Interjú Dr. Kádár Annamária mesepszichológussal, egyetemi docenssel
Az érzelmi intelligencia fejlesztése, valamint az egészséges életre nevelés gyermekkorban, mondhatni a mesék világában kezdődik. A meseszereplők vezetnek be az élet könnyebb és nehezebb helyzeteibe, a megmérettetések, félelmek és csodák világába. Mennyiben tudnak segítségünkre lenni a mesehősök felnőttkorban? Miben maradhatunk „gyereklelkűek” és hogyan meríthetünk erőt a mesefigurák jó-rossz szituációiból az egészségmegőrzésben, illetve a betegségből való gyógyuláskor? Mi a mesepszichológia lényege, hogyan segítheti életünket a módszer? – ezekről beszélgettünk Dr. Kádár Annamária pszichológussal.
Annamária munkája a hobbija is egyben, nagy szerelme a tréningcsoportok vezetése, az egyetemi oktatás, a személyiségfejlesztéssel és gyermekneveléssel kapcsolatos előadások, a pszichoterápia. Kutatási és érdeklődési területei között van az érzelmi intelligencia, mesepszichológia, flow-élmény, asszertivitás, önismeret, szervezetfejlesztés. Az Erdély TV Pszichotrillák és „Pszichopercek” című heti műsorának meghívott szakértője és társszerkesztője, valamint az „És boldogan éltek” podcast szakértője.
Adódik a kérdés a beszélgetésünk legelején: melyik mesehős életed főszereplője, honnan meríted a szupererőt ennyi tevékenységhez?
Ha kortárs mesére gondolok, akkor Harisnyás Pippi, mert vele sosem unalmas az élet és ő az, aki valóság helyett a képzelet világában szárnyal. Szeretem a munkám, a kihívások kihozzák belőlem a kreatív, belső, gyermeki énem, ahogy Jung nevezi a „csodagyermeket”. Szeretek mesélni, nevetni, kapcsolódni, játszani, emberek szemébe nézve történeteket hallgatni és segíteni ezek átkeretezésében. A munkám során legtöbbször megélem az áramlatélményt, rengeteg erőforrást kapok vissza belőle.
Hogyan választottad szakterületedként, könyveid témájaként a mesék világát?
A mesékből írtam az államvizsga dolgozatom, a fogalmazási képesség fejlődéséből és fejlesztéséből a doktori disszertációmat. Édesanyám rengeteget mesélt nekem gyermekkoromban és mesehallgatás közben, mint minden gyerek, aki mesét hallgat, nagyon intenzív belső munkát végeztem. Elképzeltem, amit hallottam, és egy belső illusztrációban megrajzoltam a saját történetem. A mesélő édesanyámmal való személyes kapcsolatom segített abban, hogy érzelmi biztonságban érezzem magam, hogy ellazuljak, hogy átadjam magam annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágom megelevenedett és létrehozhattam a belső mozit. Azt éltem meg, amit Zelk Zoltán fogalmazott meg olyan csodálatosan Este jó, este jó című versében: „elolvadt a világ/ de a közepén/ anya ül és ott ülök/ az ölében én”.
Azért fordultam a mesék fele, mert tudom, hogy a legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: az a belső képteremtés művészete. Ezzel álmodjuk meg égig-érő álmainkat, szelídítjük meg vágyainkat és győzzük le félelmeinket. Mert a gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot.
Önismeret-szerzés vagy konkrét betegségből gyógyulás a cél a mesepszichológiában?
A mesepszichológiában az önismeretszerzés a legfőbb cél. Mert a mese nem racionális úton készít fel a felnőtt létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Persze ennek ellenére nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, illetve ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.
A 21. századi ember prevencióval és gyógyulással kapcsolatban rengeteg elméleti információhoz hozzájut, de mégis egyre szorongóbb, betegebb életet él. Miért szeretünk inkább olvasgatni és a gyakorlatot halogatjuk?
Talán mert azt hisszük, hogy vannak instant megoldások vagy mert azt reméljük, hogy valaki elvégzi helyettünk a munkát. Az olvasás is fontos, de a változáshoz nem elég. A gyakorlás az rendszeres, kőkemény munka.
A daganatos megbetegedések gyógyításában egyre inkább elterjed az onkológusok által is elismert onkopszichológia, köztük van a meseterápia, mesepszichológia, művészetterápia, amiben a lélek nyelvét, üzenetét a testi tünetekre vetítik és a vizionálást felhasználva gyógyítanak. A megelőzésben is használható a mesepszichológia?
Igen, mert minden mese az életünkről szól. A mesében minden MI vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegénylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, a hamuban sült pogácsa az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amit meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a párválasztás, a királylány megtalálása a saját jobbik énrészünk megtalálását, a mesében az elérendő cél pedig az önmegvalósításunk.
A mesehős utazása személyiségfejlődésünket, az önismereti utunkat is szimbolizálja. „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban” – fogalmazza meg a belső utazás lényegét Hamvas Béla. A népmesékből jól ismert hol volt hol nem volt világa nagyon hasonlít ahhoz, amely a lelkünk mélyén él. Ebben a megközelítésben nem a megtervezett életvitelről van szó, hanem azokról a mélységekről, ahol megalapozódik kitartásunk, elszántságunk, reményünk. Az életbátorság, a magabiztosság az a képességünk, hogy túl tudunk merészkedni saját határainkon. Bár úgy tűnik, hogy az utazás külső tájakon történik, ez egy mély, belső barangolás, ahol rejtett erőforrásainkat keltjük életre. A saját életünkben is a gebéből táltos paripát varázsolunk, ehhez pedig meg kell találnunk az életre keltő „parazsat”.
Vallod, hogy a fejlődés igazi mozgatórugója a komfortzóna elhagyása… Erről manapság nagyon sok szó esik. De vajon ki-mit ért ezen?
Érdemes tágítani a személyes határainkat, kimerészkedni ismeretlen területekre, kipróbálni új dolgokat, elindulni a „járatlan úton”.
Milyen életesemény vagy elhatározás kell ahhoz, hogy változtatni tudjunk a megszokásainkon?
Sokszor a krízishelyzetek, egy-egy kudarc, a betegségek juttatnak el oda, hogy merjünk változni, változtatni. Érdemes feltenni önmagunknak azt a kérdést, hogy az a gyerek, aki voltam, büszke lenne arra a felnőttre, akivé váltam?
A legfontosabb személyes értéknek tartod a hitelességet, a legmélyebb erőforrások között említed a játékosságot… Hogyan juthatunk mindezek birtokába?
Hogyha merünk visszakapcsolódni a belső, gyermeki, játékos kreatív énünkhöz. Hosszú önismereti utat kell bejárnunk ehhez: de megéri!
Az igazi teljesítmény a csapatmunka által érhető el… Véleményed szerint az emberek ismerik a csapatjáték alapvető szabályait, amivel építően, jól tudnak kapcsolódni egymáshoz?
Sokszor nem tudnak az emberek jól kapcsolódni egymáshoz vagy nem hisznek a csapatmunka erejében. De aki ezt egyszer megtapasztalta, többé nem lesz számára kérdés, hogy csak így érdemes.
Van egy kifejezés: tudatosság… Már-már közhelyszintű fogalommá vált. Hol keressük magunkban a tudatosságot, amit manapság úgy emlegetnek, mint a sikeres élethez nélkülözhetetlen kellék?
Vannak olyan dolgok, amelyekben tudatosnak kell lennünk, vannak dolgok, amiben nem. Én hiszek a zsigeri érzésekben, csak idő kell, ameddig megtanulunk rájuk is hallgatni.
Ma olyan „felgyorsult” világban élünk, ahol mindent azonnal akarunk, „nincs idő semmire”, pláne magunkra, a belső lelki békénkre… Hogyan lehet ebben a „zajban” meghallani a testünk-lelkünk üzeneteit?
Nehéz erre egy univerzális választ adni. Ezt mindenkinek magában kell megtalálnia. Kinek a hobbija, pl. horgászat vagy kézimunka jelent igazi jelenlétet, kinek az aktív feltöltődés, sport. Van, aki az utazásban érkezik meg önmagához is van, aki egy-egy olvasásélményben tud magához kapcsolódni.
A mostani félelemmel teli világunkban mit tanácsolsz, az egyes ember mit tegyen, hogy a szorongás megbetegítő rémétől távol kerüljön?
Én inkább azt tanácsolom, merjen közel menni hozzájuk és merjen farkasszemet nézni velük. Csak így lehet legyőzni a szorongást, mert minél távolabb szaladunk tőle, annál félelmetesebbnek éljük meg.
Te, Annamária egészségesen élsz? Jársz szűrésekre? Figyeled a lelki-testi üzeneteidet?
Megtanultam figyelni a testi-lelki üzenetekre, de évekig kizsákmányoltam, kizsigereltem a testem. 20 év alatt körülbelül csak 10-et aludtam, minden könyvem éjszaka írtam, sokszor 0-24-ben dolgoztam. Hálás vagyok a testemnek, hogy mindent kibírt és most már figyelek az apró jelekre, gyakran tartok pizsamanapot, gyakorolom az öngondoskodást. És az esti mese után én is alszom, nem dolgozom már éjjelente.
A rák ellen… Alapítvány egészségvirágának melyik 3 szirma a leginkább fontos terület számodra?
A nevetés, az örömteli tevékenység és a pozitív gondolkodás.
Mi az életigenlésed?
Lásd meg a hétköznapi dolgokban a csodát, a varázslatot! Merj nevetni, néha önmagadon is!
Vajda Márta
Fotók: Tóth Orsolya
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
