Interjú Prof. Dr. Dégi László Csaba pszichoonkológussal, az ECO jelenlegi elnökével
Európa-szerte egyre több ország ismeri fel, hogy a gyógyításnak túl kell mutatnia a kezeléseken: a betegeknek egészségpolitikai védelemre, pszichológiai támogatásra és valódi emberi figyelemre is szükségük van. A daganatos betegséggel küzdők lelki támogatásának szakembere, a pszichoonkológia elismert tudósa Dr. Dégi László Csaba, akinek meghatározó szerepe volt egy új tudományág meghonosításában Romániában, nemzetközi szervezetek vezetőjeként hozzájárult a hazai és az európai közegészségügyi politikák alakításához.
Prof. Dr. Dégi László Csaba pszichoonkológus, egyetemi tanár, nemzetközi szervezetek vezetője, digitális eszközökkel és közösségi kezdeményezésekkel dolgozik a daganatos betegek és családjaik életminőségének javításán. A professzor több mint két évtizede száll síkra a rákbetegek lelki támogatásáért, nemcsak saját hazájában, Romániában, hanem az európai egészségpolitika formálójaként is. Egyedülálló életpályája során a pszichoonkológia meghonosítása mellett elérte, hogy a rákellenes harc ne csak orvosi, hanem társadalmi ügy is legyen. Felkérték, hogy a magyarországi onkopszichológiai irányelv megalkotásakor külső szakértőként vegyen részt. Azt vallja, hogy az empátia az onkológia szívverése. Vele beszélgettünk szakmai útjáról, a jelen kihívásairól, az európai rákkal kapcsolatos stratégiák lehetőségeiről és arról is, honnan merít energiát ahhoz, hogy ennyi fronton helyt tudjon állni.
Professzor úr, hogyan került kapcsolatba a daganatos betegségekkel, és mi vonzotta a pszichoonkológia területére?
2001-ben, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen kezdtem, és hamar ráébredtem, hogy a daganatos betegeknek nemcsak orvosi, hanem átfogó pszichoszociális támogatásra is szükségük van. Akkori munkám során találkoztam a speciális ellátás hiányával, ami késztetett arra, hogy Budapesten, a Semmelweis Egyetem Viselkedéstudományi Intézetében doktori tanulmányokat folytassak pszichoonkológiából Prof. Dr. Kopp Mária és Dr. Túry Ferenc mentorálásával. Itt indítottam el az APSCO® kutatási programot, amely Romániában elsőként vizsgálta a rákbetegek pszichoszociális szükségleteit.
Kutatásaim során világossá vált, hogy Romániában hiányzik a standardizált protokoll a betegek lelki distresszének és életminőségének mérésére. Az APSCO-val ezt a hiányt próbáltuk pótolni, hogy javítsuk a betegek túlélési esélyeit és életminőségét. Célom, hogy a pszichoonkológia minden romániai onkológiai központban megjelenjen, és a betegek érzelmi támogatása a daganatkezeléssel egyenrangú legyen. Az APSCO projekt révén Románia tagja lett a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság (IPOS) hálózatának.
Az elmúlt húsz év alatt a pszichoonkológia nemzetközi és hazai szinten is elismert tudománnyá vált. 2022-ben az Európai Rákellenes Szervezet (ECO) elnökévé választottak a 2023-2026 közötti ciklusra, ahol a pszichoonkológia európai szintű elterjesztésén dolgozom. Az igazi siker számomra az lenne, ha Románia minden onkológiai központjában bevezetnék a pszichoszociális ellátást és minden rákbeteg holisztikus gondozásban részesülhetne.
Gratulálunk ahhoz, hogy szakértőként részt vett a magyar onkopszichológiai irányelv kidolgozásában! Milyen változást hozhat egy ilyen irányelv egy ország onkopszichológiai ellátásában? Hogyan teremthetők meg a szükséges források ehhez, akár európai szinten is?
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy külső szakértőként részt vehettem a magyar onkopszichológiai irányelv kidolgozásában. Ez az irányelv mérföldkő a közép-európai régió onkológiai ellátásában, hiszen Magyarország ezzel az európai élvonalba lépett a pszichoonkológiai szolgáltatások szabályozásában. Az irányelv világosan meghatározza a kompetenciákat, fejleszti a betegek pszichés állapotának szűrését és javítja a problémák felismerését, ami különösen fontos, mivel Magyarországon 2019-ben volt a legmagasabb a rákkal kapcsolatos halálozási arány az Európai Unióban.
Az onkopszichológiai irányelvek bevezetése után gyorsabbá és fenntarthatóbbá válhat az ellátás, melynek finanszírozása többféle módon történhet: a nemzeti rákellenes programokból, társadalombiztosítási rendszerből vagy állami támogatásból, illetve civil szervezetek révén is. Az Európai Unió több programmal, például az EU4Health-el támogatja a pszichoonkológiai fejlesztéseket, de a társfinanszírozási követelmények megnehezítik a kisebb országok és szervezetek részvételét.
Fontos a nemzetközi együttműködés, hiszen konzorciumi projektek, mint az IMPACT-EU vagy az iPAAC, segítenek áthidalni a forráshiányt. A magyar és német modell jó példaként szolgálhat más országoknak a finanszírozás és a szakmai standardok kialakításában. Emellett szükséges lenne európai pszichoonkológiai szakmai minősítést bevezetni az egységes ellátás érdekében.
Hiszem, hogy a pszichoonkológiai ellátás fejlesztése nem csak szakmai feladat, hanem alapvető emberi jog. Minden rákbeteg jogosult holisztikus, pszichológiai támogatást is nyújtó ellátásra, és csak így érhető el teljes körű, emberközpontú segítség.
Ön az Európai Rákszervezet (ECO) elnöke 2026-ig. Milyen célokat tűzött ki erre az időszakra, és mely eddigi eredményeire a legbüszkébb?
2022-ben választottak meg az Európai Rákszervezet (ECO) elnökévé 2023 és 2026 közötti időszakra. Ez egy négyéves ciklust jelent, amely egy év megválasztott elnöki időszakból, két év teljes körű elnöki tevékenységből és egy év leköszönő elnöki időszakból áll. Ez a struktúra biztosítja a folyamatosságot és lehetőséget ad a prioritások átgondolt, fokozatos megvalósítására.
Az elnöki időszakom alatt fontos eredményeket értünk el az Európai Rákellenes Terv végrehajtásában, amelyre az EU több százmillió eurót fordított. Nemzetközi szinten megszerveztük az első Euro-amerikai Rákfórumot, és erősítjük kapcsolatunkat az Amerikai Klinikai Onkológiai Társasággal (ASCO).
Fókuszban áll az inkluzív rákellátás előmozdítása, különösen az eddig háttérbe szorult LGBTQI+ közösség támogatása. 2025-ben az Európai Parlament megalakította a „Rák és Ritka Betegségek Intergroupot”, amelyben az ECO szakértőként vesz részt.
Az elnöki mandátumom hátralévő részében a fenntartható finanszírozás biztosítása és az EU költségvetési tárgyalások kiemelt figyelemmel kísérése a cél. Különösen fontos a HPV okozta rákok felszámolására irányuló munka délkelet-európai együttműködéssel. Fontos eredménynek tartom, hogy sikerült előmozdítani az „inkluzív rákellátás” koncepcióját és kibővíteni az ECO nemzetközi misszióját.
Az ECO ma már 41 szervezetet képvisel, és aktívan együttműködik a WHO-val és az ASCO-val. Büszke vagyok az Európai Rákbeteg Gyakorlati Kódex bevezetésére, amely tíz alapvető jogot biztosít minden európai rákbetegnek.
Elnöki időszakom során az empátia fontosságát hangsúlyozom: „Az empátia az onkológia szívverése. Ez a csendes kézfogás egy nehéz diagnózis alatt, a figyelmes fül a beteg félelmei iránt, és a bátorság ahhoz, hogy valakivel találkozzunk legsebezhető pillanataiban.”
A következő két és fél évben tovább dolgozom a fenntartható finanszírozás, a nemzetközi együttműködés és a holisztikus ellátás elérhetőségének fejlesztésén.
Érzékelhető az európai színtéren a Közép-Kelet-Európai Onkológiai Akadémia Alapítvány hatása? Valóban szükség van a régió országainak rákprogramjainak összehangolására? Ha igen, kik, hogyan végzik ezt?
A Közép-Kelet-Európai Onkológiai Akadémia Alapítvány (CEEAO) fontos szereplő a régió rákellátásában, bár európai szinten hatása még nem teljes körű. 2019-ben a magyar kormány által alapított szervezet 21 ország részvételével indult azzal a céllal, hogy elősegítse a nemzetközi együttműködést a rákkutatásban és kezelésben, a rákos megbetegedések megelőzésére, a személyre szabott terápiák fejlesztésére fókuszálva.
A pandémia és geopolitikai körülmények miatt 2021–2023 között tevékenysége mérséklődött, de 2024-ben újra aktív szerepet vállal a régió onkológiai koordinációjában, különösen az oktatás és képzés terén, például a WebAcademy programmal, amely élő online kurzusokat kínál az érintett országok szakembereinek.
A közép-kelet-európai rákprogramok összehangolása sürgető feladat, hiszen a régióban magasabb a rákhalálozás, ami részben az ellátórendszerek és források hiányosságaiból fakad. A hatékony koordináció négy fő irányt követhet: a nemzeti rákprogramok harmonizálását, a multidiszciplináris ellátás kiterjesztését, az egységes szakmai képzést, valamint a kutatási együttműködések erősítését.
Számos szervezet aktív ebben a folyamatban, például a CECOG és az Európai Onkológiai Iskola (ESO). Az ECO feladata az európai szintű iránymutatások kialakítása és a legjobb gyakorlatok megosztása, valamint a közép-kelet-európai országok speciális kihívásainak kezelése.
Úgy vélem, hogy a CEEAO és hasonló regionális kezdeményezések kulcsfontosságúak a régió fejlődéséhez, ám csak szoros együttműködéssel lehet igazán eredményes a munka az ECO, ESMO, ESO és CECOG szervezetekkel. Fontos, hogy a CEEAO jobban integrálódjon az Európai Rákellenes Terv végrehajtásába, és aktívabban vegyen részt az EU4Health programban, hogy a régió országai is jobban hozzáférjenek az uniós forrásokhoz.
Összességében a közép-kelet-európai rákprogramok összehangolása nemcsak szükséges, hanem halaszthatatlan feladat, melyben a CEEAO kulcsszerepet tölthet be, ha sikerül erősítenie európai kapcsolatait és hatékonyságát. Az eredményes együttműködés kulcsa a szervezetek közötti összehangolt, komplementer munka.
Magyarország sajnos a rákhalálozási listák élén szerepel Európában. Mit lehetne tenni, hogy ez megváltozzon? A pszichoonkológia erősítése valódi fordulatot hozhatna?
Magyarország sajnálatos módon évek óta vezeti az EU rák miatti halálozási statisztikáit. Az OECD 2025-ös adatai szerint 310 daganatos haláleset jut százezer lakosra, ami 32%-kal magasabb az uniós átlagnál, különösen a férfiak körében aggasztó a helyzet. Ugyanakkor 2011 és 2021 között mindkét nemnél csökkent a mortalitás.
A magas halálozást több tényező okozza: az egészségtelen életmód (dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás) Magyarországon súlyosabb, mint az EU átlagában. A daganatok előfordulása, például a tüdő- és vastagbélrák esetében is, kiugró.
A helyzet javításához több szinten kell fellépni:
- Primer prevenció: tovább kell csökkenteni a kockázati tényezőket, különösen az elhízást és az egészségtelen táplálkozást.
- Szekunder prevenció: a szűrési programok részvételi aránya – főleg a vastagbélráknál – alacsony, ezt sürgősen növelni kell.
- Egészségügyi humánerőforrás: az orvosok és ápolók létszáma elmarad az uniós átlagtól, ami az ellátás minőségét rontja és régiónkénti különbségeket okoz.
A pszichoonkológia szerepe egyre nagyobb, mivel a pszichológiai támogatás javítja a betegek életminőségét és csökkenti a depressziót, amely jelentősen növeli a halálozási kockázatot. A distressz szűrés elterjesztése az onkológiai centrumokban kiemelt fontosságú, hiszen a betegek többsége igényelné a pszichés támogatást, ami javítja a terápiák hatékonyságát és csökkenti a kezelés megszakításának esélyét.
Összefoglalva: a magyarországi rákhelyzet átfogó reformot kíván, amely magába foglalja a prevenció erősítését, az egészségügyi személyzet bővítését, a multidiszciplináris ellátás kiterjesztését, és a pszichoonkológiai szolgáltatások országos bevezetését. A 2021-es onkopszichológiai irányelv végrehajtása ebben jelentős előrelépést hozhat.
Mit érdemes tudni a Fiatal Ráktúlélők Hálózatáról? A magyar fiatal túlélők hogyan csatlakozhatnának hozzá, és mit nyerhetnének vele – például a pénzügyi felejtés jogán keresztül?
A Fiatal Ráktúlélők Európai Hálózata (Youth Cancer Europe, YCE) 31 ország félmillió fiatal rákbetegét képviseli, összefogva a 15-39 éves AYA korosztályt. Az EU-CAYAS-NET projekt keretében létrejött hálózat célja a betegek, túlélők, kutatók és szakemberek közötti együttműködés erősítése, társadalmi hálózatépítés és a „Right to be Forgotten” (RTBF), azaz a pénzügyi felejtés jogának érvényesítése előmozdítása.
Az RTBF jogi lényege, hogy a sikeresen kezelt ráktúlélők ne legyenek kötelezve korábbi diagnózisuk nyilvánosságra hozatalára pénzügyi szolgáltatások igénylésekor. Ez Európában már kilenc országban létezik, Magyarország azonban még nem vezette be. Az OECD 2025-ös országprofilja is kiemeli a hazai lemaradást ezen a területen.
A YCE magyar fiatalok számára is természetes kapcsolódási pont, például a 2024-es kolozsvári, 180 résztvevős találkozó miatt, amely könnyen elérhető a régióból. A magyarországi integrációhoz szükséges:
- jogalkotási lépések az RTBF törvény megalkotására;
- szorosabb együttműködés a hazai betegszervezetek és a YCE között;
- a pénzügyi szektor bevonása önszabályozási megoldásokkal (mint Németországban vagy Csehországban);
- az EU4Health program által biztosított uniós források kihasználása.
A YCE emellett az Egyenlőség, Sokszínűség és Befogadás (EDI) területén is aktív, támogatva a marginalizált, köztük kelet-európai fiatalokat, akik gyakran akadályokkal találkoznak az egészségügyi ellátásban.
Az ECO elnökeként határozottan hiszem, hogy Magyarország csatlakozása a Youth Cancer Europe hálózathoz és a pénzügyi felejtés jogának bevezetése jelentősen javítaná a fiatal ráktúlélők életminőségét, és közelebb vinné hazánkat az európai rákellátás élvonalához. Hiszen a fiataloknak nem kell kétszer fizetniük a betegségért – egyszer az egészségükkel, másodszor pedig pénzügyi diszkriminációval.
Érdemes megemlíteni, hogy a YCE alapítója magyar, Katie Rizvi, és a szervezet korábban Budapesten is tartott vezetői csúcstalálkozót, amely nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki.
Hogyan tudnának a magyar rákbetegek és túlélők bekapcsolódni az Európai Rákellenes Terv projektjeibe, hogy azok előnyeit ők is élvezhessék?
Az Európai Rákellenes Szervezet (ECO) elnökeként egyértelműnek látom, hogy Magyarország óriási lehetőségekkel rendelkezik az Európai Rákellenes Terv nyújtotta előnyök maximális kihasználására – ehhez azonban strukturált, jól koordinált megközelítésre van szükség. Sajnos számos olyan potenciál marad kihasználatlan, amely a rákellátás színvonalát jelentősen emelhetné.
Hazánk már most is aktívan részt vesz több uniós projektben: az Országos Onkológiai Intézet például a JANE-2 programban a palliatív ellátás, túlélés, személyre szabott prevenció és a fiatal felnőtt betegek ellátása terén képviseli Magyarországot. A HUNCHEST keretében pedig a SOLACE projekt révén három hazai központ is dolgozik a tüdőrákszűrés fejlesztésén – ez kiemelt fontosságú, hiszen Magyarország az EU-ban sajnos a legmagasabb tüdőrák-halálozási rátával rendelkezik.
A szűrési programok megerősítése elengedhetetlen: bár a vastagbélrákszűrési program 2025-ös elindítása jó lépés, a részvételi arányok még mindig elmaradnak az uniós átlagtól. Az EUCanScreen projektbe való aktívabb bekapcsolódás segítene javítani a hatékonyságot és gyorsítani a digitális megoldások alkalmazását.
A pszichoonkológiai ellátás terén Magyarország akár úttörő szerepet is vállalhatna, különösen az onkopszichológiai irányelv gyakorlati megvalósításával és az EU4Health források bevonásával, melyek a gyermekonkológiai pszichoszociális támogatásra is kiterjedhetnek.
Nem szabad megfeledkeznünk a fiatal ráktúlélők támogatásáról sem, ahol az EU-CAYAS-NET projekt szolgáltatásai – mentálhigiénés segítség, karriertanácsadás, társas támogatás – kifejezetten fontosak lehetnek a magyar fiatalok számára.
A digitális infrastruktúra fejlesztése kulcsfontosságú: a magyar onkológiai központoknak csatlakozniuk kell az Európai Rákkép Kezdeményezéshez, és fel kell készülniük arra, hogy képalkotó adataikat megosszák egy európai szintű, federált infrastruktúrával. Ez megnyitná az utat az AI-alapú diagnosztikai eszközök széles körű alkalmazása előtt.
Összességében csak akkor tudjuk kiaknázni az Európai Rákellenes Terv lehetőségeit, ha átfogó, többszintű megközelítést alkalmazunk, amely egyesíti az intézményi fejlesztéseket, a civil szervezetek megerősítését és a nemzetközi együttműködések elmélyítését.
Elnökként teljes mértékben elkötelezett vagyok Magyarország támogatása mellett, hogy ezek a célok megvalósuljanak, és hazánk aktív, eredményes szereplővé váljon az európai onkológiai együttműködésekben.
Hallani lehetett, hogy a tagállamok beküldhetik nemzeti rákprogramjukat Brüsszelbe forrásokért cserébe. Magyarország ezt még megteheti a 2019-es programmal?
Az Európai Rákellenes Szervezet elnökeként megerősíthetem, hogy a nemzeti rákprogramok uniós szintű bemutatása és értékelése folyamatosan zajlik – nem formális beküldésként, hanem együttműködési mechanizmusok révén. Az OECD 2025-ös országprofilja például kiemeli, hogy a magyar Nemzeti Rákprogram (2018–2030) nagyrészt összhangban van az Európai Rákellenes Tervvel, bár ez inkább külső elemzés, mint aktív magyar részvétel eredménye.
A 2024-ben indult OriON projekt célja az Európai Rákellenes Terv végrehajtásának áttekintése, különös tekintettel az egyenlőtlenségekre, ebben az Országos Onkológiai Intézet is részt vesz. A félidős értékelés jelenleg zajlik, így most lenne ideális alkalom Magyarország számára programja és eredményei bemutatására – például a 2025 novemberi European Cancer Summiton.
A következő uniós költségvetési ciklus (2028–2034) előkészítése már elkezdődött, így az értékelésben való aktív részvétel közvetlenül befolyásolhatja a jövőbeli finanszírozást. Az Európai Bizottság szakértői munkacsoportja, valamint a Technical Support Instrument is lehetőséget kínál a nemzeti rákpolitika megerősítésére, amivel több ország már élt – hazánk is csatlakozhatna.
Több ország is Dr. Tit Albreht modelljét követi a nemzeti rákstratégiák kialakításában. Hogyan készülnek ezek a programok más tagállamokban? Milyen szerepe van benne a betegeknek és hozzátartozóknak?
Dr. Tit Albreht (szlovén kutató, az Európai Rákkontrol Hálózat egyik vezetője) modellje ma is aktuális, mivel holisztikus szemléletet, strukturált metodológiát és betegközpontúságot képvisel. A magyar Nemzeti Rákellenes Program fejlesztésében érdemes építeni erre a bevált európai gyakorlatra, különösen a betegbevonás és a nemzetközi együttműködések terén. Az OECD 2025-ös rákügyi országprofiljai is e modell elemeit alkalmazzák.
A COVID–19 utáni időszakban, a rákellátás újjáépítésekor a betegek, túlélők és hozzátartozók bevonása alapkövetelmény. A CanCon projekt is hangsúlyozza: „Növelni kell a betegek és a finanszírozók bevonását a nemzeti rákprogramok minden szakaszában.”
A WHO és az IAEA szerint egy hatékony nemzeti rákprogram hat kulcseleme:
- Helyzetelemzés: rákterhek, kockázatok, egészségügyi kapacitások feltérképezése.
- Prioritások kijelölése betegek, túlélők és szakértők bevonásával.
- Többszereplős munkacsoport (minisztérium, onkológusok, civil szervezetek, betegek).
- Megvalósítási stratégia felelősökkel, forrásallokációval.
- Értékelési és monitorozási rendszer beépítése a program egészébe.
- Nemzetközi együttműködés és tudásmegosztás.
Magyarországon a 2019-es Nemzeti Rákellenes Program szakmailag erős alapokon nyugszik, de a betegbevonás fejlesztése növelheti a program hatékonyságát és társadalmi elfogadottságát.
Professzor úr számos európai projekt és nemzetközi testület tagja, ráadásul aktív oktató, kutató, közéleti szereplő. Honnan meríti ezt a rengeteg energiát? Mi ad Önnek erőt nap mint nap?
Az Európai Rákszervezet elnökeként és a pszichoonkológia nemzetközi képviselőjeként végzett munkám intenzív, mégis folyamatosan energiát ad. Legnagyobb erőforrásom maga a misszió: 2001 óta, amikor először dolgoztam rákbetegekkel az APSCO projektben, tudom, hogy ez nem pusztán szakma, hanem életcél. Naponta találkozom olyan emberekkel, akik a legnehezebb pillanataikban is rendkívüli bátorságot mutatnak – ez a példamutatás visz előre.
Különösen inspirálnak az új európai projektek, mint az ALTHEA digitális mentális egészségügyi platform, a DESIPOC tudásközpont és a MELODIC, amely a fiatal felnőttek támogatását célozza. Az egyetemi oktatás, a hallgatók és kollégák segítése, valamint a bioetikai kutatások mind intellektuális kihívást jelentenek. A nemzetközi szerepvállalás – IPOS, AOSW – pedig lehetővé teszi, hogy globális nézőpontból lássam a feladatokat, és a világ legjobb gyakorlataiból tanuljak.
Az online jelenlét számomra nemcsak kommunikáció, hanem reflexió is: segít rendszerezni és mélyebben átgondolni az európai rákpolitikai fejleményeket. Látom, hogy kisebb országok is formálhatják az európai döntéseket, ha következetesen és céltudatosan dolgoznak. A legtöbb energiát mégis a jövő ígérete adja: a pszichoonkológia ma már nem marginális terület, hanem az onkológiai ellátás szerves része. Ahogy mindig mondom: „A beteg a központ, és a rák története mindenkié.”
Az APSCO applikáció és az Ön által vezetett stresszoldó hanganyag sokak számára lehet hasznos. Ajánlja a magyar és európai rákbetegek, túlélők, hozzátartozók számára is? Tervezik a továbbfejlesztését?
Számomra az APSCO applikáció nem csupán technológiai eszköz, hanem annak a küldetésnek a megtestesülése, hogy minden rákbeteg hozzáférjen a megküzdést segítő támogatáshoz. 2016-ban hoztuk létre az első román, majd magyar nyelvű onkológiai distresszszűrő alkalmazást, amely ma is aktívan segíti a betegeket és hozzátartozóikat. Az APSCO® úttörő, bizonyítékokon alapuló módszertanra épülő, Emotion Thermometer-alapú automatizált distresszszűrő, amelyet betegek, hozzátartozók és szakemberek is használhatnak. Stabil, jól működő és fenntartható eszköz, amely a pszichoonkológia területén a jövőben is alapot adhat más kezdeményezéseknek.
Ön a Mell-véd online közösség szakértője is. Miért tartotta fontosnak ebben részt venni? Szükség lenne egy európai mellrák-hálózat létrehozására? Honnan lehet ehhez forrást szerezni, és hol találhatók ehhez információk? Ön szerint hogyan nézne ki egy ideális, betegközpontú, integrált onkológiai ellátás?
A Mell-véd Magyarország mellráktúlélők által létrehozott online közösség, ahol a szakértői jelenlét kulcsfontosságú: biztosítja a tagok számára a megbízható, tudományosan megalapozott információt, ellensúlyozva az interneten terjedő félrevezető tartalmakat. Az onkológusok aktív részvétele segíti a betegek tájékozódását, a helyes kezelési döntések meghozatalát és a gyógyulási folyamatban való aktív részvételt.
A közösségben már 6 európai ország képviselteti magát, köztük Románia, ahol a mellrák-halálozás kiemelkedően magas (35% vs. EU-átlag 26%), így a túlélők támogatása ott különösen sürgető.
Egy európai mellrák-hálózat létrehozása logikus folytatás lenne, melyhez forrásként például az Európai Rák Közösségi Alapítvány Rising Star Grants programja kínál 3000 eurós támogatást rákhoz kapcsolódó projektekhez.
Milyen útravalót adna kezdő onkológusoknak, akik most indulnak ezen a nehéz, de fontos pályán?
Az onkológia nem csupán orvosi szakterület, hanem hivatás, amely mély emberi elkötelezettséget és élethosszig tartó tanulást kíván. A betegközpontúság, a multidiszciplináris együttműködés és a folyamatos szakmai fejlődés az eredményes onkológusi munka alapjai.
Van A Rák Ellen-… Alapítványnak egy 12 szirmú egészségvirága, melyik hármat választaná közülük, és miért?
A rák elleni harc számos fontos aspektusból áll, de ha három legfontosabbat kellene kiemelnem, ezek lennének:
- Pozitív gondolkodás: A reményteljes hozzáállás nemcsak a lelki egészséget támogatja, hanem erősíti az immunrendszert is, javítva a kezelések eredményességét és a betegek életminőségét.
- Mozgás, séta: A rendszeres fizikai aktivitás megelőzi a daganatos betegségeket, csökkenti a fáradtságot és segíti a testi-lelki regenerációt, ráadásul közösségi élményt is nyújt.
- Zöldség és gyümölcs: A tudatos táplálkozás, különösen a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás antioxidánsokkal és vitaminokkal védi a sejteket, csökkentve a rák kialakulásának kockázatát.
E három elem együtt teremti meg a rákprevenció, a gyógyulás és a jó életminőség alapját, miközben a további tényezők – mint az alvás, relaxáció vagy a vízfogyasztás – színesítik és egészítik ki a teljes képet.
Professzor úr, mit jelent az Ön számára az életigenlés?
Életigenlőnek lenni azt jelenti, hogy tudatosan választom az életet – annak minden árnyalatával együtt. Nem a betegség határozza meg, ki vagyok, hanem az, hogy mit kezdek azzal az idővel, ami rendelkezésemre áll. Szakemberként sokszor látom, hogy a daganatos betegség diagnózisa alapjaiban rengeti meg az ember világát. Ilyenkor az életigenlés nem valamiféle naiv optimizmust jelent, hanem a döntést, hogy a betegséggel együtt is méltósággal, céllal és örömmel éljünk.
Hargitai Márta
A beszélgetés teljes terjedelmében elolvasható a Ráktúlélők weboldalán.
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
