A Csillagainkban a hiba egy milliók által kedvelt regény adaptációja. Hollywood számtalanszor megmutatta alkalmatlanságát az efféle történetek filmvásznon való megvalósítására, de ez a film rácáfolva mindenre, hatalmas sikert aratott a mozikban.
Ritka, hogy egy film könnyekig megmozgat, de John Green író olyat tudott alkotni a regényével, amire nem sok művész képes. Olyannak tudta ábrázolni az életet, amilyen: győzelemmel és vereséggel, komédiával és tragédiával, erénnyel és igazságtalansággal, dühítő őszinteséggel. Ennek az őszinteségnek a feltárása hatalmas odafigyelést követelő feladat, de Josh Boone rendező megértette ezt a kihívást, és sikerült egyensúlyba hozni az érzelmességet a betegség brutális felismerésével.
A film Hazel Grace Lancaster (Shailene Woodley) életét és kamaszkori utazását követi nyomon. Hazel egy okos, szellemes 17 éves tinédzser. Egy igazi modern hős, akinek történetesen negyedik stádiumú tüdőrákja van. Betegsége a pajzsmirigyében kezdődött, majd áttét keletkezett a tüdejében. Hamar kiderül, hogy haldoklik, érzékeljük mindennapi küzdelmeit, megtudjuk, hogy egy bizonytalan, de kétségtelenül rövid élet előtt áll.
Szülei (Laura Dern, Sam Trammel) szeretik őt, törődnek vele, mégis nagyon egyedül és elveszettnek érzi magát. Orvosa és édesanyja arra biztatja, hogy barátkozzon olyan emberekkel, akik megértik, min megy keresztül. Végül úgy dönt, hogy csatlakozik egy támogató csoporthoz egy templomban, – Jézus szó szerinti szívében – ahol olyan tinédzserekkel találkozik, akik szintén átestek rákbetegségen. Itt hozza össze a sors Augustus Watersszel (Ansel Elgort), aki barátja, Isaac (Nat Wolff) támasza a csoportban. Gus egy huncut, karizmatikus 18 éves srác, aki csontrák miatt veszítette el jobb lábának egy részét, hivatalosan remisszióban van. Már első alkalommal elkapják egymás tekintetét, de Hazel emlékezve arra a szomorúságra, amit a szülei átéltek, amikor azt hitték, hogy hamarosan meg fog halni, nem hajlandó engedni, hogy Gus kötődjön hozzá, csak barátkozik vele, noha teljesen nyilvánvaló, hogy vonzalmuk kölcsönös. A fiú mindent megtesz, hogy elbűvölő személyiségével és gyöngyházfehér mosolyával megnyerje Hazelt. A fenébe, még a szülei is helyeslik a kapcsolatukat! Annak ellenére, hogy Gus is megharcolt a betegséggel, ez egyáltalán nem szegte kedvét. És Hazelnek pontosan erre van szüksége. Az őszinteségre, pozitivitásra és természetesen a szeretetre. A felszínen a történet ugyanolyan, mint más romantikus filmekben: a szerelemben tapasztalatlan, félénk lányt egy aranyszívű rosszfiú karizmája vonzza.
Szerelmi történetük kezdettől fogva kudarcra van ítélve, ami merész választás volt a rendező részéről. Bár a filmnek megvannak a könnyű, szemet gyönyörködtető pillanatai, végig ott van a szomorúság elsöprő érzése. De még így is egy könnyfakasztóan romantikus sztori, kiegészítve néhány nyilvánvaló fordulattal, amelyekkel szemben a kevésbé érzékenyek valószínűleg még ellenállnak. Azoknál viszont, akik igazán szimpatizálnak a főszereplőkkel és a hiteles érzelmekkel, biztosan előkerül a papírzsebkendő. Minden mozdulat, minden arckifejezés olyan őszinte, hogy a tragédiával együtt járó fájdalom még tovább fokozódik.
Hazel és Augustus szerelme nem egyszerű tiniszerelem. Abban a mély elkötelezettségben gyökerezik, hogy segítsen a másiknak érzelmileg és lelkileg önmaga legjobb változatává válni akár a halál árnyékában is. Ahogy Gus rákja lassan terjed, egészsége pedig egyre romlik, Hazel nem menekül el. Valódi szerelméről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy elkötelezett a fiú iránt a félelem és a betegség legrosszabb pillanataiban.
Kezdettől fogva tudjuk, hogy ezek a fiatalok nem ragaszkodnak ahhoz a magasztos reményhez, hogy egyszer majd normális életet éljenek, még akkor sem, ha úgy próbálnak tenni, ahogy az általánosan elfogadott. Ebben a tekintetben ez inkább az együttérzés története, mintsem a kívánságok beteljesülése.
„Kimondhatatlanul hálás vagyok a mi kis végtelenünkért. Az örökkévalóságot adtad nekem, – bár napjaink megszámlálhatók – amiért hidd el, örökké hálás leszek. Teljes szívemből szeretlek!”
Ez a film felöleli a halál elkerülhetetlenségét, de a realizmust is magában hordozza. Egy nagyon nehéz témát is gyengéden és felelősségteljesen kezel, azt mutatja be, hogy a szeretet arról szól, mit tudunk adni a másiknak, mintsem arról, mit veszünk el magunknak. Soha ne elégedjünk meg ennél kevesebbel!
Ebben a filmben nem a szerelem megtalálása a végcél. Míg a legtöbb szerelmes film azt akarja velünk elhitetni, hogy a romantika az, ami hiányzik, a Csillagainkban a hiba azt akarja megértetni velünk, hogy a szerelem sokkal bonyolultabb, mint ígéreteket és virágokat kapni. Valójában a film azt mutatja be, hogy az igazi szerelem akkor jelenik meg, ha hajlandóak vagyunk egymás mellé állni, amikor a legrosszabb helyzetben vagyunk.
A film megtekinthető a videa-n.
CSILLAGAINKBAN A HIBA
Eredeti cím: The Fault in Our Stars
amerikai romantikus film, 125 perc, 2014
Rendező: Josh Boone | Író: John Green
Forgatókönyvírók: Scott Neustadter, Michael H. Weber
Szereplők: Shailene Woodley, Ansel Elgort, Nat Wolff, Willem Dafoe, Laura Dern, Sam Trammel
Molnár Éva
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
