Van egy kérdés… ezzel indítom ezt a cikket. Ki az, akinek Inke László színművész neve láttán ne a hangja, és abból következően ne az ismert filmsorozat főszereplője jutna eszébe? Ugyanis vannak művészek, akiknek a hangja vagy az arca beleivódik a színház, tv és mozifilm-rajongók emlékezetébe. Inke László ilyen volt. Művészi nagysága, hétköznapi lénye, és fokozott életszeretete miatt is közönségkedvenc volt.
Fanyar humorú, kemény, mégis végtelenül elegáns, mackós színészóriás, ő volt Kojak nyomozó magyar hangja. Annyira tökéletesen formálta meg a karaktert hang tekintetében, hogy a szinkronizált alakítás még Telly Savalast is lenyűgözte. De nemcsak a hangját kölcsönözte a nyomozónak, hanem idővel maga is kopaszra borotválta a fejét, és a neve annyira összefonódott a népszerű sorozathőssel, hogy sokan csak a magyar Kojakként emlegették. Sőt az akkori televíziós sikerek hatására még egy önálló magyar krimi-vígjáték is készült Kojak Budapesten címmel, amelynek Inke László volt a főszereplője.
Ám lnke sokkal több volt egy zseniális szinkronhangnál. Ő volt a Thália Színház tartóoszlopa, ízig-vérig karakterszínész.
Mindenekelőtt egy olyan ember, aki minden sejtjével falta az életet.
A színház a vérében volt
Aradon született 1925-ben egy igazi színházi dinasztiába. 2025. januárban ünnepelte születésének centenáriumát a színházvilág. Édesapja Inke Rezső színigazgató volt, édesanyja Linke Ilona némafilmsztár, aki A megfagyott gyermek című némafilmben az anyát alakította.
Bár fiatalon orvosnak vagy futballistának készült, de a „színpadi levegőt” olyannyira beszippantotta, hogy nem tudta otthagyni a világot jelentő deszkákat. 1947-ben a Színi Akadémián diplomázott, azután bejárta az országot Debrecentől Miskolcon át Szegedig, míg végül Budapesten, a József Attila Színház alapítójaként, majd évtizedekig a Thália Színház oszlopos tagjaként talált otthonra.
Olyan mélyről jövő alázattal viseltetett a hivatása iránt, hogy hitvallása szerint a tehetség csak alap, a valódi művészetet a munka, az „ezerszázalékos erőbedobás” hozza létre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy utolsó szerepét, Dürrenmatt Meteor című darabjában már nagybetegen, 40 fokos lázzal is végig játszotta, mielőtt a mentő a kórházba vitte volna. Ez is az életigenlés jele.
Madách Imre a kedvenc szerzői közé tartozott, egész életében kutatta az életét, a róla szóló önálló műsorával Lelket keresek címmel járta az országot.
A magánember gourmand és családapa
A színpadon gyakran osztottak rá hűvös intrikusokat vagy fanyar értelmiségieket, de a magánéletben Inke László az életigenlés mintaképe volt. Legendásan szeretett élni, szerfelett kedvelte a társaságot, a jóízű beszélgetéseket és a gasztronómiát. Nemcsak enni szeretett, de maga is kiválóan főzött. Ugyanolyan szenvedéllyel fogyasztotta a zsíros kenyeret lilahagymával, mint a legfinomabb libamájat.
Ötödik felesége, Garamszegi Márta mellett találta meg a végső harmóniát. Lányaival, Gabival és Krisztával pedig olyan szoros, szerető kapcsolata volt, hogy a lányok nemrégiben egy érzelemdús emlékkiállításon tárták a nyilvánosság elé a családi ládák titkait, kalapokat, álbajuszokat és személyes relikviákat, amelyek egy rendkívül sokszínű, melegszívű apa képét mutatták meg.
Öröksége több mint egy hang
Ha becsukjuk a szemünket, halljuk azt a karakteres, kissé reszelős, mégis bársonyos baritont, azonban Inke Lászlót nem szabad csak a szinkronstúdiók világába zárni. Ott volt – többek közt – alispánként A névtelen várban, török vezérként az Egri csillagokban vagy éppen főszerkesztőként a Gyertek el a névnapomra című filmekben.
Emléke előtt tisztelegve ma is tanulhatunk tőle valamit, ami egyre ritkább azt a fajta fegyelmezett eleganciát és derűt jelenti, amivel a legnehezebb pillanatokban is úriember tudott maradni. Jóbarátja és pályatársa, Szabó Gyula így emlékezett rá: „Az utolsó látogatáskor még a kórházban is az elvégzett munkáról és a közös örömökről beszélt.”
Inke László 1992-es távozásával egy olyan korszak zárult le, ahol a színész nem „celebbé”, hanem a közönség bizalmasává vált.
A ránk hagyott filmkockák és hangszalagok mellett az az üzenete a legfontosabb, miszerint az életet tisztelni kell, a munkát elvégezni és közben mindig tartsunk a zsebünkben egy nyalókát és a szívünkben jó adag humort.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
