Komlós Juci a Nemzet Színésze, Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Az ország Lenke nénijének a Szomszédokon túl megannyi különleges szerepe volt színpadon és filmvásznon egyaránt. De nemcsak az alakításai miatt szerette őt mindenki: egyszerűen imádni való volt. Utánozhatatlan művész, ám mégis hétköznapi ember, mindenféle sztárallűr nélkül.
Szabadkán született 1919. február 10-én, a család nem sokkal később Budapestre költözött. Édesapja, Komlós Vilmos komikus, évekig játszotta óriási népszerűséggel Sajó szerepét a Hacsek és Sajó bohózatban partnerével, Herczeg Jenővel. Édesanyja, Pintér Irma komika volt, testvére, Komlós András szintén a színészi pályát választotta. Bár szülei eredetileg titkárnőnek szánták, ilyen családi háttérrel lehetetlen volt, hogy a kíváncsi, nyitott kislányt ne ragadja magával a színház világa – háromévesen már színpadon állt.
PESTSZENTLŐRINCTŐL A VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁKIG
Komlós Juci gyermekkorának egy részét Pestszentlőrincen töltötte, a Gulner Gyula utcai iskolában tanult. Tehetsége korán megmutatkozott: szavalt, énekelt, mindig szívesen állt közönség elé. 1935-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán színészképzőjét.
SZÍNHÁZRÓL SZÍNHÁZRA
Első szerződését a Király Színháztól kapta, majd Szegeden, Miskolcon, a Szabad Színházban és a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1947 után a Művész Színház, a Magyar Színház és a Vidám Színpad művésze volt. 1952-től a Magyar Néphadsereg Színházában (a későbbi Vígszínház), 1957-től a József Attila Színházban, 1965–1977 között a Thália Színházban szerepelt. 1977-től lett a Nemzeti Színház társulatának tagja. A színpadon a klasszikus nőalakok egész sorát formálta meg, játéka mindig természetes, könnyed és érzelmekben gazdag volt. Ahogy egy pályatársa mondta róla: „Komlós Juci erőlködés nélkül volt hiteles.”
EGYETLEN SZERELEM
Az 1930-as évek végén, pályakezdő színésznőként ismerkedett meg élete szerelmével, a nagy szívtipró hírében álló Földessy Géza színész-rendezővel. Bár óvták a kapcsolattól – főleg édesanyja féltette – Komlós Juci nem tudott ellenállni a szerelemnek. 1945-ben házasodtak össze, amikor már várandós volt közös lányukkal, Margittal, aki később maga is ismert színésznő lett, sikerrel működteti saját színitanodáját.
Az idill azonban nem tartott sokáig: 1948-ban Földessy Géza Nyugat-Németországba disszidált, Münchenben lett színházigazgató, majd Franciaországban élt 2001-ben bekövetkezett haláláig. Feleségét és hároméves kislányát itthon hagyta. Bár tartották a kapcsolatot, ritkán találkoztak: lányuk már tizenhét éves volt, amikor először láthatta újra az apját. Komlós Juci soha többé nem ment férjhez, és nem talált új párt, egész életében egyetlen férfit szeretett.
A FILMVÁSZON ÉS A KÉPERNYŐ RAGYOGÁSÁBAN
A színpadi sikereket hamar követték a filmszerepek is. Már pályája kezdetén, 1939-ben szerepet kapott a Forog az idegen című filmben, majd sorban jöttek a nagy sikerek: Rokonok 1954-ben, Az aranyember 1962-ben, valamint számos más klasszikus. Amikor férje szökése miatt rövid időre feketelistára került, nem forgathatott, de a későbbi években ismét filmek és televíziós produkciók sora várta. Pályája során több mint 60 tévéjátékban és sorozatban játszott.
Ezek közül kétségtelenül a legismertebb a Szomszédok volt: Taki bácsi feleségeként, Lenke néniként vált a nézők millióinak szeretett nagymamájává. A sorozat egyik epizódjában különös, szívhez szóló pillanat történt: a kamera elé a valódi család állt – Komlós Juci, lánya Földessy Margit és unokája, Galántai Márk együtt játszottak. Bár a világirodalom legszebb szerepeit kelthette életre, egy szerep különösen hiányzott az életéből: Szent Johanna. Ezt többször is megemlítette interjúkban. Sokat szinkronizált, több mint száz külföldi filmhez kölcsönözte a hangját, egy időben az ő szólaltatta meg a Miss Marple-sorozat címszereplőjét.
EGY ÉLETMŰ KORONÁI
Művészi munkáját számos elismeréssel jutalmazták. 1957-ben Jászai Mari-díjjal, 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 1998-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2002-ben pedig a Nemzet Színésze lett. Ezek a kitüntetések nemcsak tehetségét, hanem a közönség iránti hűségét is tükrözték. 2005-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészdiplomát állított ki számára életműve elismeréseként, felmentve az órák látogatása alól. Ez a gesztus szimbolikusan is lezárta pályáját.
AZ ÖRÖKSÉG: SZERETET ÉS ÉLETÖRÖM
A Szomszédok befejezése után soha többé nem vállalt szerepet, a világtól elvonultan élt Zamárdi nyaralójába. 92 éves korában, 2011. április 5-én hunyt el Budapesten. Emlékét táblák, portrék és mindenekelőtt szerepei őrzik az archívumokban és abban a számtalan „Lenke néni-pillanatban”, amely a magyar nézők emlékezetében él tovább. A rengeteg nehézség és fájdalom ellenére Komlós Juci a szeretet, a humor és az életöröm megtestesítője volt. Az életigenlés, amit sugárzott, a mosoly, amit a közönség felé küldött, örökké él: aki látta őt színpadon vagy a képernyőn, érezhette azt a különleges energiát, amelyet csak a legnagyobb művészek tudnak közvetíteni.
FŐBB SZEREPEI
Színház
Shakespeare: Hamlet – Ophélia; Dumas: A kaméliás hölgy – Gauthier Margit; Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – Nyilas Misi; Robert Thomas: Nyolc nő – Mamy, a nagymama; Rostand: Círano de Bergerac – Roxane; Kacsóh Pongrác: János vitéz – Iluska; Brecht-Weill: Koldusopera – Polly; Heltai Jenő: A néma levente – Zilia; Sardou: A szókimondó asszonyság – Hübscher Kata; Lope de Vega: A kertész kutyája – Diana; Tóth Ede: A falu rossza – Finum Rózsi; Agatha Christie: A vád tanúja – Miss Plimsoll
Játékfilmek
Forog az idegen (1936); Kis Katalin házassága (1950); Semmelweis (1952); A harag napja (1953); Rokonok (1954); A megfelelő ember (1959); Szerelem csütörtök (1959); Próbaút (1960); Az aranyember (1962); Esős vasárnap (1962); Fagyosszentek (1962); Özvegy menyasszonyok (1964); Beszélő (1967); Lányarcok a tükörben (1972); A szerelem hétköznapjai (1973); Kísértés (1977); BUÉK! (1978); Aranyidő (1985)
Tévéfilmek, televíziós sorozatok
Másnap (1958); Princ, a katona (1966); Bors (1968); Valaki csenget (1968); A bolondok grófja (1973); Felelet (1974); A peleskei nótárius (1975); Házasságszédelgő (1976); Az ész bajjal jár (1977); Családi kör (1977-1981); Petőfi (1977); A Zebegényiek (1978); Mire megvénülünk (1978); Tündér Lala (1981); Mint oldott kéve (1983); Kismaszat és a Gézengúzok (1984); Különös házasság (1984); Szomszédok (1987-1999)
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
