Gondolta volna, hogy ők is költők? – Wagner és Nietzsche
Wilhelm Richard Wagner
Német zeneszerző, karmester, esztéta. Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, kezdetben az irodalom jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Ezúttal a nagy operaszerző aforizmáiból közlünk.
A szó hitelét a hang adja meg.
Az öröm belőlünk fakad, nem tárgyakból.
Az embernek legnagyobb örömét kell lelnie a valóságos életben, ha abból akarja meríteni művészete tárgyát.
Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.
Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremt művészetet.
A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk.
Friedrich Nietzsche
Német filozófus, klasszika-filológus egyetemi tanár, aforisztikus stílusban alkotó költő, zeneszerző. Ezennel egy versét közöljük.
Az ismeretlen istennek
Hogy továbbállnék újra egyszer,
pillantásom előreküldve,
kezem árvultan emelem fel,
s kereslek, feléd menekülve,
kinek mélyes mélyen szivemben
emeltem szent oltárokat,
hogy hangodat
újra halljam, szólítson engem.
S izzik rajtuk: Az ismeretlen
istennek! – ez, mélyen bevésve.
Övé vagyok, bár latrok seregébe
tartozom most is mind e percben:
övé – és érzem kötelékem,
mely harc közben lehúz, lefog,
s megfuthatok,
mégis őt szolgálom egészen.
Úgy ismernélek, Ismeretlen!
Téged, mélyen lelkembe nyúlva,
életem, mint viharzás, összedúlva,
Megfoghatatlan, Rokonom benn!
Úgy ismernélek, szolga lényed.
(Tandori Dezső fordítása)
