Körmendi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
A magyar színjátszás egyik legkarakteresebb egyénisége. Volt benne valami különös nyugalom, mégis minden megjelenése rezgett a humortól. Körmendi János nem hivalkodó komikus volt, hanem a finom irónia és az arcjátékok nagymestere. Színpadon, képernyőn és a mikrofon mögött is úgy szórakoztatott, hogy közben ember maradt – esendő, szerethető, felejthetetlen. Ebben az írásban a legendás színművészre emlékezünk.
GYERMEKKOR ÉS PÁLYAKEZDÉS
Körmendi János 1927. október 21-én született Szegeden. Hat hónapos korában szülei elváltak, ő és testvére nevelőszülőknél, gyermekotthonban nőtt fel – „rettenetesen hányatott életünk volt” – emlékezett vissza. A családi trauma később erőforrássá vált számára: „A nehéz gyermekkor a művésznek olyan, mint a jó trágya az elvetett magnak. Mint májusi eső a termésnek. Mint csokor virág a művésznőnek…” – írta önéletrajzában. Eredetileg optikai műszerésznek készült, mégis Kazimir Károly ösztönzésére 1946-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, osztályfőnöke Lehotay Árpád volt. Osztálytársai közé tartozott Sinkovits Imre, Márkus László és Gyurkovics Zsuzsa. 1951-ben diplomázott, majd a Madách Színházhoz szerződött.
SZÍNHÁZ – EPIZODISTÁBÓL KARAKTERKOMIKUS
Harmincöt éven át, 1951-1986 között a Madách tagja volt, 1987-től a Mikroszkóp Színpad állandó humoristája lett. Karrierje első éveiben csupán néhány szavas epizódszerepeket kapott, mert ki merte mondani, amit gondolt. Egy idő után aztán beletörődött a mellőzöttségbe és az apró szerepekbe is elevenséget vitt. Híressé vált Molière-darabokban: Szilvesztert alakította a Scapin furfangjaiban, de játszott a Tudós nőkben, valamint A fösvényben. Legemlékezetesebb munkája a Csárdáskirálynő Miska főpincére volt. Kiemelkedő sikert aratott a kabaréban is: több saját írású tévé-bohózat fűződik nevéhez, köztük a legendás Három nővér-paródia Haumann Péterrel és Márkus Lászlóval.
FILM ÉS HANGMUNKÁK
Bár főleg színházi színészként volt ismert, Körmendi János a filmvásznon is emlékezetes alakításokat nyújtott – főként mellékszerepekben, ahol néhány mondattal vagy egy pillantással is képes volt „ellopni a jelenetet”. Olyan kultikus alkotásokban tűnt fel, mint a Fuss, hogy utolérjenek! vagy az Egri csillagok. Sajátos, kissé karcos, de rendkívül játékos hangja miatt keresett szinkronszínész és hangjátékszereplő volt. Hangját kölcsönözte animációs figuráknak is: Giovanni Gattónak a Macskafogóban, Tutegál professzornak a Hófehérben, és a francia királynak a János vitézben. Számos hangjátékban is szerepelt, főként a 70-es és 80-as évek rádiószínházi felvételein. Ezek között voltak klasszikus komédiák, groteszk egyfelvonásosok és kortárs magyar darabok is.
MAGÁNÉLET
Körmendi fegyelmezett, visszahúzódó természet volt. 55 évet élt házasságban feleségével, Koch Gabriellával, aki röntgenorvosként dolgozott. Egyetlen lányuk teológiát végzett, később Kanadába költözött. A pesti Vízivárosban éltek, hétvégéiket Leányfalun töltötték, ahol asztalosmunkákkal, barkácsolással foglalkozott. Művészi tehetségét gyakran vitte haza: miniatűr színpadmaketteket készített otthon, sőt az előadásokhoz kötődő maketteket is összeállította. Fényképezett, javított rádiókat és villanyt is szerelt.
KOMOLY BETEGSÉGEK ÉS TÚLÉLÉS
Gyermekkorában TBC-je volt, később krónikus vesebetegséggel, mellhártya- és tüdőgyulladással, cukorbetegséggel is megküzdött. „Én tulajdonképpen mindig boldog vagyok. Annak ellenére, hogy ami szörnyűség egy emberrel előfordulhat, az velem megtörtént. Beleértve az elismertség hiányát, a mellőzöttséget, az egészségi problémákat. Négyszer-ötször voltam olyan halálos beteg, amitől egy kaszárnya kipusztul. De hát itt vagyok, élek” – vallotta. Egyik veséjét el is távolították. Hónapokon át volt kórházban, ekkor születtek a saját túlélésről szóló könyvei: Levelek az urológiáról (1974), Életrajz két felvonásban (1987), Nyakig a színházban (1990). Még dialízishez kötve is aktív maradt, és hiányolta humorista kollégáit: „Az életet nem sajnálom, csak a Mikroszkóp Színpadot… Jelenleg nappal négy óránként kell dialízis” – mondta az 80. születésnapján.
ELISMERÉSEK ÉS UTOLSÓ ÉVEK
1963-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes, 1989-ben kiváló művész lett. 1996-ban A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje, 2003-ban Köztársasági Elnöki Érdemérem kitüntetésben részesült, 2005-ben pedig Kossuth-díjat vehetett át. Túlélőként ünnepelték, az utolsó időszakban már felesége gondoskodott róla. Végül 2008. január 6-án hunyt el, 80 éves korában. A család kérésére a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Körmendi János nem csupán szórakoztató jelenség volt, hanem inspiráló példakép is: a keserű múlt, a korlátok és a betegség sokszor kötelezőnek látszó falai nem állhatták útját annak, hogy igazi művésszé teljesedjen ki. A rögtönzés mestereként, a karakterdráma humoros varázslójaként és egyszerű emberként vívta meg csatáit – mindezt néha harsányan, máskor csendes alázattal.
Élete arra emlékeztet, hogy a nehézségek nem gátak, hanem lehetőségek a kibontakozásra. Ahogy ő mondta: „Rájöttem, amiért megküzdünk, azt jobban tudjuk értékelni.”
FŐBB SZEREPEI
Színház
Shakespeare: Rómeó és Júlia – Paris gróf; Shaw: Caesar és Cleopatra – Bel Affris; Móricz Zsigmond: Sári bíró – Gügye; Molière: Don Juan – Ibolya; Steinbeck: Egerek és emberek – White; Molière: Scapin furfangjai – Szilveszter; Molière: Tudós nők – Tüske; Shakespeare: A vihar – Trinculo; Brecht: A kaukázusi krétakör – Sauva; Shakespeare: Hamlet – Ostrick; Shakespeare: Ahogy tetszik – Próbakő; Brecht: Koldusopera – Horgasujjú Jakab; Illyés Gyula: Kegyenc – Heraclius; Shakespeare: III. Richárd – Lord Hastings; Lengyel Menyhért: A waterlooi csata – König; Gogol: Holt lelkek – Pljuskin; Molière: A fösvény – Jakab mester; Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – Miska
Játékfilmek
Egy pikoló világos (1955); Napfény a jégen (1961); Az utolsó vacsora (1962); Patyolat akció (1965); Büdösvíz (1966); Nem szoktam hazudni (1966); Tanulmány a nőkről (1967); Egri csillagok 1-2. (1968); Hazai pálya (1968); Krebsz, az isten (1969); Szép magyar komédia (1970); Csárdáskirálynő (1971); Hahó, Öcsi! (1971); Fuss, hogy utolérjenek! (1972); Lila ákác (1972); Kojak Budapesten (1980); Te rongyos élet (1983)
Tévéfilmek, televíziós sorozatok
Én, Strasznov Ignác, a szélhámos 1-2. (1966); Róka fogta csuka (1965); Bors (1968); Isten óvd a királyt (1968); A régi nyár (1970); A vörös macska (1970); Pillangó (1970); A fekete város 1-7. (1971); Egy óra múlva itt vagyok (1971); Jó estét nyár, jó estét szerelem (1971); Beszterce ostroma 1-3. (1976); Szerelem (1980); Szeszélyes évszakok (1983-1992); Kaviár és lencse (1985); A nemzet özvegye (1990); Frici, a vállalkozó szellem (1993); Família Kft. VII. (1996-1997)
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
