Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 5 perc

– vagyis a koravén kisgyerekekből mindenképp felelősségvállaló felnőttek lesznek?

Interjú Bibók Bea pszichológussal

Több éve szervezünk Gyöngyös Lakói számára – főleg a lelki egészség témakörében – ingyenes előadásokat a Civil Fészekben, PÉNTEKEK néven.

Azt tudjuk, hogy a test és a lélek szoros összefüggéséről árulkodnak a pszichoszomatikus panaszok. Azt meg érezzük, hogy az ún. modern kor egyre inkább elmélyíti a kedvezőtlen folyamatokat. A napi rohanás, a rövid határidők, a magánélet zárójelbe tétele, a gazdasági környezet változása, a kiszámíthatatlanság, stb. egyre inkább meghatározza létünket.

Fotó: Juhász Fruzsina

A szociális szintek diszfunkcionálása, a családi szocializáció gyakori zavara sok-sok szinten megmutatkozik, a köznapi életben egyre inkább csökken az embertársainkkal szembeni elfogadás. Nincs elegendő türelmünk egymás felé, de még a családtagjaink felé se. A valós vagy vélt sérelmek kivetítése hétköznapi jelenséggé vált. És ha még egy tragédia is megüli a családot… Ezen folyamatok valamelyikének csíráját a saját életünkben tudatosítással tudjuk nyakon csípni, ehhez azonban szükséges a megfelelő információ és a támogató környezet. Ezek az indokok hívták életre Gyöngyösön a PÉNTEKEK előadás-sorozatot, melynek egyik előadó-vendége Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus; Pár- és szexuálterapeuta volt, az ELLOPOTT GYERMEKKOR című könyve kapcsán.

Maga a könyv parentifikáció jelenségével foglalkozik – önfeláldozás gyerekkorban, felnőttkorban és a párkapcsolatokban. Úgy gondoltuk, hogy ez a téma sokunkat megérint majd, és nem csalódtunk. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a Libri sikerlistáján méltán első helyen lévő könyv írójára és gondolataira.

 

A parentifikáció mint idegen szó – kifejezés arra a jelenségre utal, amikor a családi szerepek felcserélődnek, és a gyerekekre olyan feladatok hárulnak, amelyek nem az életkoruknak megfelelő felelősséggel járnak. Ilyenkor a gyerek „kis felnőtté” válik, akinek az a láthatatlan küldetése, hogy érzelmileg és fizikailag kiegyensúlyozza a családot. Ezeknek a gyerekeknek ellopják a gyerekkorát, aminek hosszú távon káros hatása van a felnőttkori és párkapcsolati működésre.

És megérkeztünk oda, hogy miért is javasoljuk a könyv elolvasását Mindenkinek, hiszen részben önvizsgálatot is tarthatunk, hogy az emberi kapcsolatainkban való működésünk mögött áll-e a jelenség; illetve az is fontos, hogy szülőként tudatosítsuk, hogy milyen következményei vannak – lehetnek annak, hogy ha a gyermekünkre nem az életkorának megfelelő terheket, feladatokat hárítunk. Vagy esetleg a gyermekünk valamit érzékelve tudattalanul elkezd kiegyensúlyozni, és magára vállal olyan fizikai és lelki feladatokat, amelyeket nem kellene, de az egyik vagy mindkét szülő nem lát el, vagy nem vesz észre.

Az ELLOPOTT GYERMEKKOR című könyvemben a bemutatott esetek és a kötet utolsó fejezetében található gyakorlati feladatok révén tudatosítani szeretném a megtanult gyermekkori működést, hogy az önreflexió fejlesztése által elérhető legyen egy önazonosabb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet. Mivel rendszerszemléletű pár- és családterápiás gondolkodás jellemez, ezekből a tapasztalatokból építkezve írtam, így a könyv segít tudatosítani, lehetővé teszi, hogy hátrébb lépve képesek legyünk objektíven szemlélni a gyereket, aki egykor mi voltunk. Hiszem, hogy képesek leszünk felismerni azokat a sémákat, melyek már nem támogatnak minket, és segít ezeket le is rázva teljesebb életet élnünk.

Fotó: Révai Sára

Ha valaki szülőként ráébred, hogy a saját gyermekét parentifikálja, akkor már borítékolható, hogy koravén kis felnőttként éli majd le a gyermek az életét?

Ha észrevettük, hogy nem az életkorának megfelelően terheltük a gyermekünket mentálisan, akkor az már fél siker, és van vissza út. A lényeg, hogy másképp kezdjünk el kommunikálni. Ne fogalmazzunk meg állandóan elvárásokat, ne mindig csak kritikával illessük, hanem dicsérjük is a gyereket, adjunk pozitív visszajelzést, engedjük meg, hogy gyenge legyen, gyerek legyen. Ne osszunk meg vele az életkorának nem megfelelő ügyeket: ne beszéljünk se munkahelyi, se magánéleti nehézségekről neki.

Korai felnőtté válásban nemcsak csapdák, hanem lehetőségek is vannak, hiszen amikor a parentifikáltak jellemzőiről beszéltél, nagyon sok jó tulajdonságot is említettél az előadásodban. Az ún. koravén kisgyerekekből mindenképp felelősségvállaló felnőttek lesznek?

Fotó: Juhász Fruzsina

Természetesen nem lehet általánosítani, nem tudhatjuk, hogy a negatív gyermekkori élmények mennyi negatív és mennyi pozitív megküzdési stratégiát generálnak. De tény, hogy a parentifikált felnőttek sikeresek, kitartóak, megszokták a nagy terhelést, megoldásközpontúak és empatikusak is, vagyis egyértelműen jól funkcionáló emberek a mindennapokban. És valóban, a felelősségvállalásban is kiemelkedőek, illetve a fő jellemzőjük, hogy könnyebben azonosulnak a másik ember szükségleteivel, mint a sajátjukkal. Ez az oka annak, hogy a párkapcsolatban egy parentifikálttal roppant kényelmes az élet.

Miért rendkívül megterhelő parentifikáltként élni, ha egyszer a környezet visszajelzései alapján értékes barát, társ, munkatárs?

A parentifikáltak a racionális területeken nagyon sikeresek, hiszen általában az egész gyermekkoruk úgy telt, hogy – az életkorukhoz képest – komoly feladatokat kellett megoldaniuk. Felnőttként a kihívásokat sem érzik így nehéznek, óriási rutinnal megoldásközpontúak, viszont abban nem tudnak fejlődni, hogy képesek legyenek önmagukhoz érzelmileg kapcsolódni: nem sajnálják magukat, nem érzik azt, hogy mennyire nehéz nekik, gyakran felnőttként sem tudnak segítséget kérni, nem tudják feljogosítani magukat arra, hogy nekik is lehetnek igényeik. Ők inkább megoldják egyedül a problémáikat, miközben mások szükségleteit kielégítik – sokszor akár úgy is, hogy a másik fél nem kéri. Végül egyetlen személy marad, akihez egyáltalán nem tudnak kapcsolódni: ez pedig saját maguk. A gyakorlati képességük tehát hiába nagyon fejlett, érzelmi síkon számos problémájuk van. Akkor jönnek terápiába, amikor már halálosan elfáradtak, kiégtek egy párkapcsolatban, és fogalmuk sincs, mi a bajuk, csak azt érzik, nem bírják tovább. Mivel nem húzzák meg a saját határaikat, mindenkinek megpróbálnak megfelelni, túlhajszolják és ezzel egyidőben teljesen kiégetik saját magukat.

A kék színű ELLOPOTT GYERMEKKOR könyv rendkívüli segítség a tudatosításban, és nagy öröm, hogy novembertől már újabb könyvedből fejlődhetünk, mert megjelenik a piros színű ELLOPOTT FELNŐTTKOR című köteted. Ez a munkád segít abban, hogy rendszerszinten lássuk és értsük, hogy mi történik a családban. Az új, piros kötet, ami leginkább az érzelmileg éretlen, visszatartott gyerekekről szól, akiket a szülők ajnároznak, elkényeztetnek, egyszóval infantilizálnak, így a családban gyakran kettős mérce alakul ki. A parentifikált nem érti, miért van az, hogy a testvére a kedvesebb gyermek, az, aki minden segítséget megkap a szülőtől, ő pedig az, akivel nem foglalkoznak és mégis természetes, hogy kiválóan teljesít. Ebből fakadóan a testvér lesz a benntartott gyermek, aki nem válik le a szülőről.

A piros könyv, az ELLOPOTT FELNŐTTKOR kiegészíti a parentifikációról szóló kék könyvedet, így sokkal egységesebben lehet érteni a családi jelenségeket. Hiszem, hogy legalább olyan sikeres lesz, mint a kék könyv! Én szeretem ezt a piros könyvet is, nagyon mélyről jött, miközben írtam, sok érzést éltem át. Bízom abban, hogy az olvasókban is megszületik a bizonyosság és a megértés, és talán a szorongással élők, vagy különböző függőségtől szenvedők is érteni fogják a miérteket, azt, hogy a szorongás gyökere legtöbbször a szülővel kialakított túl szoros, szimbiotikus kapcsolat, amiben nincs levegővétel. A piros könyv egy megértéssel teli lehetőség és remény a felnőtt élethez. Szülőként egy gondos sorvezető, mire figyeljünk a gyermekeink nevelése közben!

Aradi Mária

Kiemelt kép fotó: Révai Sára

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts