Voith Ági Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház örökös tagja.
Voith Ágit az élet szerelmeseként is említhetjük. Igazán életigenlő, a magyar színházművészet egyik legfényesebben ragyogó jelensége volt. Valami megmagyarázhatatlan erő, tartás és kisugárzás jellemezte. Azzal a hamisítatlan „voithágis” jókedvvel, vitalitással, fanyar humorral, amellyel színpadra lépett, évtizedeken át képes volt azonnal jobb kedvre deríteni a közönséget. Lételeme volt az életszeretet. Akár musicalről, vígjátékról vagy drámai karakterszerepről volt szó, mindig áradt belőle egyfajta pozitív vibrálás és fegyelmezett professzionalizmus.
1944. március 17-én született Budapesten. Édesapja, Voith Lajos katonatiszt, édesanyja, Mészáros Ági kétszeres Kossuth-díjas színésznő. Szigorú neveltetést kapott apjától, aki zongoraművésznek szánta, ő azonban nehezen viselte az állandó gyakorlást, a kényszer inkább ellenállást szült benne. Gyerekként rengeteg időt töltött a színházban, háromévesen tátott szájjal figyelte édesanyját a színpadon, mégsem készült tudatosan erre a pályára.
Mészáros Ági az ország egyik legkiválóbb színésznője volt, akinek kevés ideje jutott a lányára. Imádták egymást, de Voith Ági mégsem akarta magát édesanyjához hasonlítani. Lehetetlen is lett volna, hiszen nagyon eltérő karakterek voltak. Mészáros Ági naivatípus volt, aki a lírai mélységet és a klasszikus drámai erőt képviselte, míg Voith Ágit a modern elegancia, a humor és a kifogyhatatlan energia jellemezte.
Már kislányként is szókimondó, vagány, renitens természetű volt, egy diákcsíny miatt – az 1956-os forradalom után társaival gyászszalagot tűzött ruháján a Kossuth-címerre – kicsapták az iskolából. Az 1957-58-as tanévet a svájci Biel-Bienne-ben, illetve az olaszországi Bolzanóban töltötte, ahol apácák nevelték. Hazatérése után a Hámán Kató Leánygimnáziumban tanult, 1962-ben érettségizett.
Dacból indult a pályája
A Színművészeti Főiskolára részben dacból jelentkezett. A történet szerint egyik általa tehetségtelennek tartott osztálytársa beadta a felvételijét, és úgy érezte, ő is van „legalább akkora talentum”. Szülei addigra elváltak, így édesapjának már kevesebb beleszólása volt a döntéseibe. Édesanyja annyira féltette a színészi pályától, hogy miután a másodrostánál megtudta, hogy jelentkezett a Színművészetire, felhívta kollégáit, hogy csak akkor vegyék fel, ha tényleg nagyon tehetséges. De az anyai féltés ellenére egyből felvették. Várkonyi Zoltán osztályába került, 1966-ban diplomázott. Mire átvette oklevelét, végérvényesen elköteleződött a színházművészet mellett.
A főiskolás években még ott munkált benne a gyerekkori lázadás, a próbák helyett néha inkább bulizni ment, élvezte a szabadságot.
„Én a neveltetésem ellen is lázadtam, mert gyerekkoromban éjjel-nappal zongoráznom kellett, nem engedtek ki játszani, szóval talán egy ilyen ellenállás volt bennem mindig. A főiskolán is annak örültem, hogy bekerültem egy közösségbe. Akkor nem törődtem azzal, hogy mi lesz velem a pályán, csak örültem annak, hogy élek, hogy főiskolára járok.” – emlékezett vissza.
Közel két évtized a József Attila Színházban
Talán ennek is szerepe volt abban, hogy Várkonyi nem hívta a Vígszínházba és a korszak politikai viszonyai is hozzájárultak ahhoz, hogy a József Attila Színházhoz szerződött, amelynek 1984-ig volt tagja.
Itt debütált Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy A kaktusz virága című darabjának Stéphanie-jeként – ebben az előadásban játszott először együtt későbbi férjével, Bodrogi Gyulával.
Legendás humorérzéke volt, ezért elsősorban vígjátékokban szerepelt, de számos zenés darabban is jelentős sikert aratott. A Nádas Gábor és Szenes Iván által neki írt, Bodrogi Gyulával közösen előadott Jamaicai trombitás című dala örökzöld sláger lett.
A könnyedebb, vidám produkciók után komoly szerepekben is bizonyított: a Koldusopera Pollyjaként, Schiller Stuart Máriájának Erzsébetjeként, vagy Edward Albee Mindent a kertbe! című darabjának főszerepében egyaránt erős, karakteres nőalakot formált.
A József Attila Színház után Kazimír Károly hívására a Thália Színházhoz, majd később az Arizona Színház társulatához csatlakozott. 1993-ban vált szabadfoglalkozású művésszé. Szerepelt többek között a Nemzeti Színházban a Tóth Ilonka című drámában, a Spirit Színházban Federico García Lorca Bernarda Alba háza című művében is. Repertoárja a klasszikusoktól a kortárs darabokig ívelt. 2019–2021 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. Utolsó szerepét az Örkény Színházban, A nemzet özvegye című darabban játszotta.
Film és televízió
A színpadi szerepek mellett számos tévé- és játékfilmben is játszott. 1966-ban mutatták be Az első esztendő és a Nem szoktam hazudni című játékfilmeket, amelyekben még kezdő színésznőként kapott főszerepet.
Szerepelt a Régi nyár, a Házassági évforduló, a Tündér voltam Budapesten és a Szomorú vasárnap című tévéfilmekben. Láthattuk a Hungária Kávéház, a Linda és a Patika című sorozatokban, játszott az Irány Mexikó! és a Krétakör című filmekben, a Szerencsés Dániel című filmdrámában, valamint a Casino című sorozatban is.
Stoppos szerelem
A legendás történet szerint barátnőjével stoppoltak a Balatonra, amikor Bodrogi Gyulát és Törőcsik Marit intették le, akik éppen arra tartottak. Kapcsolatuk később a József Attila Színházban érett szerelemmé.
1971-ben kötöttek házasságot. Egy közös gyermekük született, Ádám séf és üzletember lett, nem követte szülei hivatását.
Bodrogi Gyulával bár több mint negyven évig nem éltek együtt, de papíron házasok maradtak azért, mert nem akarták, hogy fiuk elvált szülők gyermeke legyen. Kapcsolatuk barátsággá alakult, nemcsak az ünnepeket töltötték együtt, hanem számos közös programban, munkában is részt vettek.
Az utóbbi években már csak ritkán vállalt fellépést. Nagykovácsi otthonukban élvezte a nyugalmat, harmóniát párjával, Döme Zsolt zeneszerzővel, és kutyájukkal.
Díjak és elismerések
Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el: 1976-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2011-ben a József Attila Színház örökös tagja lett, 2013-ban érdemes művész, 2024-ben kiváló művész. 2016-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem jubileumi oklevelét vehette át, 2017-ben Kornay–Szenes Iván-díjjal ismerték el. A 2003-ban átvett Radnóti-díj hitvallását tükrözte: a művészet és a személyes példamutatás erejével küzdeni az előítéletek ellen.
Az utolsó hónapok és a búcsú
2025 decemberében tüdőgyulladással került kórházba, de az ünnepekre hazatérhetett. Régi álma is valóra vált, könyvet kezdett írni a családjáról, a színházról és az életéről – ezt azonban már nem fejezhette be. Méltósággal viselt, hosszan tartó betegségét követően, 2026. január 28-án örökre elaludt. Családtagok, barátok, kollégák kísérték utolsó útjára 2026. február 19-én a Farkasréti temetőben.
A szakma és a közönség egyaránt úgy emlékszik rá, mint a színésznőre, aki örökre megmaradt renitens, bohém lánynak. Voith Ági az élet szerelmese volt, egy megismételhetetlen színpadi fenomén, egy valóságos intézmény, aki egész életével azt tanította nekünk, hogy az életet csakis szenvedéllyel és mosollyal érdemes élni.
Főbb szerepei
Színház
Németh László: Nagy család – Vica; Marc Camoletti: Anna csak egy van – Claude; Brandon Thomas: Charley nénje – Donna Lucia d’Alvadorez; Molnár Ferenc: A hattyú – Beatrix, özvegy hercegné; Pierre Barillet-Jean-Pierre Grédy: A kaktusz virága – Stéphanie; Gyárfás Miklós: Kényszerleszállás – az angyal; Bertolt Brecht-Kurt Weill: Koldusopera – Polly; Karinthy Ferenc: Leánykereskedő – Turcsekné; Tasnádi István: Nebáncsvirág – Corinna; Michel Tremblay: Sógornők – Angeline Sauve; Schiller: Stuart Mária – Erzsébet; Müller Péter: Szomorú vasárnap – Helénke; Edward Albee: Mindent a kertbe! – Mrs. Toothe; Don Goggin: Apácák – Mária Regina nővér; Szilágyi Andor: Tóth Ilonka – Virágárus; Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek – Emma Cornamontis; Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk – Anya; Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni – Victoria; Neil Simon: Furcsa pár – Olive; Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza – Maria Josefa; Peter Quilter: Csalogány család – Beatrice; Magnier: Mona Marie mosolya – Marie; Kelemen Kristóf: A nemzet özvegye – néni, belügyes özvegye
Játékfilmek
Az első esztendő (1966); Nem szoktam hazudni (1966); Szerencsés Dániel (1983); Jómodor@huú (2004); Az unoka (2022)
Tévéfilmek, televíziós sorozatok
Irány Mexikó! (1968); A régi nyár (1970); Házassági évforduló (1970); Tündér voltam Budapesten (1970); Lyuk az életrajzon (1973); Hungária Kávéház (1976); Krétakör (1978); Vihar a lombikban (1980); Szomorú vasárnap (1981); Humorista a mennyországban (1982); Szálka, hal nélkül (1984); Linda (1984); Kártyaaffér hölgykörökben (1990); Patika (1995); Szeress most! (2005); Casino (2011); Doktor Balaton (2020-2022)
Batári Gábor
Kiemelt kép: Zih Zsolt/MTVA
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
