A Családállítás módszerét Bert Hellinger német pszichoterapeuta fejlesztette ki az 1970-es években. Egy misszió tagjaként 16 éven keresztül tartózkodott Afrikában, és ott, a Zulu törzs tagjainak a mindennapjait látva figyelt fel arra, hogy milyen fontos és gyógyító hatása van az ősök tiszteletének.
Későbbi munkássága is ennek a megfigyelésének az igazságát és fontosságát erősítette benne, mivel pszichoanalitikusi praxisában Hellinger azt tapasztalta, hogy egy-egy kliense sorsában nem lelhető fel olyan életesemény, körülmény, amelyhez kliense elakadása, tünete visszavezethető lenne, látszólag semmi sem indokolja annak kialakulását, létezését, és az abban való megrekedést.
Ám, ha az előző generációk, azaz a kliens felmenői között vizsgálódott, azt vette észre, hogy nagy valószínűséggel található olyan családtag, akinek az életében történt olyan fordulat, amely a kliens témájával összefüggésbe hozható. Ez a hatás, ez a lenyomat akkor is létezik a kliens és a hasonló sorsú, vagy működési mechanizmusú, hasonló fizikai vagy lelki tünettel bíró felmenője között, ha történetesen a kliens sosem találkozott ezen felmenőjével, a hétköznapokban nem éli meg, hogy számára fontos lenne ez a családtag, ha a többi családtag már el is feledkezett erről a személyről, vagy ha sokáig nem is tudott a kliens ennek a családtagnak a létezéséről vagy életeseményeiről.
Amint alkalmazni kezdte Hellinger a terápiás munkájában ezt a szempontrendszert, kibővíteni a terápia fókuszát kliensei gyerekkorán, felnőttkorán kívül a szülők, nagyszülők, dédszülők sorsa irányába, meghökkentő összefüggéseket, ok-okozati kapcsolatokat talált. Azt tapasztalta, hogy attól függetlenül, hogy a Föld mely részén élünk, milyen civilizációs közegben, milyen korban létezünk, milyen rasszba tartozunk, vannak törvényszerűségek, amelyek minden családi rendszerre érvényesek, ezeket nevezte el a Szeretet Rendjeinek, ezek a Hellingeri törvények. Ha ezen törvények egy közösségben, egy családban, egy csoportban megsérülnek, valami miatt nem érvényesülnek, annak a rendszernek a működésében zavar támad, hatékonysága, túlélési potenciálja gyengül, a rendszer túlélése veszélybe kerül. Ha valakit például kitagadtak a családból, ha valamely kapcsolódásban nem volt egyensúlyban az adok-kapok, ha egy előbb született családtag nem volt a saját helyén elismerve, a később érkező generációk „jobban tudták”, átugrották, vagy valaki kénytelen volt egy másik családtag feladatait átvállalni, ellátni azért, hogy a család fennmaradjon, akkor a családi rendszer a Szeretet Rendjei, a Hellinger által megfogalmazott törvények sérülése miatt elkezd úgy működni, hogy egy-egy családtag testi vagy lelki tünetein keresztül jelzi, hogy valami nem volt, vagy még mindig nincs a helyén, azaz az egyensúly felborult.
Az állítások során a kliens beállítja a térbe az egy-egy családtagját megjelenítő szereplőket és saját szereplőjét (innen ered az elnevezés: családfelállítás), majd megkérjük a szereplőket, hogy mindenki keresse meg a térben azt a helyet (egymáshoz képest és egymástól függetlenül is), amelyről úgy érzi, hogy komfortos neki, a kliens pedig ezt kívülről nézi. Ezáltal a kliens már az állítás elejétől megéli azt a helyzetet, hogy ő maga kívül helyezkedik el a saját problémáján, kívülről nézhet rá. Hellinger azt vette észre, hogy a családtagokat megjelenítő szereplők, olyan elsődleges, zsigeri fizikai és érzelmi érzeteket érzékelnek az állításban állva adott szerepben, amelyek megegyeznek a kliens tudatalattijában megélt viszonyulásokkal, az ott lecsatornázott információkkal.
Ezt a jelenséget, a családi rendszer leképződési, modellezési lehetőségét a morfogenetikus mező létezésével és hatásával magyarázta Hellinger, ebben a láthatatlan mezőben eltárolódnak az információk, és zsigeri érzékelés útján lecsatornázhatók, olyannyira, hogy a modell jellege megegyezik a szimbolizált rendszerrel. Tehát a családállítás során, nem egy-egy szerep eljátszása történik a képviselők részéről, hanem az állításban a szereplőket megjelenítő képviselőket gondolkodás, fikcionálás, következtetés, vagy bármely más tudatos folyamat nélküli érzékelésre, fizikai-érzelmi érzeteikre való fókuszálásra és ezen érzetek megfogalmazására kérjük.
Ez azt is jelenti, hogy nem mutathatja meg egy szakmailag jól vezetett családállítás azt az eddig a kliens számára ismeretlen és idegen információt, hogy az anyja igazából nem is az anyja, vagy hogy az apja valójában sosem szerette, vagy hogy a nagypapa azért hagyta el a nagymamát, mert az megcsalta őt, ugyanis az állításban szerepből, képviseletből csak és kizárólag a zsigeri érzetek adhatnak megbízható, a kliens tudatalattijáról szóló információkat, minden más, például komplett történetek, eseménysorok megélése, a szerepbe beállt személy tudatos reakciója a történetre, saját viszonyulása, amire a kliens állításában és az elakadás oldásában nincs szükség téves útra terelheti az állítást, téves következtetésekre juthat, aki figyelembe veszi őket, és kellemetlen állítás utáni szembesítésekhez, kérdések feltételéhez vezethet a családban – minden alap nélkül! A valid, azaz a zsigeri képviseleti viszonyulásoknál is fontos észben tartani, hogy minden szereplő érzete, egymással kapcsolatban megélt viszonyulása a kliens tudatalattijának a szűrője, a kliens szemüvege alapján rajzolódik ki egy szubjektív kép a rendszerről.
A családállítás nem hazugságvizsgáló, nem fogja megmondani a kliensnek, hogy valami megtörtént-e, azt fogja megmondani, hogy az ő lelke mit csatornázott le, mit hisz, mit érzékel(t). Ahhoz, hogy a kliens elakadása oldódjon a családállítás folyamán, pontosan ezekre a szubjektív információkra van szükségünk, de ezek alapján a családról igazságokat, törvényeket, ítéleteket nem mondhatunk ki. Úgy fogalmaznék, hogy egy állítás során valójában egy „lelki röntgengépbe” tesszük be a kliens tudatalattiját, és attól függetlenül, hogy a kliensnek mi a tudatos megélése, mi a tudatos viszonyulása a többi családtaghoz, az állításban a kliens racionalizálása és intellektualizálása nélkül megelevenedik előttünk a tudatalattija szerinti kép, az ott, lélekszinten megélt és lecsatornázott érzetei egy-egy felmenőjéről, élete szereplőiről, a családtagok egymáshoz való viszonyulásáról és az, hogy ő ebben az egészben hogy érzi magát és hol helyezkedik el.
Ez a kliens saját igazsága a saját rendszeréről, ami az oldáshoz, a gyógyuláshoz elengedhetetlen kiindulópont, hiszen itt mutatkoznak meg azok az elakadások, azok a viszonyulások és tényezők, melyek a rendszer egyensúlyának felbomlását okozták és amelyek eddig a kliensre is hatással voltak. Az ezeket kiváltó, ezeket eredményező életesemények mindeközben lehet, hogy a kliens számára tudatos megélése, viszonyulása szintjén már-már feledésbe merültek, vagy a kliens természetesnek, akár elhanyagolható fontosságúnak ítéli meg őket. Minden családi rendszer más, és még ugyanazon családon belül is ugyanazt az eseményt, viszonyulást, adottságot máshogy élik meg a családtagok, mindenkinek megvan a maga lelki igazsága. A családállítás mindig az állítást kérő lelkének a szempontrendszerét mutatja meg.
Fizikai tünetek lelki hátterének a feltérképezésére, daganatos betegségek lelki okainak visszakeresésére is alkalmas lehet a családállítás módszere. Természetesen nem helyettesíti a kliens kezelőorvosai által előírt gyógyulási protokollt, de a lelki gyökérprobléma beazonosítása, felismerése, a konfrontáció, az oldási folyamat támogathatja a gyógyulás folyamatát. Ha felmenőink között volt olyan, akinek, ha nem is ugyanolyan, de hasonló tünete volt, ha valakinek nem adatott meg az egészséges, teljes élet, ha az előző generációk mintájában fellelhető az önszabotázs, a „nem érdemlem meg, a nekem úgysem lehet”, ha valamely életszakaszunkban nem kaptunk elegendő támogatást, figyelmet, szeretetet a családunktól, a környezetünktől (mindeközben bármilyen tünettel élő családtagok igen), ha egy nehéz élethelyzet, egy nyomasztó életszakasz kihívásai, a túlélésért folytatott küzdelem elvettek a lelkünk állóképességéből, akkor a tudatalattink jó eséllyel nyúl a fizikai betegség, akár a daganatos tünetek után. Elsőre megdöbbentő lehet, de az állításokban sokszor inkább társként, segítőként, egy fix, megbízható szereplőként jelennek meg a tünetek képviselői, akik stabilan ott vannak, akik figyelnek ránk, akikkel (lélekszinten) könnyebb nekünk. Velük kevésbé érezzük magányosnak, elhanyagoltnak, vagy a családhoz oda nem tartozónak magunkat, vagy akár meglétükkel több figyelmet, bizonyos dolgok alól felmentést kapunk környezetünktől.
Fontos az ilyen típusú kötelékeket elengednünk az állítás keretein belül, hogy ne legyen a hétköznapjainkat megnehezítő, megkeserítő, az egészségünket kockáztató tünet egy jó ismerős, egy megbízható társ, nélküle is fontosnak, figyelemreméltónak, szerethetőnek, a családhoz tartozónak érezhessük magunkat, nélküle is lojálisnak éljük meg magunkat a felmenőinkhez, azokhoz is, akik ilyen tünettel kellett, hogy szembenézzenek. Biztosítanunk kell az állításban az oldás során a lelkünket arról, hogy a boldog, egészséges élet nekünk is jár, méltók vagyunk rá, ugyanúgy, mint bárki más, semmiért nem tartozunk az egészségünk elszabotálásával, és senkinek nem lesz se jobb, se könnyebb attól, ha mi a szabotázst választjuk.
Ahogy az állításokat is, most ezeket a sorokat is azzal a zárom, hogy megkérem kedves olvasóimat, a fentiek olvasása után, mely során lehet, hogy életük egy-egy szereplője, egy-egy életeseményük felidéződött bennük, engedjék magukat bele, képzeljék el, milyen lenne a múltat, adott tünetet elengedni, már semmire sem „használni”, és teljes intenzitással, lelkesedéssel vizionálni, milyen érzés lenne a tökéletes egészséget, életörömöt megélni, a vitalitásukat útitársként maguk mellett tudni, így tovább haladni egy teljességet biztosító, egészséges életben.
Szép utazást kívánok!
Koncsek Hajnalka
családállítási tanácsadó
www.koncsekhajni.hu
www.facebook.com/hajnalka.koncsek
info@koncsekhajni.hu | +36 30 638 8605
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
