Május 10. a Madarak és Fák Napja
1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Chernel István ornitológus már abban az évben megszervezte az első Madarak és fák napját Magyarországon.
Az ünnep hivatalos bevezetésére azonban csak néhány évvel később, 1906-ban került sor. Herman Ottó természettudós, néprajzkutató közbenjárására gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő, hogy minden iskola szervezze meg a Madarak és fák napját “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben. E napokon a gyermekek fákat ültettek és ápoltak, madárodúkat helyeztek ki és takarítottak, akadályversenyeken, vetélkedőkön, kirándulásokon vettek részt, újságcikkek, könyvek és plakátok emlékeztek és emlékeztettek a természet védelmére.
A XX. század első felében minden évben megtartották ezt az ünnepet, de a II. világháború után feledésbe merült, csak 1994-ben vált ismét országos mozgalommá. 1996-ban kormányrendeletet adtak ki, amely a korábban május elején, változó időpontban megtartott jeles nap megünneplését május 10-ben rögzítette.
1996 óta egy Németországból indult mozgalom hatására Magyarországon is minden évben megválasztják az év fáját és madarát. A választás célja, hogy a természeti kincsnek számító hazai erdőkben élő gyönyörű fákra, illetve madarakra széles körben felhívja a figyelmet.
Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.
A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. Vidéki mondókákban, magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalma fa.
Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.
Nemcsak ezen a napon kell gondolnunk a madarakra és a fákra
A hétköznapokon is figyelnünk kell „hallgatag” és „énekes” társainkra. Nemcsak azért, mert a fák oxigént termelnek, port szűrnek meg, vagy a városokban a zajvédelemben is fontos szerepük van.
Nemcsak azért, mert a színes, gyönyörű madarak éneke, s a fák zöldje nyugtatja az embert. Azért is, mert ezeknek az élőlényeknek a sorsát egyre inkább befolyásolja a mindenen uralkodni vágyó ember, az év többi, háromszáz-egynéhány napján is.
“A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj! Ne hagyj mást magad után, csak a lábad nyomát,és ne vigyél el mást, csak az emlékeket!” (Herman Ottó)
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
