Grandpierre Attilát, fizikust, csillagászt, – egyik fő kutatási területe a Világegyetem élő természete -, zenészt, énekest, a Vágtázó Halottkémek, a Vágtázó Csodaszarvas és a Vágtázó Életerő együttesek alapítóját, írót, költőt faggattuk lélekről, életről; lélek természetéről, Világmindenség természetéről. Hogy kérdeztük ezekről, arra nemrégiben megjelent könyve ihletett minket, mely a Lélek és Világegyetem címet viseli és természetesen fentebb említett fő kutatási területe.

Ezt igazolandó idézzük a könyv fülszövegét:

Életünk forrása, hajtóereje, színtere és boldogsága, az emberi lélek, az elmúlt évszázadokban fokozatosan leértékelődött és háttérbe került. Az ember érzelmi lényként születik, és arra hivatott, hogy ép lélekkel élje át az életét. A mai világban azonban egyre nő az elidegenedés eredeti önmagunktól és a Természettől. Az emberiség történelmi jelentőségű eseményei ma a lélek színterén zajlanak. Minden tudás közül a legfontosabb az élni tudás. Könyvünk útikalauz az elidegenedés megértéséhez és legyőzéséhez, lelkünk teljes fényének felfedezéséhez, feltárja a lélek tiszteletének és a Természet-vallásnak több mint 7000 éves eszmetörténetét, elősegítve az elidegenedés legyőzését, az emberi lélek újjászületését. Eközben fény derül az emberiség rendkívüli múltjára, az ősi bölcsesség, a Természet-vallás és a legújabb tudományos eredmények megdöbbentő, részletekbe menő egyezéseire. Ez a könyv azért íródott, hogy visszanyerjük lelkünk igazi fényét és megalapozza a Természet-vallás újjászületését.

– Van-e lélek vagy csak psziché, ami szerves vegyületek bonyolult halmaza csupán?

– A lélek létezésének tisztázáshoz először a létezés fogalmát kell tisztáznunk. Az egyik meghatározás szerint az létezik, aminek oksági ereje van. A másik meghatározás szerint a létezés az, ami tapasztalható. A harmadik szerint az tekinthető alapvető létezőnek, aminek saját, egyetemes természettörvényei vannak. Lélek alatt az érzésvilágunk egészét értem, beleértve nemcsak magukat az érzéseket, hanem az érzések közötti összefüggéseket, kölcsönhatásokat, az érzésekhez tartozó hajtóerőket, s az érzések hajtóerői között alapvető szerepet játszó természettörvényeket. Létezik-e a lélek? Érzéseink kétségkívül oksági erővel bírnak. A biológiai mozgás, változás hajtóerői a motivációk, magyarul a belső mozgatóerők, indíttatások, ösztönzők. A motivációknak két alapvető fajtája az érzés és a gondolat.

A biológiai változásban ez a két ösztönző egy célt szolgál, az életet. Az élet mint érzés és mint gondolat nem az anyag létmódjában, hanem saját létmódjában létezik. Az élet belső világunkban közvetlenül megvalósuló létmódja az érzés, és az érzésből fakadó gondolat.

Következésképpen a biológiai változás alapvető hajtóereje az érzés, a lényünket átható egyetemes életösztönzés érzése. Mivel az érzések a viselkedés alapvető mozgatóerői, kétségkívül oksági erővel bírnak, például az akaratlagos mozgások előidézésében döntő szerepet játszanak.

Tapasztalhatóak-e az érzések? Mi az hogy! Érzéseink közvetlenül tapasztalhatóak, belső érzékelésünkkel, míg az anyagi létezés csak külső érzékszerveink közvetítésével tapasztalható, másodlagos valóság. Vannak-e egyetemes természettörvényei az érzéseinknek? Könyveimben éppen ezt bizonyítom. Minden élőlény érző lény. Az élet egyetemes törvénye a Bauer-elv, amelyet általánosított alakjában életelvként fogalmaztam meg. Leegyszerűsítve az életelv egyik oldala azt fejezi ki, hogy minden élőlény mint természeti lény arra törekszik, hogy a lehető legjobban érezze magát. Ezt a természettörvényt érzéstörvénynek neveztem el, és Ősi Magyarország című új könyvemben a történelem egyik legfőbb törvényeként mutatom be.

Következésképpen a lélek egyetemes oldala, amely az érzéstörvényt és a hozzá tartozó kozmikus Én-t jelenti, létezik. Összegezve, mindhárom meghatározás alapján világossá válik a lélek valóságos létezése. A lélek létezik, de nem az anyag, hanem az érzések létmódjában. Természetes érzéseink a valóság alapvető, az anyag lététől minőségileg eltérő létmódját jelentik, ezért a materialista, fizikai világnézet alapján a lélek nemlétezőnek számít. De ha nem a materializmusból indulunk ki, hanem a valóságot szeretnénk megérteni, akkor a lélek léte érthetővé válik.

Hogy az érzések létmódja mit jelent, azt ugyan mindannyian tapasztaljuk, de megérteni még nem értjük, mert a materializmus egyeduralma a tudományban megakadályozta, hogy ezzel elegendően sokan foglalkozzanak ahhoz, hogy ugyanúgy világosnak tűnjön, mint az anyag létmódja. Tegyük hozzá, az anyag létének elmélete még így sincs megfelelően kidolgozva.

Mindenesetre, ha arra gondolunk, hogy a természettörvények kétségkívül objektíven létező valóságok, és ugyanakkor létmódjuk nem az anyagi létmód, hanem egy értelemmel felfogható létmód, akkor beláthatjuk, hogy ehhez hasonló az érzések létmódja is.

– Fennmarad-e belőlünk valami a halál után?

– Egyéni tudatunk nem az anyag 3+1 dimenziós térbeli és időbeli dimenziójában, hanem az érzések és gondolatok létmódjában létezik. Úgy gondolom, hogy azok az érzéseink és gondolataink, amelyek összhangban állnak a valósággal, mégpedig az Élő Világegyetem összefüggésrendszerében fennálló valósággal, azok abban az időtlen valóságban léteznek, amelyben az Élő Világegyetem mint egész. Azok az érzéseink és gondolataink, amelyek örökérvényűek, fennmaradnak az Örökkévalóságban, a Világegyetem nagykönyvében. Az Örökkévalóság az a világ, amelyért a Világegyetem életfolyamatai létrejöttek, léteznek és létezni fognak. Az időbeli lét végső célja az örökérvényű szépség és boldogság világának megalkotása. Lelkünkből mindaz, ami valóban jelentős, ami igazán szép és maradandó értékű, a maga módján hozzájárul az Örökkévalóság gazdagításához. Lelkünk nem az anyaghoz tartozó térben és időben létezik, és módjában áll, hogy ebben a 3+1 dimenziós világban érvényre juttassa szándékait. Lelkünkből mindaz, ami összhangban áll az Örökkévalósággal, fennmarad s ha ebbe lelki életünk szerveződésének valamilyen szintje vagy megnyilvánulása is beletartozik, akkor ennyiből lelkünk tovább él jelenlegi testünkhöz kötődő életformája után. A szellemi szerveződés halhatatlan formáit jól mutatja a matematikai összefüggések örök léte és bármikor újra felfedezhetősége. A lelki szerveződés halhatatlan formáit jól mutatják azok a zenék, amelyeket mintegy tértől és időtől függetlenül fedez fel újra és újra az ember. A lélek mint természeti jelenség kozmikus célokra, egyetemes értékekre irányul, és így örökérvényű léttel és jelentőséggel bír.

– Miben áll – ha van egyáltalán – az ősi természeti ember és a modern ember világszemléletének az ellentéte?

– Sok úgynevezett „vadász-gyűjtögető“ életmódúnak nevezett nép valójában sokkal fejlettebb életmódot folytatott, mint amit ez az elnevezés sugall.  Ahogy azt kutatók egész sora kimutatta, az amerikai indiánok sok törzse a helyi élővilág elmélyült megfigyelése alapján kifinomult módszereket alkalmazott, hogy elősegítse a kívánt  tulajdonságokkal rendelkező növények kifejlődését, növelje a hasznos növények fajtáinak számát, változatosságát, és szebbé tegye a tájat (Kat Anderson 2005, Tending the Wild). Többfajta növényzet rendszeres égetésével előnyös változásokat értek el, lecsökkentették a jelentős károkat okozó tüzek valószínűségét, növelték a tápláló növények életképességét. A táj szépsége számukra kifejezetten lényeges volt, és ezt is igyekeztek elősegíteni. Például a navahó indiánok a világot a szépség megtestesülésének tekintették, de tudták, hogy ez a szépség törékeny. Úgy tartották, hogy az ember létének célja ennek a szépségnek a fenntartása, s ha kell, visszaállítása (Eisenstein 2018, Climate: A New Story, 358). A természettel összhangban élő népek életmódja a földművelés feltalálásáig napi 3-5 órás tevékenységgel biztosította az „eredeti bőség társadalmát; (Sahlins 1972, Stone Age Economics; Lewin 1986, Nem csak munkával él az ember).

Hasonlóan, például a Kárpát-medencében az ősi magyar ártéri vízgazdálkodás a halaknak olyan életfeltételeket biztosított, hogy a középkorban vizeinkben szinte több volt a hal, mint a víz (Andrásfalvi Bertalan 1973, A Sárköz ősi ártéri gazdálkodása. Vízügyi Történeti Füzetek 6; Ferenczi László 2006, Vízgazdálkodás a középkorban). Andrásfalvi differenciált ártéri gazdálkodás-elmélete és egy mintaterületről, a Duna Tolna és Baranya megyei szakaszának ősi ártéri (fok-) gazdálkodásáról írt monográfiája alapján a történeti geográfiának és a gazdaságtörténetnek is teljesen újra kell értékelnie az alföldi tájak feudális kori gazdálkodásáról megrajzolt régi – leegyszerűsített – képet. Az eurázsiai sámánizmus körzetében a Természetben uralkodó rend, egyensúly fenntartása erkölcsi kötelesség (Hoppál Mihály 2010, Sámánok világa, 106). Az őstörténelem során a Természettel összhangban élő népek élete „testileg-lelkileg, társadalmukban, anyagi és szellemi kultúrájukban hozzáidomult; a tájhoz (ezt a minőségileg más táj-fogalmat nevezik miliőnek, ld. Mendöl Tibor 1932, Táj és ember. Az emberföldrajz áttekintése, 75).

A modern nyugati civilizációban ezzel szemben a gazdasági termelés növelése az első számú szempont. A fizika egyeduralmán alapuló világnézetben a Természet mint egész nem más, mint anyag és energia, más szóval, élettelen. Mint ilyen, nem bír belső, önálló értékkel, csak használati értékkel bír, amit az élelmes embernek ki kell aknáznia. Ez az anyagi szempontokat elsődlegesnek tekintő szemlélet szükségképpen a Természet rovására megy. Mivel a Természet lényegét három alapvalóság alkotja, az anyag, az élet/lélek és az értelem valósága, ezért az ezek közül csak az anyagot figyelembe vevő világnézet félrevezető. Az évszázadok során a materialista világnézet szükségképpen egyre nagyobb mértékben tér el a valóságtól, és így az ökológiai válság egyre mélyül. Ez az út a fenntarthatatlan fejlődés útja.

– Hogyan értsük az Élő Világegyetem fogalmát? Ez egyfajta panteizmus? A Világlélek, a mindent elrendező értelem teste az Univerzum? Makrokozmosz mikrokozmosz egymásba foglaltsága?

– Az Élő Világegyetem minden létező egységes egésze, vagyis az anyagi világ, az összes kozmikus életforma és az összes kozmikus tudatforma egységes egésze. A panteizmus lényege abban áll, hogy Istent és a világot azonosítja. A világ alatt tehát minden létező egységes egészét értjük.

De mit értünk az Isten fogalma alatt? Ha a legfelsőbb lényt,  vagyis a Kozmosz legmagasabb életszerveződési szintjén élő élőlényt jelenti, ebben az esetben e két meghatározás egybeesik, hiszen az Élő Világegyetem elméletében hét alapvető életszerveződési szint létezik a Mindenségben, és ezek közül a legfelső az Élő Világegyetem.

A többi hat az ember szempontjából a sejt, az egyén, a család, a nemzet, az emberiség és a földi élővilág. Ha Világlélek alatt az Élő Világegyetem érzésvilágát, Kozmikus Értelem alatt az Élő Világegyetem gondolatvilágát értjük, akkor az Élő Világegyetem a Világlélek, a Kozmikus Értelem és az anyagi világ egységes egésze. Az Élő Világegyetem léte nem korlátozódik az elemi részecskékre, az anyagi világra és kölcsönhatásaira, mert magában foglalja az érzésvilágot és a gondolatvilágot is, valamint mindezek természettörvényeit és első elveit is, valamint az egyéni és közösségi tudatok létét is. Hét életszintet látunk egymásba ágyazva, makro-és mikrokozmoszok matrjoska baba szerű láncolatát.

– A Világlélek, az egyetemes lélek egylényegű-e az egyéni lélekkel?

– Az egyéni lélek alatt a testhez kötődő lelket értjük. Természetadta énünk azonban nem merül ki az egyéni testhez kötődő én létében, mert mind a hét életszinthez tartozik énünk, beleértve a Kozmikus Én-t, amelyből többi énünk fakad. Úgy gondolom, a testhez kötődő lélek mellett létezik szabadlelkünk is, amelyben énünk képes kilépni testhez kötött üzemmódjából, és összekapcsolódni a Világlélekkel. Énünk úgy fogható fel, mint a döntésképesség és ezzel szoros összefüggésben a cselekvésképesség központja, alanya. Ez a cselekvőképesség nem eredhet a fizikai, anyagi világból, mert a fizika összes egyenlete levezethető a legkisebb hatás elvéből, amely pedig a tehetetlen, cselekvésképtelen anyagi viselkedést fejezi ki. Egy hasonlattal: amikor leejtünk egy követ, a legrövidebb, egyenes úton esik le, mert ehhez tartozik a legrövidebb idő és energia (illetve ezek szorzata). A kő nem képes beavatkozni pályájának meghatározásába. A kőnek nincs makroszkopikus mozgásának meghatározására alkalmas cselekvésképessége, nem képes különböző lehetőségeket megvalósítani, egyszer erre, másszor arra eltérni az egyenes pályától. Az élőlények viszont képesek a cselekvésre. S ha cselekvőképességük nem eredhet az anyagi világból, akkor csak az anyagi világon túli világból eredhet, vagyis a kozmikus élet világából, tehát a Kozmikus Én-ből. Énünk végső alapja és forrása a Kozmikus Én. A Kozmikus Én tudja, miért jött létre az Énünk, s ha mi is tudni akarjuk, a bennünk élő Kozmikus Énhez kell fordulnunk.

– Már maga az élet egyfajta lelket feltételez vagy a lélek csak az úgymond értelmes lények kiváltsága?

– A lélek minden élőlény belső világának alapvető lényege. Minden élőlény érző lény, minden élőlénynek megvan a maga belső világa. Mi több, minden élőlénynek megvan a saját életéhez szüksége értelme is, és ezt jobban tudja saját élete számára használni, mint amennyire ezt mi emberek meg tudjuk ismerni.

– Hogy látja, test-lélek kettősség van vagy esetleg test-lélek-szellem hármasság?

– A lélek fogalma alatt az érzésvilág egységes egészét értem, beleértve az érzéstörvényt is. A szellem fogalma alatt a gondolatvilág egységes egészét értem, beleértve a helytálló, logikus gondolkodás egyetemes törvényeit is. Ennek alapján test-lélek-szellem hármasságról, illetve egyháromságáról beszélhetünk, hiszen e három tényező minden ember esetében természet szerint egységes egészet alkot.

– Lélek-élet-öröm-hála = életigenlés. Mit mond ez a szósor, szóegyenlet önnek? Másként mi az életigenlése?

– Albert Schweitzer, a Nobel-díjas orvos, filozófus meghatározása szerint a világ- és életigenlés „azt jelenti, hogy az embernek belső meggyőződése, hogy az élet egy valóságos létező, hogy a világnak magában és az életnek magában nagy értéke van, és hogy az életnek mindenki számára végtelen értéke van, hogy az emberi szellem az egész világot képes átfogni, és hogy az embernek sohasem szabad feladnia a küzdelmét” (Schweitzer 1946, Schweitzer The Philosophy of Civilization II. Civilization and Ethics, p.vii.). Máshol így fogalmazott: „Csak akkor válunk képessé igazi értékek létrehozására, ha képesek vagyunk igazi értelmet felismerni az életben és a Világegyetemben.

Amíg életünket értelmetlennek tekintjük, addig semmiféle értelme nincs arra vágyni, hogy bármi is megváltozzon a világban. Annyira válunk képessé az egyetemes szellemi és anyagi haladásért munkálkodásra, amennyire igent mondunk arra, hogy a világ és az élet értelemmel bír. Szellemi és anyagi nyomorunk az élet filozófiájának elégtelenségében gyökerezik. Csak ha sikerül megtalálni a Világegyetem erős és méltó elméletét, és ebből erős és méltó meggyőződéseket meríteni, akkor válunk majd ismét képessé arra, hogy egy új civilizációt teremtsünk”. Azt remélem, hogy az Élő Világegyetem elmélete ilyen „erős és méltó elmélet”, s ha mégsem, akkor is alkalmas arra, hogy ilyen elméletté váljon, vagy elősegítse ilyen elmélet megszületését. Egyszer mindannyian rájövünk arra, hogy az élet nem egy parányi szikra valahol a testünk mélyén, hanem az egész Világegyetemet átölelő, minden életet felemelő kozmikus valóság.

Batári Gábor

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek