A daganatos betegség nemcsak a testet érinti: megrendülhet a biztonságérzet, megváltozhat a jövőkép, a családi szerepek és az is, ki miként tekint önmagára. Az onkopszichológia – más néven pszichoonkológia – az onkológia és a pszichológia közös területe. A betegséghez, a kivizsgáláshoz, a kezelésekhez és a rehabilitációhoz kapcsolódó lelki és társas folyamatokkal foglalkozik. Figyelme a betegekre, a hozzátartozókra és az ellátó szakemberekre is kiterjed, miközben a testi állapotot, a lelki működést, a kapcsolatokat és az életkörülményeket összefüggésükben vizsgálja.
Az onkopszichológus a diagnózistól a kezeléseken és ellenőrzéseken át, a gyógyulást követő vagy a palliatív időszakban is támogatást nyújthat. A Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság szerint a pszichoszociális támogatás a minőségi betegellátás szerves része; ehhez a lelki distressz – a betegséghez kapcsolódó érzelmi megterhelés – rendszeres felmérése is hozzátartozik. Az onkopszichológus nem helyettesíti az orvost, és nem ígéri azt, hogy a pozitív gondolkodás gyógyít. Az onkológiai team tagjaként vagy azzal együttműködve segít az érzelmek felismerésében és feldolgozásában, a megküzdésben, a kommunikációban és az életminőség lehetőség szerinti megőrzésében.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Nem kell megvárni a teljes kimerülést. Már a kivizsgálás és az eredményekre való várakozás is jelentős bizonytalansággal járhat. A diagnózis hallatán megjelenhet döbbenet, félelem, düh, szomorúság, bűntudat vagy bénultság. Ezek egy rendkívüli élethelyzet érthető reakciói, és önmagukban nem jelentenek lelki betegséget. Onkopszichológushoz akkor is lehet fordulni, ha valaki biztonságos közegben szeretné kimondani azt, amivel nem akarja terhelni a családját.
Különösen fontos segítséget kérni, ha a szorongás tartósan elárasztóvá válik, pánikszerű rosszullétek jelentkeznek, hosszabb időre felborul az alvás, egyre mélyül a lehangoltság, vagy a lelki nehézségek már a kezelésekben való részvételt akadályozzák. Figyelmeztető jel lehet az érdeklődés és a remény elvesztése, a társas visszahúzódás és az erős önvád is. Az önsértéssel, az élet feladásával vagy az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok mielőbbi segítséget igényelnek; ilyenkor pszichiáter bevonására is szükség lehet. Beszélgetés és rövid kérdőívek segíthetnek a megfelelő támogatás kiválasztásában.
Lelki nehézségek
A félelem sokszor nemcsak a halálra irányul, hanem a fájdalomra, a kiszolgáltatottságra, a kezelések mellékhatásaira vagy arra, mi történik majd a családdal. Különösen nehéz lehet a bizonytalanság és a kontroll elvesztése, miközben az élet számos területe megváltozhat. A betegség és a kezelések hatással lehetnek a testképre, az önértékelésre, a szexualitásra, valamint a családi és munkahelyi szerepekre is. Sokan attól tartanak, hogy terhet jelentenek másoknak. További nyomást okozhat, ha környezetük állandó bizakodást és erőt vár tőlük, miközben ők félnek, dühösek, szomorúak vagy kimerültek. A nehéz érzések kimondása azonban nem jelenti azt, hogy valaki feladta a küzdelmet.
Az onkopszichológus nem kész recepteket kínál: segít megérteni az egyéni reakciókat, mozgósítani az erőforrásokat és használható megküzdési módokat találni.
A diagnózistól a kezelésekig
A diagnózis gyakran kettévágja az időt: lesz egy „előtte” és egy „utána”. A hír hallatán sokan lefagynak, és alig emlékeznek az orvos szavaira. Az onkopszichológus segíthet a történtek feldolgozásában, a valós információk és a félelmek szétválasztásában, valamint a következő orvosi konzultációra szánt kérdések összegyűjtésében. Nem az a cél, hogy a beteg mindenáron megnyugodjon, hanem hogy valamennyire visszanyerje biztonságérzetét és cselekvőképességét.
A betegút nem mindig egyenes vonalú: a bizakodóbb időszakokat újabb vizsgálatok, kezelések vagy állapotromlás követheti. A műtét, a sugárkezelés, a gyógyszeres kezelések vagy a kórházi tartózkodás idején a támogatás a beteg teherbírásához igazodik. Segíthet a szorongás enyhítésében, a mindennapi kapaszkodók kialakításában és a kommunikációban. A kiújulás lehetősége vagy ténye korábbi félelmeket ébreszthet fel, és megrendítheti a saját testbe vagy a kezelésekbe vetett bizalmat. A segítség ekkor sem a nehéz érzések eltüntetését célozza, hanem azt, hogy a beteg ne maradjon egyedül velük, és a bizonytalanság mellett is találjon számára fontos, megélhető célokat.
Lelki munka a gyógyulás után
Kívülről úgy tűnhet, hogy a kezelések befejezésével minden visszatér a régi kerékvágásba. Sok beteg azonban éppen ekkor szembesül igazán azzal, min ment keresztül. Ritkulhatnak az orvosi találkozások, a környezet pedig már lezártnak tekintheti a betegséget, miközben a lelki feldolgozás még tart. A kontrollvizsgálatok közeledtével felerősödhet a szorongás, egy testi érzet pedig könnyen felidézheti a kiújulás lehetőségét. A betegség fenyegetése Damoklész kardjaként lebeghet az ember felett: már jól van, mégsem érzi magát teljes biztonságban. Akkor érdemes célzott segítséget kérni, ha a félelem tartósan beszűkíti a mindennapokat, állandó önmegfigyeléshez vagy éppen az ellenőrzések elkerüléséhez vezet.
Az onkopszichológiai kísérés segíthet kialakítani az új életszakaszt, együtt élni a test és a lehetőségek változásaival, valamint visszatalálni a munkához, a kapcsolatokhoz és az örömet adó tevékenységekhez. A cél nem feltétlenül a régi élet helyreállítása, hanem a történtek beépítése az élettörténetbe úgy, hogy a betegség ne határozza meg az ember egész személyiségét és további életét.
A hozzátartozók is kérhetnek segítséget
A daganatos betegség az egész család életére kihat: megváltozhatnak a szerepek, a feladatok és a kapcsolatok. A hozzátartozók gyakran egyszerre próbálnak erősek maradni, ügyeket intézni és saját félelmeikkel megküzdeni. Előfordulhat, hogy nem mernek sírni vagy beszélni a bizonytalanságról, nehogy tovább terheljék a beteget. Közben elfáradhatnak, bűntudatot érezhetnek, vagy a helyzet fokozott irányításával próbálhatják enyhíteni tehetetlenségüket. A várható veszteség gondolata már a betegség idején elindíthat egy gyászfolyamatot. A hozzátartozóknak ezért éppúgy szükségük lehet önálló lelki támogatásra, mint a betegeknek.
Az onkopszichológus a hozzátartozóval külön, a beteggel együtt vagy családi konzultációban is dolgozhat. Segítheti az érzésekről és szükségletekről folytatott nyílt, mégis kíméletes kommunikációt, a gondozási feladatok megosztását és a személyes határok megtartását. Abban is támogatást nyújthat, hogyan beszéljenek a betegségről a gyermekekkel az életkorukhoz, kérdéseikhez és terhelhetőségükhöz igazodva. A hozzátartozó segítségkérése nem önzés: saját lelki egyensúlyának megőrzése önmagában is fontos, és a beteg számára is erőforrás lehet.
Milyen módszerekkel dolgozik az onkopszichológus?
A munkamód az ember állapotához, szükségleteihez és a betegség szakaszához igazodik, ezért a találkozások helye, hossza és gyakorisága is változhat. Van, akinek hosszabb kísérésre, másnak egy-egy fordulópontnál néhány támogató beszélgetésre van szüksége. A beszélgetés rendezheti a gondolatokat, mozgósíthatja az erőforrásokat és csökkentheti az elszigeteltséget. A pszichoedukáció érthetővé teszi a lelki reakciókat.
Alkalmazhatók relaxációs és légzőgyakorlatok, imaginációs, stresszkezelő és problémamegoldó technikák. A kognitív viselkedésterápiás eszközök a szorongást fokozó gondolatok árnyaltabb megvizsgálását, a viselkedésaktiváció az örömforrások visszaépítését, a tudatos jelenlét pedig a félelmektől való távolságteremtést támogathatja. A szakember és a beteg közösen választja ki, melyik módszer illeszkedik az adott helyzethez. A segítség egyéni, csoportos, pár- vagy családi formában is történhet. Előrehaladott betegség esetén az életminőség, a méltóság, a kapcsolatok és az életút kerülhet a középpontba.
Nincs mindenki számára egyformán megfelelő módszer vagy egyetlen helyes megküzdési mód: a támogatás ahhoz kapcsolódik, ahol a beteg éppen tart.
Tévhitek, amelyek megnehezítik a segítségkérést
Gyakori tévhit, hogy pszichológushoz csak az fordul, aki gyenge, vagy súlyos pszichiátriai betegsége van. A segítségkérés annak felismerése, hogy egy rendkívüli helyzetben több támaszra lehet szükség: nem gyengeség, hanem felelősségvállalás önmagunkért. Az sem igaz, hogy a pszichológus megmondja, hogyan kellene érezni, vagy mindenáron pozitív gondolkodásra próbálja rávenni a beteget. A félelem, a düh és a szomorúság érthető emberi reakció. A „gondolkodjon pozitívan” vagy „ne adja fel” felszólítások azt az érzést kelthetik, hogy a nehéz érzésekről nem lehet beszélni, és hogy a betegség alakulása kizárólag a beteg lelkierején múlik.
Különösen káros az az elképzelés, hogy valaki a félelmeivel „bevonzotta”, a gondolkodásával vagy megoldatlan lelki problémáival maga okozta a betegséget, és a gyógyuláshoz csupán erősen akarnia kell. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a lelki tényezők önmagukban közvetlenül daganatos betegséget okoznának. Az ilyen üzenetek indokolatlan bűntudatot kelthetnek. A jó lelki támogatás nem várja el, hogy valaki mindig erős vagy bizakodó legyen, hanem lehetőséget ad arra is, hogy arról beszéljen, ami fájdalmas, félelmetes vagy bizonytalan.
Nem kell mindent egyedül elbírni
A segítségkéréshez nem kell „elég rosszul” lenni. Lehet egyetlen konzultációval kezdeni, kérdéseket feltenni, vagy egyszerűen elmondani, mi a legnehezebb most. Nem kell előre tudni, pontosan milyen segítségre van szükség: ezt a szakemberrel közösen is meg lehet keresni.
A betegség sok mindent elvehet az irányítás érzéséből, de annak megválasztása, hogy kitől és milyen támogatást fogadunk el, már önmagában is egy lépés lehet a kontroll visszaszerzése felé. Segítséget kérni nem azt jelenti, hogy valaki nem tud megbirkózni a helyzettel, hanem azt, hogy nem akar minden terhet egyedül hordozni. A megfelelő segítség nem szünteti meg a bizonytalanságot, de kapaszkodót és nagyobb mozgásteret adhat benne – a betegnek és mindazoknak, akik mellette állnak.
BALLA GYÖRGYI
pszichológus
https://stabilitaskozpont.hu/
gyorgyiballa.pszichologus@gmail.com
Balla Györgyi
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
You must be logged in to post a comment.