Tévhitek a melanómáról

Okozhat-e bőrrákot egy elkapart vagy rosszul leműtött anyajegy? Mikor érdemes orvoshoz fordulni egy új bőrkinövéssel?

Bevett gyakorlat, hogy sokan addig húzzák az orvosi látogatást, amíg lehetséges. A jelenség hátterében számos ok állhat az anyagiaktól a lustaságon át a meggyőződésig, hogy majd magától elmúlik. És persze ott a félelem is. Mert mi lesz, ha kiderül, hogy halálos betegek vagyunk? Nincs ez másképp a melanóma esetében sem. Az időben felismert és diagnosztizált melanóma viszont életet menthet. A felismeréshez és az első lépésekhez azonban nem árt tisztázni a leggyakoribb tévhiteket.

1. tévhit: “Egy megvágott szemölcs vagy egy elkapart anyajegy bőrrákot okoz”

Szakemberek szerint ezt nem lehet kategorikusan kijelenteni. Mindkét esetben fennállhat a rosszindulatú bőrelváltozás esélye, de nem szükségszerűen. Első körben érdemes pontosítani, mi mit jelent. A szemölcs egy bőrön lévő kinövés (pigmentált elváltozás, vírusos eredetű vagy jóindulatú stb). De semmi esetre sem bőrrák. A pigmentált anyajegy nem egyenlő a gyerekeknél nagyon gyakori vírusszemölccsel vagy az időseknél előforduló barnás szemölccsel. Ezekből nem szokott rosszindulatú daganat kialakulni. (A HPV okozhat szemölcsöket és laphámrákot, de ez már más típusú megbetegedés.) Előfordult már olyan, hogy valakinek csúnyán kidörzsölte a táska a vállán lévő anyajegyet, esetleg elesett és megsérült az anyajegye, amiből később problémák lettek. De nem minden eset hasonló.

Az irritációnak kitett, sérült anyajegyet régen mindig eltávolították, ez volt a szakmai elv. Ma már csak a komolyabban sérült anyajegyeket műtik ki, amelyeket például leszakít a csúszda, vagy úgy elkaparnak, hogy lejön belőle egy darab. A kis felületes sérüléseket – például ha pattanás nő alatta – csak szoros megfigyelés alatt tartják. Ez sokkal barátibb megoldás, mintha minden anyajegyet eltávolítanának, mert akinek sok van, a beavatkozások után csúnyán össze lenne szabdalva.

Az anyajegyek követését ma már nemhogy lehetővé teszik, de igencsak megkönnyítik a speciálisan erre a célra kifejlesztett digitális eszközök. Az anyajegykövetés viszont csak akkor működik, ha a páciensek rendszeresen járnak kontrollra. Sokszor előfordul, hogy a beteg megnyugszik: a vizsgálat pillanatában rendben vannak az anyajegyei, és csak 3-5 év múlva jön legközelebb. De a változáshoz pár hónap is elég.

2. tévhit: “Jobb nem hozzányúlni az anyajegyhez, és akkor nem fog elrákosodni”

Ez egy igen népszerű tévhit, amely évtizedekkel ezelőtt még az orvosi köztudatban is élt. Ma is gyakran előfordul, hogy a betegek észreveszik: megváltozott az anyajegyük, de annyira félnek, hogy inkább nem mennek el orvoshoz, nehogy “hozzányúljanak”, és baj legyen belőle. Ez a hozzáállás abból is adódhat, hogy évtizedekkel ezelőtt a pigmentált daganatokat sokszor túl későn távolították el, amikor már szervi áttéteket is okoztak. Így – mivel akkoriban azokat még diagnosztizálásra alkalmas eszközök híján nem lehetett kimutatni – gyakorlatilag úgy tűnt, hogy a páciensnek a műtét után vagy éppen a műtéttől lett problémája. Az is táplálta a tévhitet, hogy nemcsak orvosok végeztek anyajegy-eltávolítást, hanem kozmetikusok is: szépészeti céllal, a legkülönfélébb elektromos eszközökkel. Amivel viszont többnyire csak roncsolódtak a pigmentált anyajegyek, mivel gyakran csak egy részt vágtak ki belőlük. A „hozzányúlás”, amitől még ma is sokan tartanak, pontosan az ilyen beavatkozásokat jelenti.

Egy anyajegyet csak úgy szabad leműteni, ha szövettani vizsgálat is történik, és épen – vagyis ép szövetekkel övezetten – távolítjuk el. Úgy nem lehet hozzányúlni, hogy valaki lelézerezi, vagy magának “leszedi”.  A szövettani vizsgálat nemcsak azért lényeges, hogy kiderüljön, jó- vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó, hanem hogy sikerült-e a problémás bőrrészt teljesen kimetszeni. Régen ugyanis sokszor nagyon szűken metszettek azért, hogy szép legyen a seb, és az anyajegy egy része bent maradt. Ebből viszont a későbbiekben komoly problémák adódtak.

3. tévhit: “A szolárium nagyobb eséllyel okoz bőrrákot, mint a napfény”

Nem új keletű vitatéma, hogy vajon a szolárium vagy a napozás “jobb-e” a bőrnek, illetve kevésbé káros az egészségre. A két fényforrás bőrre gyakorolt hatását viszont a szakemberek szerint nem érdemes összehasonlítani. Sem a napozásnál, sem a szoláriumban nincs mellettünk egy doziméter, amivel a besugárzást mérjük. Csak akkor tudnánk összehasonlítani a kettőt, ha pontosan tudnánk, hogy egy ember mennyi ideig volt szoláriumban, mennyi időt töltött a napon, és mekkora dózisban kapott UVB sugárzást.

Egyetlen aranyszabályt érdemes megjegyezni: ésszel kell szoláriumozni, ugyanúgy, ahogy napozni is. Kis dózissal szabad kezdeni – akár 1 perccel -, néhány alkalommal, apránként növelve az időt és a gyakoriságot. Így a szakemberek szerint nem lesz káros hatása. Ha túlzásba visszük, bármelyik melanómát okozhat, ha ésszel csináljuk, egyik sem. A kettő egymás után viszont nem egészséges. A szoláriumból senki ne menjen a strandra, mert akkor túl nagy dózist fog kapni, ami nem tesz jót a bőrének.

Nehezen születtek meg azok az eredmények, amelyek szignifikánsan igazolták, hogy a szolárium is okozhat bőrrákot, illetve melanómát. Azért volt nehéz bebizonyítani, mert a szoláriumlátogatók általában szívesen napoznak is. Vagyis nehéz pontosan meghatározni, mitől lett melanómájuk. Amerikai és kanadai kutatóknak viszont sikerült olyan kontrollcsoportokat létrehozniuk, amelyeknek tagjai vagy csak napoztak, vagy csak szoláriumoztak. Utóbbiak esetében – noha a szolárium elsősorban UV-A sugarakkal bombázza a bőrt – is regisztráltak melanómás, bőrrákos előfordulást. Vagyis egyik fényforrás sem tökéletesen biztonságos.

4. tévhit: “Miért lenne éppen nekem bőrrákom? Kivárom, mi lesz ezzel az anyajeggyel, még nem megyek orvoshoz”

Megkérdezett bőrgyógyász-onkológus szakértőink szerint a lehető legrosszabb, ha valaki elblicceli az orvosi látogatást egy látványos bőrelváltozás vagy egy újonnan kijött, gyanús anyajegy esetében. A bőrrák, a melanóma a többi rosszindulatú daganattal szemben látványos, éppen ezért korán fel lehet ismerni. Az időben felismert betegség pedig jó eséllyel tökéletesen gyógyítható. De ehhez az kell, hogy mielőbb bőrgyógyászhoz forduljunk a problémával.

Sajnos egyre több a melanómás beteg, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben alaposan megváltoztak a szabadidős szokások. Az emberek több időt töltenek a napon, és ez nincs évszakhoz kötve. Ha lehetőségük van rá, a télből elutaznak a nyárba, egy melegebb éghajlatú országba feltöltődni. 35 évvel ezelőtt még az volt a vélekedés, hogy a “bőrrák leginkább a tengerészek és a földművesek rákja”. Erről ma már szó sincs.

A legnagyobb tévhit, hogy azért nem fordult a beteg időben orvoshoz, mert „nem fájt” neki a bőrelváltozás, a gyanús anyajegy. Általános viselkedés, hogy az elején sokan a probléma elmúlását várják, utána pedig húzzák az időt, és nem mennek bőrgyógyászhoz egy olyan gyanús jelenséggel, amely korábban nem volt a bőrükön. Ha időben észleljük – érdemes néhány héten belül megmutatni egy szakembernek -, és még nem adott áttétet, akkor könnyen kimetszhető, a páciens pedig meggyógyul. De ha már komoly áttétek képződtek, a beteg meghalhat.

5. tévhit: “Gyerekek nem lehetnek melanómásak”

Ez a vélekedés sajnos nem igaz, gyerekeknél is előfordulhat melanóma, igaz, jóval ritkábban, mint felnőtteknél. Ebben az életkorban még inkább az a gyakoribb, hogy nem a környezeti hatások, hanem valamilyen családi halmozódás, genetikai háttér miatt alakul ki. Ha egyenes ági leszármazottak között előfordult már melanóma, akkor a napsugárzástól függetlenül sokkal nagyobb az esélye annak, hogy valakinek melanómája lesz. Ennek ellenére a gyerekeket mindenképpen érdemes fokozottan védeni a napsugárzástól.

Nem ritka, hogy a családi nyaralás vagy a szünidei táborozás alatt csúnyán leégnek a gyerekek. Vagy, mert nincsenek alaposan bekenve, vagy, mert reggeltől estig a tűző napon játszanak, és senki nem tereli be őket az árnyékba, esetleg órákig pancsolnak a vízben anélkül, hogy bizonyos időközönként újra bekennék magukat fényvédővel. A folyamatosan mozgó gyerekekre nyáron (is) komoly feladat odafigyelni, de a szakemberek szerint érdemes – sőt még a tinédzserekre is -, mert a későbbiekben megbosszulhatja magát a korai napégés.

Gyerekkorban még valóban nem jellemző a túlzott mértékű napfény hatására kialakuló melanóma, mert nem adódik össze olyan dózisú napfényhatás, ami azonnal gondot okozna. A bőr viszont károsodik – régi közhely, de igaz, hogy a bőr nem felejt -, ami felnőttkorban rosszindulatú bőrdaganatot is okozhat. A korai védelem tehát fontos, gyerekeknél ez minden esetben a szülők feladata.

Forrás: hazipatika.com

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek