, a kapcsolatainkat. De mi van, ha mindez csak látszat, és belül zavar, szorongás vagy bűntudat uralkodik? Hogyan ismerhetjük fel a látszat-tisztaság csapdáit, mitől billen ki a lelki békénk, miként hat ránk a hosszú ideig csendesen furdaló rossz lelkiismeret? – ezekről kérdeztük Halász Alexandra feng shui szakértőt, aki a napokban facebook oldalán erről a témáról posztolt, és a mostani számban megjelenő igemagyarázatunkhoz is kapcsolódik ez a kérdéskör.
Rossz a lelkiismereted? Furdal a lelkiismereted? – szoktunk csípősen ráripakodni családtagjainkra, ismerőseinkre, munkatársunkra… Érdekes, hogy általában „rossz lelkiismeretről” beszélünk… Miért? A lelkiismeret eleve jó?
A lelkiismeret szót érdemes szó szerint venni: valami, ami ismeri a lelkünket. Ismeri a válaszokat a kérdéseinkre: miért születtünk meg, mi a helyes út, mi az életünk célja. Útmutatásként ott van, hogy napi kis döntéseinkben segítsen. Ezáltal azt is tudja, hogy mikor térünk le erről az útról. A lélek tiszta önvalónk.
Hogyan ismerhetjük fel, ha a lelkiismeretünk kibillen?
A belső béke hiánya talán a legbiztosabb jel. Manapság sokan panaszkodnak arra, hogy zaklatottak, stresszesek, és hiába van rendben a legtöbb dolog az életükben – van kényelmes ház, munkahely, tűrhető egészség, hobbik, barátok, párkapcsolat, külföldi utazások – valahogy nem találják a helyüket. Valami hiányzik a belső békéhez. Ilyenkor sokan nyúlnak pótcselekvésekhez, hogy a hiány fájdalmát eltüntessék: alkohol, drogok, szexpartnerek hajszolása, vagy akár munkamánia, a sikeres karrier álarcában. Vannak, akik spirituális módszerekkel keresik a belső békét és harmóniát. Sőt, vannak, akik jócselekedetekkel fedik el ezt a fájdalmat: ebből ered az önfeláldozásig végzett önkéntes szolgálat, amit a külvilág még elismeréssel bólogatva is fogad. Íme, a jó ember! Közben meg az illető belül sírni tudna a kimerültségtől és a zaklatottságtól… hiszen az ilyen ember mindenkihez jó, kivéve saját magát. Szóval, mindig gyanús, ha hiányzik a belső béke, ami a hétköznapi idegesítő, nehéz körülmények közepette is „átsugárzik” egy jól élt életen.
Kitől-mitől függ, hogy belecsúszunk a kisebb-nagyobb „ez még elmegy” stiklikbe a „mások is így tesznek”, „nem lóghatok ki a sorból” önigazolásokba? Meddig mehet ez „büntetlenül”?
Magyarországon nagyon elterjedt a „leboltoljuk okosba’”, a „mennyit engedsz a feléből”, vagy éppen a „számla nélkül mennyivel olcsóbb” hozzáállás. Évszázadok alatt profi mutyizókká váltunk – sajnos érthető módon, hiszen mindenki ezt látja maga körül, nagy léptékekben is: sikkasztások, korrupció, elguruló adóforintok képében. Ez azonban nem marad következmények nélkül. Egy ország egészére vonatkoztatva sem, és az egyes emberek életére nézve sem. Elég körülnézni a világban, hogy ezt lássuk. Egy etikusan élő ember akkor várhatja el joggal, hogy vele becsületesek legyenek, ha ő is az. Szóval érdemes az apróságokra odafigyelni: a boltban lecsipkedett szőlő, csomagolásából kievett szaloncukor, elbliccelt buszjegy, munkahelyről hazacsórt gépírólap, beparkolás a mozgássérülteknek fenntartott helyre, vagy éppen más kapuja elé parkolás… ezek jelentéktelennek tűnnek, de mind-mind apró becstelenségek. És bizony összeadódnak.
Mi a hasonlóság és a különbség a rossz lelkiismeret, a bűntudat és a szégyenérzet között?
A bűntudat és a szégyen tanult érzelmek. Megtanuljuk, már kicsi gyerek korunkban, hogy miért „kell” magunkat szégyellni, vagy bűnösnek érezni: és ez kultúránként eltérő. Van család, ahol büszkék arra, amire a mi családunkban szégyenként tekintettek és viszont. Lehet, hogy egy férfi büszke a hódításaira, ugyanezért egy nőt züllöttnek tekintenek… Szóval ez társadalomtól, történelmi kortól, családi neveltetéstől függ. A lelkiismeret viszont mindezeken felül áll.
Hol van az a pont, amikor szorongáshoz, feszültséghez, akár testi problémákhoz is vezet, hogy nincs jól a lelkünk?
Onnan lehet észrevenni ezt a pontot, hogy kialakul egyfajta belső káosz, „nem találom a helyem” „nem a saját életemet élem” érzés, általános nyugtalanság, belső zaklatottság. Nehezen megfogható szorongás és stressz, ami sehogy sem csillapul, hiába megyünk szabadságra, nyaralni vagy akár nyugdíjba. Hiába próbáljuk kiiktatni a stressz forrásának vélt dolgot – például egy rossz párkapcsolatot, vagy feszültségekkel járó munkahelyet – folyton visszatér. Nem ritkán a lakásunkban is kialakul a káosz: rendetlenség, elveszett és meg nem talált holmik, kisebb-nagyobb műszaki problémák képében. Még az autó is rakoncátlankodik. Mintha kicsúszna az életünk a kezünkből. Ez az állapot gyakran az élet közepéhez kapcsolt válság képében jelentkezik.
Mit javasolsz azoknak, akik szeretnék feldolgozni vagy elengedni ezeket a lelki terheket?
Érdemes rendbe tenni az életünket. Rendbe tenni a múltat: a régről cipelt haragot, bosszúvágyat, neheztelést… a jóvá nem tett vétkeket, amik különben egy életen át üldöznének. Sokszor még óvodás kori sérelmeket is cipelünk! Ó, ápolónő koromban mennyit hallottam az idős, beteg emberektől, hogy mi mindent bántak meg életükben! Bizony, nem kéne ezt megvárni… Van, akinél ez komoly önismereti munkát, szembenézést, akár terápiás segítséget is igényelhet, de ez még mindig jobb, mint belebetegedni. Ami szintén hasznos lehet, ha rendbe tesszük a kapcsolatainkat is: rengeteg káros, ártalmas emberi kapcsolat létezik, és ezek sem maradnak következmények nélkül. Ma már beszélnek toxikus munkahelyekről és mérgező emberi kapcsolatokról. Gyakran egy-egy ilyen kapcsolat rendezése (ezt határhúzásnak is nevezik), vagy akár megszakítása önmagában is gyógyító hatású. Ugyanígy a tárgyaink világában is érdemes lehet selejtezni. Meglepő, mennyi kacat, felesleges holmi, vagy akár kifejezetten veszélyes, káros dolog vehet minket körül, és észre sem vesszük!
Hogyan különböztethetjük meg a valódi lelki tisztaságot a látszat tisztaságától?
A látszat tisztaság nagyon megtévesztő tud lenni. Ájtatos emberek, akik valójában „fehérre meszelt koporsók”. Élire fésült szőnyegrojtok és perem alatt is ölt baktériumok, nos, ez nem a rend, inkább kényszerneurózis jele. Amikor valaki kifelé nagyon erkölcsös, már-már túl becsületes, puritán, de érezzük, hogy ez azért túlzás… nos, tényleg túlzás. Nem ritkán a legszigorúbb prédikátorok lepleződnek le titkolt, csúnya ügyekkel… Ami túl szép, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz. A gazember és az igaz ember között csak egyetlen betű a különbség! Az is nagyon beszédes, amikor az utca felé néző kertrész – mármint, ahol látszik – takaros, de a ház mögött ott a maradék építőanyag, a törött babakocsi, a „jó lesz az még valamire” lyukas vödör, a gizgaz, és persze hullik a vakolat… Lakáson belül mindig gyanús, hogy ahol látszik, ott rend és tisztaság van, de ki ne húzd a fiókokat, be ne nézz a szekrénybe, be ne kukkants az ágy alá, ki ne nyisd a hűtőszekrényt… mert ott valóságos őskáosz rejlik. Lakásunk többet elárul rólunk, mint hinnénk.
Sokan küzdenek a megfelelési kényszerrel, ami inkább teher. Milyen külső-belső jelzésekre érdemes figyelni, amikor túlzóvá válik a „maximalizmusunk” és vissza kell venni?
A megfelelési kényszer akkor a legveszélyesebb, amikor elhisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindenkinek megfelelünk. Ez egyrészt nagyon kimerítő, másrészt konkrétan lehetetlen küldetés. Soha nem fogunk mindenkinek megfelelni, és a sok megfelelés közben pont önmagunkat veszítjük el. Más szóval, a kapcsolatot a lelkünkkel, ami tudja, hogy valójában mi lenne a dolgunk, mire születtünk… Külső-belső jelzés a kimerültség, a nyugtalan alvás, az általános hiányérzet – „tényleg erre születtem, csak ennyi volna az élet?” Ki ne ismerné Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel című novelláját, ami éppen erről szól. Sokan átéljük, olykor egy nagy szerencsével megúszott baleset, szerettünk halála vagy saját betegségünk ébreszt rá az élet értékére és fontosságára. Mármint, a saját életünk fontosságára… ami bizony a megfelelési kényszeres embereknél kimarad!
Mindenki szeretne békében, harmóniában jól élni, de ha körülnézünk egyre kevesebb jó testi-lelki állapotú ember él, pedig minden adott a jóléthez. Vagy az is lehet, hogy rossz irányba vitt ez a sok civilizációs „könnyítés”?
Létezik egy sor útmutatás a régiektől a jól élt életre. Az egyik a fizikai ténykedés fontossága. Igen, a kezeinket-lábainkat használni kell! Ha másra nem, sétára, sportolásra. Mozgás nélkül a lelki élet is szenved. Aki túlzottan a fejében él, annak előbb-utóbb a teste fog jelezni – mégpedig fájdalmakkal. Ezt manapság „mozgásszegény életmódnak” nevezik… A lelki jóléthez a természettel való kapcsolat is fontos. Aki kapcsolatban van a lelkével, vagyis lelkiismeretes, az nem is képes szemetelni, vagy károsítani a környezetet. Hiszen tudja, hogy a kívül látható természet hogyan kapcsolódik belső természetünkhöz. A kirándulás vagy kertészkedés, növényekkel-állatokkal való bíbelődés igenis sokat ad a lelki egészséghez. Még az is, ha csak egy macskánk vagy egy papagájunk van otthon. A harmadik, ami fontos lehet, hogy az ember alkotónak, teremtőnek született: vagyis a kreativitás nagyon fontos. A „civilizált” életben mindent megkaphatunk készen, most már a mesterséges intelligencia is itt van, de mindez elsorvasztja a saját kreativitást. Tehát, mindenféle neurózis és boldogtalanság kiváló ellenszere az alkotás! Ez lehet éneklés egy kórusban, agyagozás egy szakkörben, fotózás, orchidea-termesztés, kézimunkázás, tortadíszítés, meseírás, szőlőnemesítés, tánc, varrás – vagy akár a férfiak által kedvelt barkácsolás, szerelés, állandó építkezés. Ebben az a jó, hogy társakat is lehet találni hozzá – és akinek jó barátai vannak, az máris kevésbé van kitéve bármiféle szenvedésnek.
Vannak-e egyszerű, mindennap alkalmazható praktikák, amelyek segítenek a lelki terhek letételében és a belső béke megteremtésében?
Ez nem „egyszerű praktikák” kérdése. Nincs rá könnyű recept, hiszen az önismeret az egy folyamat, mégpedig sokszor egy nehéz folyamat eredménye. Hát még az ebből fakadó döntések meghozatala! Könnyű azt mondani, hogy „amit szeretsz, azt csináld többet, amit nem szeretsz, azt csináld kevesebbet” – ezt megvalósítani egyáltalán nem könnyű. Amit nap mint nap érdemes megtenni, az egy kis lelkiismeret-vizsgálat a nap végén: mi minden volt az, amire a lelkünk is rábólintott, hogy „igen, ezt jól csináltad”, és mi minden volt az, amitől szenvedett. Még jobb, ha már napközben is érezzük a kettő közötti különbséget… sokszor már a test is jelez, ha odafigyelünk rá. Ez segít jól dönteni, tudatosan a jelenben lenni és kapcsolódni önmagunkhoz. A rendszeres befelé nézés, önvizsgálat imádság vagy meditáció formájában nagyon sokat ad a lelki egészséghez, a belső béke megteremtéséhez.
Alexandra, ha ma csak egyetlen dolgot tehetnél a lelki békédért, mi lenne az?
Ehhez az interjúhoz tiszta vizet ábrázoló fényképeket kerestem saját fotóim között – nagyon szeretek fényképezni – szóval a vízzel való kapcsolat nagyon fontos. Víz, tiszta víz nélkül nincs élet. Tehát iszom egy nagy pohár tiszta vizet. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba! Szó szerint, és átvitt értelemben is…
HALÁSZ ALEXANDRA
feng shui szakértő
halaszalexandra.hu
www.facebook.com/alexandrabaratai
www.youtube.com/@alexandrahalasz5344
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
