Interjú Prof. Dr. Dank Magdolnával orvoslásról, közéletről
Az onkológiai szakma forradalmi vívmányait ismeri, kutatásokban, oktatásban, konferenciákon, intézményvezetésben, valamint a gyógyításban, közéletben jelen van, itthon és a nagyvilágban közismert szaktekintély adott interjút, ami számunkra megtisztelő, és biztosak vagyunk abban, hogy az olvasók is örömmel veszik ezt a beszélgetést.
A Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar Onkológiai Profil szakmai vezetője, klinikai onkológus, farmakológus, palliatív orvos. 2013-ban megkapta az „Év onkológusa” díjat, 2024-ben a Batthyány- Strattmann díjat és más Állami díj, kitüntetés ismeri el munkásságát. Ami a közönségdíjat illeti, abból derül ki leginkább, hogy a daganatos betegségben érintettek, a betegek szeretik, tisztelik és biztonságban érzik magukat kezei között. Emberként, nőként vajon hogyan éli a hétnapjait, tud-e saját egészségével eleget foglalkozni, miért és milyen célkitűzéssel vállalt tisztséget a társadalmi céllal működő Összefogás a Mellrák Ellen Egyesület élén? Interjú a mellrák specialistájaként ismert Dr. Dank Magdolnával.
Professzor asszony, kezdjük rögtön a forradalmi vívmányokkal… A november 7-9. között lezajlott MKOT 13. Kongresszusán vezetett egy szemináriumot, amiben a mesterséges intelligencia szerepéről értekeztek kutatókkal, onkológusokkal, gyógyszerészekkel, más szakemberekkel… Véleménye szerint a 21. század messzire mutató eredményei, a gyakorlati orvoslás szintjén mikor jelennek meg?
A MI-t már a napi gyakorlatban is használjuk. A diagnosztikai eljárásokban jelent segítséget, hiszen ahogyan mondják „sosem fárad el”, és késő este is „végzi a munkáját” természetesen nem helyettesíti az orvosokat, de számos részfeladat elvégzésére már alkalmas, kezdve a képalkotó vizsgálatoknál végzett előszűrést, vagy a patológiában használt metszetátnézést. Sokan – közöttük én is – használjuk az MI-t előadásaink során, akár olyan oktatási anyagok/algoritmusok, szemléltető ábrák megírásában/megrajzolásában is, ami korábban meglehetősen időigényes volt, és sokszor bonyolult is.
A rák diagnózis napjainkban is ijesztő, ezért joggal várja az ember, hogy megtalálják a kutatásban, orvoslásban résztvevő szakemberek az okot és a gyógyítás módjait. Mit hoz a jövő a daganatterápiák területén a klinikumban és a kiegészítő gyógymódokban?
Kicsit elszomorít, hogy még mindig ez a jelző jut egy újságíró eszébe: ijesztő – pedig sokat teszünk azért, hogy a médiában az kerüljön közvetítésre, hogy a daganatos betegségek jelentős része (áttétesen is) a krónikus betegségek közé sorolódott át. Jelenleg a hangsúly a korai esetek kategorizálásán van, hogy itt is felismerésre kerüljenek a magas rizikójú esetek, ahol erélyesebb /összetettebb terápiákat kell adni, ugyanakkor az alacsony rizikójú betegeknél un. „de-escalálást” végzünk, kevesebb gyógyszerre, alacsonyabb dózisokra van szükség. Egyre többet tudunk az ún. biomarkerekről, melyek alapján az adott beteg adott betegségére lehet illeszteni a terápiát, ezek jelentős része már az irányelvekben is megtalálható, segítve a gyógyszerválasztást. A vérben lévő keringő tumorsejtek alapján ma már molekuláris progresszió is kimutatható, amikor a betegség előrehaladása még nem látszik a képalkotó vizsgálatokkal.
Vélhetően ez a jövő ellátásának egyik útja, ebben a fázisban kezelni a betegséget. Ugyanakkor az áttétes estekben megjelent az „oligometasztázis” fogalma, amikor kevés számú szervi áttét van, és a romlás üteme nem kifejezett – ilyenkor lokális ellátást tudunk alkalmazni, ami lehet sugárterápia (sztereotaxia, cyberknife) vagy intervenciós radiológiai eljárás, ami pl. a radiofrekvenciás ablatio vagy cryotherápia. (Pl. a májban kialakult áttétek ellátása során lehet ezeket alkalmazni, idősebb, törékenyebb állapotú betegeknél is, akiknél műtét nem is lehetne kivitelezhető, de természetesen nem csak ezekben az esetekben). A mai korszerű terápiák szinte naponta új taggal bővülnek, folyamatosan újra kell tanulni az egyes betegségek ellátását, és számos támogató módszer alkalmazásával ez lehetőséget ad arra, hogy a daganatos betegek is sokáig és jó életminőségben éljenek.
A felvezetésben összegzett munkái, vállalásai közül melyik áll szívéhez a legközelebb?
Minden területen jönnek új kihívások – ilyen pl. egyetemünkön a Gyógyszer és betegbiztonsági kutatócsoport megalakulása, – melynek elnöke vagyok, és titkára egy igen lelkes és elhivatott rezidensem – ami azért tölt el büszkeséggel, mert számos fiatalt sikerült megszólítani, és bevonni ebbe az igen felelősségteljes munkába. Külföldön is kiválóan szerepeltek, díjakat nyertek. A civilszervezetben való szerepvállalásom pedig külön öröm, hiszen a betegek véleményének ott kell lennie a döntések meghozatalában, a kutatások középpontjában – és ezt most sikerült elindítani. Az onko-rehabilitációs munkánk gyümölcse pedig az a közös, hiánypótló közlemény az immunológusokkal karöltve, ami segítséget ad a tumoros betegek fizioterápiás, balneoterápiás ellátásában – és remélem, hogy ez a közlemény sok dogmát dönt le, ami korábban nehezítette a beteget jobb életminőségének elérését.
Gyakorló orvosként hogyan definiálja a daganat megelőzést? Természetes, hogy mindenki szeretne egészséges lenni, sokáig elkerülni a krónikus betegségeket… Miben látja az egyén felelősségét az egészséges életmód, a daganat megelőzés szempontjából?
Saját gyerekemen látom, hogy a Z generáció sokkal egészségtudatosabb – mindenképpen őket kell bevonni, sokszor nagyobb a hatásuk a nagyszülőkre, mint az egészségügyi ellátóké. Ugyanakkor meg kell találni az információ átadás életkorra szabott módját. Fiatalok esetében a TikTok is tud oktató lenni, ha autentikus ember osztja meg az információt. Hasznosak az appok, a közösség formáló szerepe sem elhanyagolható (közös tornák pl.) Ugyanakkor az idősebbek számára még mindig a nyomtatott, írott ismeretanyag az, amivel célt lehet elérni.
Fontos lenne tudni, hogy az egyes családokban milyen betegségek fordulnak elő – inkább szív és érrendszeri, vagy daganatos betegségek. Ezt érdemes átbeszélni a háziorvossal is, szükség esetén genetikai tanácsadást kérve, ha egyes betegségek halmozottan vannak jelen. Szükség van olyan szakmailag is lektorált oldalakra, ahonnan ismereteket lehet szerezni – ilyen pl. a Semmelweis Egyetem YouTube oldalán megtalálható oktató video, hogyan kell vizsgálni a saját mellünket.
A bölcs öregek mondták, de napjainkban is így igaz: az vagy, amit megeszel. Érdemes az élelmiszerek összetevőit elolvasni, – igen, az apróbetűt is (ha nem megy, ott az okostelefon zseblámpa funkciója, és így már biztosan olvasható lesz, ha van elég fény) és az ultrafeldolgozott élelmiszereket lehetőség szerint iktassuk ki az étrendünkből. Még akkor is, ha az olyan finom…ha olyan gyorsan elkészíthető. Nem könnyű, mert ez bizony az akaraton múlik.
Amikor az ember őszinte magával, tudja, hogy mi az, ami biztosan nem fog menni, de azért olyan ne legyen, hogy semmi sem megy! Itt a közösség formáló erejére szeretném ráirányítani a figyelmet. Ha ciki egy közösségben energiaitallal kezdeni a napot, porlevest enni – akkor ki tud alakulni egy kedvezőbb szokás. Nem voltam népszerű, amikor a pogácsát kitiltottam a rendezvényeinkről, de ma már a zellerszár és gyümölcs is elfogy… (igaz, még mindig a pogácsa lenne a népszerű, de ha nincs, akkor megeszik a gyümölcsöt is).
Létezik-e a napi rutinba építhető olyan rákmegelőző életmód, ami hosszútávon betartható?
Nagyon jó kérdés, de a one size fit for all nem működik. Az előzőekben próbáltam arra utalni, hogy kell az önfegyelem, kell tudni a gyengeségeinkről – kell tudni segítséget kérni, és ez leginkább csoportokban lehetséges. Ha a szomszéddal legalább hetente kétszer elmegyek sétálni, (és akkor is megyek, amikor nincs kedvem, mert hát bizony ő vár, és nem tehetem meg vele). Ha megbeszéljük a gyerekkel, hogy nem tartunk otthon csokoládét (vagy csak kis mennyiségben) mert sem neki, sem nekünk nem tesz jót az esti nassolás. Ha bevonjuk a családtagokat az értelmes, betartható és mindenkire vonatkozó táplálkozásba, mert az úgy nem megy, hogy csak én eszem salátát, a többiek meg eszik a chipset. Ha megtaláltam azt, ami motiválni tud (érettségi találkozó, amire nem mehetek el 44-es méretű ruhában, gyerek ballagása, nyári bikiniszezon), és ha elértem, – no ez a legnehezebb, mert meg is kell tartani az eredményt- nem szégyen ezt megbeszélni egy pszichológussal is. Hogy reggel, amikor azzal a szándékkal kezdjük a napot, hogy csupa egészséges ételt eszünk, akkor a metróból kilépve mégis miért csábulunk el egy illat kapcsán a nem egészséges étel megvételére…
A Google rengeteg féle információt önt a beteg emberre, aki mindent odaadna az ígért gyógyulásért… Sok reményárus kínálja a csodagyógymódokat. Éppen ezért megkerülhetetlen, hogy az orvosok által is elfogadott komplementer terápiák, módszerek, „természetes gyógymódok” szóba kerüljenek. Mi a véleménye, ezen a téren merre tart a szakma? Közelít-e egymáshoz az orvostudomány és a természetgyógyászat? Az integratív medicina kifejezés egyre jobban terjed, az egyetemi oktatásban mely területei vannak jelen?
Nem véletlenül emeltem ki a Gyógyszer és Betegbiztonsági Kutatócsoportot, és a munkájukat. A gyógyszerinterakciók mellett rá kell irányítani a figyelmet a gyógyszer-gyógynövény, gyógyszer egyéb készítmények interakcióira is. Az immunterápiák esetében pl. nagyon sok még nincs feltérképezve. Ezeket folyamatosan gyűjteni kell, elemezni, és közzétenni. A népi gyógyászat készítményei – pl. zúzódásokra feketenadálytő, köhögésre hársfatea, gyulladásokra kamillatea, sportsérülésekre capsaicin tartalmú krémek, hűtő és melegítő krémek – régóta ismertek. A petrezselyem vízhajtó hatása jótékony is lehet. Amikor nincs krónikus betegség, ami miatt valaki rendszeresen szed gyógyszert, akkor bátran lehet őket alkalmazni.
Ugyanakkor vannak gyógyszerek, melyek pl. interakcióba lépnek a fokhagymával. Nagyon sok célzott terápiás készítmény vérben lévő koncentrációját meg tudja változtatni a grapefruit. Nem lehet mást tenni, mint felmenni azokra az applikációkra, ahol egyenként végig lehet nézni, minek milyen hatása van, ha kombinációban alkalmazzák. Az integratív medicina számos eleme bekerül a napi gyakorlatba, sőt egyetemünk Családorvosi Tanszéke létrehozta az Integratív Medicina Tanszéki csoportot is aminek a célja, (idézet a honlapjukról): hogy az orvosok gyógyító figyelmét a hozzájuk forduló beteg emberre irányítsa, és terápiás eszköztárukat, illetve kapcsolatrendszerüket úgy bővítse, hogy az optimális gyógyulás elérése érdekében képesek legyenek a beteg állapotának és igényeinek megfelelő gyógymódokat mérlegelni, a beteget választásában segíteni és aktív közreműködését elérve katalizálni a gyógyulás folyamatát. Oktatási programjukban a legkiemelkedőbb magyar kutatók és klinikusok hozzák testközelbe a fitoterápia, táplálkozástudomány, mozgás, stressz-kezelés, a rendszerszemléletű és tradicionális gyógyítás: oszteopátia és a hagyományos kínai orvoslás tudományos evidencia-bázisát, alkalmazási területeit, lehetséges mellékhatásait és ellenjavallatait.
Véleménye szerint a civil szervezetek szerepe miben nyilvánulhat meg a rákmegelőzés népszerűsítésében?
Nagyon sokban! megfelelő retorikával érthetően kell tudni az emlőrákról beszélni- megszólítva az összes korosztályt. Szerepet kell vállalni abban, hogy hiteles információk jussanak el az egyénekhez- és azt is fontosnak tartom, hogy ne csak az október szóljon az emlőrákról, mert ez nem egy kampánybetegség, hanem jelen van a mindennapokban- évi 8000 új beteget érintve.
Az Egészség Hídja Összefogás az Egészségért, a Mellrák Ellen Egyesület elnökének választotta tavasszal. Miért vállalta el ez a társadalmi megbízatást?
Közös nyelvet kell tudni beszélni a betegekkel. Érteni azokat a problémákat, melyek nem biztos, hogy egy sima orvos-beteg találkozón előkerülnek. Közösen dolgozni kutatásokban, kérdőívek megszerkesztésében, melyek segítséget adnak akár a döntéshozóknak is- hiszen egy gyógyszer befogadásánál fontos, hogy a betegek közössége is hallatni tudja a hangját – ehhez azonban a párbeszédre van szükség, és ki kel alakítani a párbeszéd menetét, hogy az tartalmas legyen. Kapcsolódni kell külföldi példákhoz, átvenni metodikákat, részt venni az újak kialakításában. Az emlőrák sok nőt érint, éppen ezért a betegségről alkotott kép a társadalomban az egyes közösségekben a családokban és az egyénben más és más lehet – de ha összegyűjtjük, elemezzük, megbeszéljük mindezt, akkor másképpen fogjuk látni azt a terhet, amit a betegség jelent a családoknak, a társadalomnak- és közösen tudunk lépi annak érdekében, hogy ez ne nyomasztó legyen. Nem elég az egészségügynek foglalkoznia az emlőrákkal – a társadalomnak kell tudnia kezelni ezt a betegséget, azaz mindazt a hozadékot, amit a betegség megjelenése az egyénnél/családnál/közösségnél jelent. A stigmatizáció csak így kerülhető el.
Az Ön vezetésével megújuló egyesület életében milyen jövőbeli terveik vannak?
A 2024-es év a felmérések éve volt az egyesület számára. Március 8-június 30. között egy 35 kérdésből álló kérdőívet állítottunk össze azzal a céllal, hogy képet kapjunk arról, milyen főbb jellemzői vannak ma az emlőrák betegútnak, a tünetek észlelésétől az olyan kiegészítő terápiák igénybevételéig, mint a pszichológus vagy a gyógytornász.
Nyáron online közvélemény kutatáson felmértük, mit gondolnak a magyar nők az emlőszűrésről és milyen tényezők határozzák meg a részvételi hajlandóságukat. Egyik érdekes adat, hogy a megkérdezettek 28%, bár a 45-65 év közötti korosztályba tartozik, mégsem kapott meghívót emlőszűrésre. A harmadik, idén novemberben végződött kutatás pedig az emlőrák megítélésének hazai társadalmi keretrendszerét alkotta meg, megszólaltatva az emlőrákban érintett összes érdekcsoportot a betegektől a hozzátartozókon és orvosokon át az egészségpolitikai döntéshozókig. 2025 folyamán e 3 kutatás eredményei adhatják az egyik alapját további egyeztetéseknek, melynek az egyesületünk által kezdeményezett mellrák koalíció ad majd otthont.
Jelentős intézményt vezet, számos hazai és külföldi kongresszuson vesz részt, oktat, gyógyít, társadalmi küldetést vállal… Mennyi és milyen minőségű ideje jut saját magára?
Jó kérdés, mert ha őszintén akarok válaszolni, akkor kevés idő jut magamra, nagyon tudatosan kell ezzel bánnom. (Nem mindig sikerül – szóval kérem, ne várjon el tőlem egy mindenkivel megosztható receptet). Későn tanultam meg megvonni a határaimat, de most már őrzöm őket!
Egészségesen él? Hogyan regenerálódik, van valamilyen titkos női-praktikája, hogy ilyen sokoldalú, nagyon dinamikus, aktív életet él?
Nagyjából – azaz törekszem rá, hogy amennyire lehet, egészségesen. Változtattam az étkezési szokásaimon, kiiktattam az ultrafeldolgozott ételeket – és bármennyire is édesszájú vagyok, a csokoládét is. Nem volt könnyű véghez vinni a tervezett súlycsökkenésemet – és az elért eredményt nagyon tudatosan őrzöm. (Bár nem szaklapból származik, de nagyon életszerű Kate Moss mondása:” a karcsúságnál nincs jobb íze semminek „…azaz érdemes meggondolni, hogy 5-8 perc „ízlelőbimbó öröm” miatt érdemes-e hetekig ízületi fájdalommal küzdeni… hát ilyen amikor a bulvár pozitívan hat az emberre).
Közelednek az év végi ünnepek, a lecsendesedés, pihenés ideje… Hogyan tölti az ünnepeket?
Családdal, barátokkal… tradicionálisan.
Professzor asszony, mi az életigenlése? Van-e mindenki számára adható tanácsa?
Ami az Onkológiai profil jelképe, a Főnixmadár: képesnek kell lenni mindig megújulni, akkor is, amikor nagyon összezuhanunk, bízni/hinni abban és akarni, hogy ismét kinőnek a szép fényes és erős tollak, amivel újra el lehet rugaszkodni a mélypontról.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
