„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)

Hogyan érhető el az Isteni kegyelem, ami szerint képesek vagyunk Istennek és embereknek tetszően élni? Mi a kegyelem és a kegyelmi állapot közötti különbség? – ezekről beszélgettünk Kispál Györggyel, a Béke téri Kistemplom plébánosával.

– Mit jelent Önnek a kegyelem magánemberként, plébánosként, ifjúsági lelkészként?

– A kegyelem, Isten felénk áradó szeretete. Olyan, mint a nap fénye. Amint egy kedves ifjúsági énekünk mondja is. „Az Atya olyan, mint a fényes nap, életet, fényt, meleget ad…” Az ember meg olyanná válhat, mint a napraforgó; feléje fordítja arcát (értsd: lelkét). Én csak szégyellni szoktam magam a rám sugárzó szeretettől. Plébánosként? Aki engedi magát, kiterelni a nap fényére az árnyékból, a sötétségből. Fokozottan a fiataloknál, hiszen csak így válhatnak teljes emberré.

– Az ingyen kegyelem azonos-e az ún. kegyelmi állapottal, ami alatt az Istennel való helyreállított kapcsolatunkat értjük?

– A kegyelem tehát Napként, válogatás nélkül sugárzik ránk. Ez már egyfajta kegyelmi állapot az egész teremtett világnak. De hogy áthasson, ki kell menni a fényre; be kell fogadni, igent kell mondani. Mária is kegyelemmel teljes volt (kekharitomené) az angyali üdvözletkor, de hogy hatni tudjon, kellett az igenje. Vagy amint a próféták mondták: „Itt vagyok Uram, engem küldj!…” A bűnbe esett embernél? Bizony a felénk áradó szeretet megfordulásra, megtérésre kell ösztönözzön. Aztán akár az életünk megváltoztatására.

– A „bűnösségünkért” hogyan érdemelhetjük ki Isten kegyelmét?

– A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy ő előbb szeretett minket, és elküldte a Fiát!- így mondja az apostol. Bizony a leggyönyörűbb karácsonyi üzenet: „Úgy szerette Isten a világot – a bűnbe esett, vele szembeforduló világot – hogy egyszülött Fiát adta oda érte…” Nincs itt semmi kiérdemlés. Csak hálás elfogadás lehet a válasz. Na azért ez mégsem olyan könnyű! A bűnbe esett embernek válaszolni. Hagy idézzem Dél-Amerika első fiatal szentjének, Límai Szent Rózának szavait: „Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára; tudja meg mindenki, hogy a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik. Vigyázzanak az emberek, nehogy tévedésbe essenek, és nehogy elbukjanak! Ez az egyedül igaz paradicsomi lépcső, és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnának.”

A kapzsi, csaló vámos Zakeus története jól példázza: csaló volt, de lelke mélyén mégis érdekelte Krisztus. És amikor arra menve ránézett a fügefán kuksoló vámosra, és kijelentette, hogy aznap nála kell vacsorázzon – a nap fénye elérte, és átjárta Zakeust. Sokba került neki a megtérés! Vagyona felébe, amit kiosztott, sőt még többe! De akkor már nem bánta. A kegyelemtől gazdagabb lett.

– Mik az Istennek tetsző jó cselekedetek?

– Erről szép ősi tanítása van egyházunknak: Azt irgalmasság hét testi jó cselekedete: Az éhezőknek ételt adni, a szomjazónak italt adni, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a fogságban lévőkért imádkozni, a betegeket látogatni, a halottakat eltemetni. Leggyönyörűbb élő példája a mi Szent Erzsébetünk. A wartburgi vár folyosóján hét kerek freskóban látjuk, amint mind a hetet gyakorolja. És az irgalmasság hét lelki jó cselekedete: A bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétőknek megbocsátani, az élőkért és holtakért imádkozni. Értsük mindezt felfordult világunkra. Fogunk munkát találni.

– Mit jelent Önnek az életigenlés fogalma, összehozható-e a Lélek gyümölcsével ami: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás?

– Mi nem természetvédelmet mondunk, hanem teremtésvédelmet. Szemtelenség az Alkotó, a Teremtő felé, ha nem becsüljük gyönyörű világát. Ha nem becsüljük, hogy létet adott. Ami minden esetben, még betegen is több mint a nemlét. Ha nem gondolunk arra, hogy hordoz minket. Igen az ilyen életérzéssel alakulhatnak ki lelkünkben a Lélek gyümölcsei. Tessék kipróbálni!

Batári Gábor
teológus
(fotók: csepel2plebania.hu

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Hasonló cikkek