Március 8. hivatalosan is a “gyengébbik nem” világnapja.

Az ünnep kialakulása, története

A nemzetközi nőnap a „felülről”, politikai és társadalmi mozgalmak által létrehozott ünnep tipikus példája, a népi kultúrában előzménye nem ismert – érthető módon, hisz ezen mozgalmak épp a nők hagyományos, alárendelt szerepe ellen is léptek fel. A feminista politikai és szakszervezeti mozgalmak, melyek a nők számára a férfiakkal egyenlő bánásmódot követeltek a bérezés, a foglalkoztatás, valamint a politikai, szociális és gazdasági jogok tekintetében, a 19. század folyamán terjedtek el. Ezen mozgalmak körében merült fel először egy, a női nemet középpontba helyező ünnepnap ötlete.

Az első, ekkor még nemzeti nőnapot 1909-ben tartották az USA-ban, ekkor még február utolsó vasárnapján. Egy évre rá, 1910-ben Clara Zetkin német politikus és nőjogi harcos tett javaslatot a koppenhágai II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson arra, hogy világszerte emlékezzenek meg a napról, és legyen ez főként a nők választójogáért való küzdelem egy fóruma. 1911-ben ennek megfelelően Ausztriában, Németországban, Dániában és Svájcban a nők választójogát követelő tüntetésekkel ünnepelték a napot. A végleges, március 8-i időpontot 1913-ben nyerte el a nőnap.

Egyes források szerint a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjára – melyen jobb munkakörülményekért, a nők politikai egyenjogúságáért és a munkaidő csökkentéséért tüntettek – emlékeztek az időpont-választással, mások szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett, 129 munkásnő életébe kerülő tűzvésznek állít emléket a döntés. 1917. március 8-án Oroszországban nők egy csoportja kenyérért és békéért tüntetett, és miután (bár az igazság kedvéért, nem közvetlen ennek a tüntetésnek a hatására) 4 nappal később II. Miklós cár lemondott, a megalakuló polgári kormány a nőknek is biztosította a szavazójogot. Az 1921-es moszkvai kommunista kongresszuson aztán ennek a megmozdulásnak az emlékére döntöttek úgy, hogy ezt a napot tűzik ki a nemzetközi nőnap napjául.

Később az ENSZ először 1975-öt tette meg a nők évének, majd 1977-ben a női jogok és a nemzetközi béke világnapjává nyilvánította március 8-at. A választójogi küzdelmek lezárulásával napjainkig tartóan a nők egyéb társadalmi, politikai és szociális egyenlőtlenségei kerültek a középpontba.

A nőnap Magyarországon

Az Országos Nőszervező Bizottság már 1913-ban osztott röplapokat, 1914-ben pedig országszerte szerveztek rendezvényeket, például Budapesten mintegy 800-an vettek részt ekkor a nőnapi megemlékezésen. A világháború idején komoly konfliktusok övezték a nőnapot. Egyrészt nőjogi aktivisták a béke óhaját fejezték ki és a női választójogot kívánták elérni a napon tartott rendezvényekkel, ami viszont kiváltotta egyes városi hatóságok ellenszenvét, akik mint politikai rendezvények ellen léptek fel az ünnepségek ellen. A szocialista eredetű ünnep ellen a konzervatív sajtó is kifejezte ellenszenvét.

Az első világháború után a szociáldemokrata hagyomány háttérbe szorult, és helyette nálunk is az anyaságra került a hangsúly. 1928-ban állami szinten már a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepét tartották helyette, mellyel – a világháborús emberveszteség okán – a gyermekvállalási hajlandóságot kívánták fokozni. Később a Rákosi-korszakban a szovjet mintát követve tették kötelezővé az ünnep megtartását. 1948-től egyre látványos külsőségek közepette tartották meg a napot, melynek szervezése a Magyar Nők Demokratikus Szövetségére hárult.

Az ünnepélyeken a nők nemzeteken átívelő barátságát hangsúlyozták, valamint az új, szocialista nő- és családeszményt népszerűsítették. Az új ideál a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó nő és a nukleáris család lett, például előszeretettel népszerűsítették a traktorista-lányt, mint a szocialista nőideál egyik zsánerfiguráját.

Az ünnep napjainkban

A fogyasztói társadalom befolyásának köszönhetően a legelterjedtebb szokás a nap kapcsán a férfiak virágajándékozása női rokonoknak, munkatársnőknek, barátnőknek, de az édességipar is jelentős profitot fölöz le ezen a napon. Ugyanakkor a feminista mozgalom e nap kapcsán is hangsúlyozza, hogy a jogok egyenlősége továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét is, és jócskán van még tennivaló pl. akár csak a bérezés egyenlőségéért való küzdelemben is.

Forrás: duol.hu

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek