Kérjük, egy megosztással támogasd portálunkat!
OLVASÁSI IDŐ KB. 8 perc

körinterjú pszichológussal, traumatérkép specialistával, segítő szakemberrel

Elérkezett az ideje, hogy az Életigenlők magazinban is körül járjuk ezt a nagyon fontos – évszázadokon át genetikusan (rejtetten) átörökített – témát.

Elsősorban a megelőzés oldaláról közelítünk, hogy mindenki észrevegye, hogy pl. a környezetében ki-miért maximalista, ki a szenvedő-áldozat, ki a tettes-mártír, ki az agresszor, ki a stresszelt fél, ki-mikor melyik szerepet éli épp egy közösségben…  A legnagyobb kérdés hogyan lehet “jól” segíteni?

A bántalmazás (me too) nagyon kényes és szövevényes, bonyolult lelkiségen nyugvó, sokunkat nyugtalanító téma. A lényeg: a felismerés után tudjanak fordítani a szituációkon, a kiegyenlítődésig az érintettek. Többrészes lesz a sorozatunk, most kezdjük Virágh Judit pszichológus szemmel, Terdik Réka traumatérkép specialistaként, valamint Aradi Mária coach, segítő szakmabeliként válaszolt a kérdésekre egységesen: Mikor beszélünk bántalmazásról? Hogyan vehetjük észre, ha valaki bántalmazott kapcsolatban van? Hogyan tudunk helyesen segíteni? Azért kérdezünk meg különböző szakterületek képviselőit, mert manapság számos szakma szolgáltatói kínálnak megközelítéseket, megoldásokat. A felismeréshez kellő információval kell rendelkeznünk, ehhez nyújt segítséget sorozatunk.

Virágh Judit pszichológus szemszögéből

A bántalmazásnak sokféle megnyilvánulása van. Egyénfüggő, hogy ki hogyan reagál a bántásra. Sokan csak a durva fizikális abúzust nevezik annak, pedig rendkívül széles a skála: verbális abúzustól a fizikai bántáson át a lelki terrorig. De ide kell sorolnunk a gyermekek elhanyagolását, a környezetükben jelen lévő agresszivitást, erőszakot. Ezek olyan súlyos sebeket ejtenek nem csak a gyerekekben- bár ők és a védtelen, kiszolgáltatott helyzetben lévők a leginkább elszenvedői ennek-, hogy akár súlyos, egy életen át tartó poszttraumás stresszt okoznak. Hosszú terápiás munka felfedni és feldolgozni az elszenvedett sérüléseket.

Hogyan vehetjük észre?

Nem szakemberként mindenki úgy, hogy figyel a  környezetünkben lévőkre. Nem megy el szó nélkül amellett, ha érzékeli, ha valakivel rosszul bánnak. Legyen az szomszéd, munkatárs, barát, ismerős, ismeretlen, bárhol, ahol ezzel találkozunk. Az odafordulás sokat jelent. A bántalmazott ritkán fordul segítségért. Ha igen, óvatos, mert fél a megtorlástól. Sokan természetesnek veszik, hogy olykor durván bánnak velük. Ha egy gyereket otthon rendszeresen bántanak, úgy nő fel, hogy ez van, ezt kell elfogadni, nem tud ellene védekezni. Ha nem kap segítséget, nem figyel rá senki, bizonyosan megrengeti a felnőttekbe vetett hitét. Szorongóvá vagy épp túlzottan agresszívvé válhat, olykor nagyon bizarr viselkedése lehet. Testi tünetek is megjelennek az elhúzódó szorongások miatt, sőt gyakran takargatják a testükön lévő sérüléseket is. Sokan önmagukon ejtenek sebeket, megvagdossák magukat (falcolás), de vannak súlyos, életveszélyes tünetek is. Ezek mindig a felgyülemlett feszültségtől, a tehetetlenségtől, a segélykiáltásról szólnak.

Hogyan segíthetünk?

Gyermekbántalmazás esetén jelzési kötelezettségünk van. A megfelelő hatóságok feladata feltérképezni, hogy valójában mi is történt. Ugyanakkor minél előbb meg kell kezdeni a trauma feldolgozását. Ez akár évekig is eltarthat. Nem ritka, hogy a bántalmazott védi a hozzá közel álló bántalmazó felet (szülőt, társat, barátot). Olykor a megszokott biztos rossz is elfogadhatóbb számukra, mint a bizonytalan, kiszámíthatatlan új helyzet, a bántalmazó elvesztése, haragja… Ez sajnos együtt jár az önbizalom, az önértékelés, az önállóság rendkívül alacsony szintjével, a teljes tehetetlenség érzésével. Felnőtteknél sokat számít az elfogadó légkör, az odafordulás, a bizalmi légkör megteremtése. Aki még nem tart ott, hogy terápiába menjen, azoknak segítséget jelenthet több segélyvonal is, amik éjjel-nappal hívhatók. Sajnos legtöbbször hosszú évek telnek el, amíg valaki eljut oda, hogy segítséget kérjen. Ebben legtöbbször az segít, ha úgy érzi, nincs egyedül a problémával, támogató közösséget talál.

Terdik Réka traumatérkép specialista nézőpontjából

Mi a bántalmazás?

A bántalmazás a traumatérkép (ismétlődő pszichobiológiai eseményekből matematikailag kiszámolható eseménytérkép) megfogalmazásában egy olyan immunválaszt generáló esemény, ami szellemi, és vagy érzelmi és vagy fizikai szinteken történik egyéni vagy kollektív szinten. Az, hogy immunválaszt generál, azért fontos tényező, mert akár felfogjuk, akár nem(!), a következő válaszreakciók születnek belőle: eltűröm, támogatom, menekülök, tiltom, nem érdekel, ezért elteszem máskorra (gyűjtöm). Ezek az elsődleges immunválaszaink tehát. Ennek fényében pedig bármi, ami a kompakt személyiségnek kárt okoz, bántalmazásnak minősül. Nagyon röviden tehát: ami nem támogat, az árt. Ám ehhez viszont egészen pontosan fel kell mérjük, hogy mi is az, ami támogat, miben, és milyen mértékben. Azaz vannak olyan támogató modellek, amik rejtett bántalmazásnak minősülnek.

És sajnos, az életnek kitettség is egy kötelezően elszenvedett, ám mégis mérhetően egészséges keretek között tartott bántalom. Csak gondoljon bele mindenki, a saját életében elszenvedett testi, lelki, szellemi egészséget sértő eseményekre, kezdve az első plezúrral a térdén, a könyökén, vagy az állán. Miért fontos, hogy ezt megértsük? Mert az élettől, saját butaságunkból, vagy bárki, bármi más által kényszerítve történnek velünk olyan események, amik miatt FEL SEM ISMERJÜK sem azt, ha bántalmaznak, sem azt, ha magunkat kitesszük hasonló helyzeteknek. (Ez alól kivételt képeznek azok az időszakok, amikor immunrendszerünk és szociális hálónk gyenge, mert ilyenkor viszont a legenyhébb szellőt is bántalmazási lehetőségként észleljük, hiszen még a károk minimalizálására sincsen semmilyen lehetőségünk. Vagy kibírjuk, vagy nem. Ez az úgynevezett élet-halál harc, ilyenkor a szervezet az utolsó tartalékait mozgósítja.)

A pszichobiológiai létfenntartás célja pedig az életben maradás. Ez azt jelenti, hogy van az a pont, amikor a túlélőösztön NEM tesz különbséget a jó és rossz között. A valódi bántalmazást pedig leginkább akkor ismerik fel az elszenvedők, ha a fizikai létük van veszélyben. Ez a sajnálatosan hosszú felvezetés pedig azért kellett, hogy megérthessük miért ennyire szövevényes és buktatókkal teli a bántalmazás típusú szenvedéstörténet.

Szerencsénk pedig akkor van, ha vannak öröklött vagy tanult mintáink a védekezésre vagy a baj megtörténtével annak kezelésére, rendezésére. A bántalmazó ismétlődések pedig hihetetlen módon éppen azért történnek, mert „újabb immunerősítésre van szükségünk”, hogy az általunk jól ismert önmagunkat szó szerint sejt szinten újragyárthassuk. A VALÓDI szembesülések és megoldások pedig akkor kezdődnek meg, amikor egy nyugodtabb, bántalmazásmentes új trauma újrajátszási időszakunk indul. Illetve, ha akkorát sérültünk, hogy soha de soha többet nem akarunk ilyet átélni, mert immunrendszerünk legközpontibb bázisa sérült. Ezek azok a pontok, ahonnan valódi felállás és valódi megértés születik, mert hajszálpontosan tudom, hogy a következő ilyen sérülés a halálomat jelenti.

Hogyan vehetjük észre a bántalmazást?

A külvilág szemszögéből vizsgálva a kérdést: megfelelő érzékenységgel, antennával rendelkező, nem ”tanult”, „nem hivatalos személy” is azonnal látja, érzi, kiszagolja, ugyanis a fizikai, lelki és szellemi jelek annyira egyértelműek, hogy magukért beszélnek. Viszont a mértékét és a rejtett sérüléseket nyilvánvalóan a szakember fogja észrevenni. Ám mivel mindannyiunknak vannak minimális ismeretei a témában, bármikor ráismerhetünk a helyzetre. Ezért a külvilág szemszögéből a kérdés mindig inkább az, hogy szabad-e beleavatkoznunk. Ha szabad, akkor hogyan, milyen módszerekkel és milyen mértékig. Azaz, észrevételeink és segítő szándékunk nem fogja-e a tragédiáig katalizálni az adott helyzetet. Ha a kérdést viszont a bántalmazott szemszögéből nézzük, akkor neki mindig azt kell néznie, hogy mi az, ami nem jó, mi az, ami fáj neki, és mennyi az elég. Ugyanis a segítőket csak a tűréshatár megközelítésekor fogja megkeresni. Amennyiben megteszi. (Sokan egy életet leélnek bántalmazottként és nem kérnek segítséget.) Mivel a mai világban ezekről a kérdésekről nyíltan olvashatunk és tájékozódhatunk SOK segítő jellegű fórumon, általános műveltség mellett, hamar válaszokat kaphatunk a fenti kérdésekre, mint ahogy arra is, hogy kihez, hová fordulhatunk bajainkat orvosolandó. És ezen a ponton már a bántalmazó is belekerül a képletbe, hiszen ma már a nagynyilvánosság előtt is számon kérhetőek. Valamint innentől fogva kell minden érintettnek felmérnie a következmények súlyát, azaz közvetett és közvetlen környezetünkre is hatással lesznek a történtek. Konkrétan megváltozik az életünk és teljes kapcsolati rendszerünk felborulhat. Én magam a fájdalommentes, józaneszű helyzetkezelés és cselekedetek híve vagyok, viszont azt el kell ismernem, hogy nem mindig ez az út vezet a sikerhez és a gyógyuláshoz, különösen 50 éves kor alatt, mert még kimondani is rettenetes, de van, hogy a gyógyulás fájdalma tesz igazi jót.

Hogyan tudunk helyesen segíteni?

1. Elsősorban saját segítői kapacitásunkat kell helyesen felmérnünk.

2. A megértés, elfogadás, és támogatás alapvető szellemi, lelki és fizikai eszközeivel kell rendelkezzünk. Ne feledjük, ez egy hosszú folyamat, ezért minél több a segítő, annál jobb és könnyebb és gyorsabb. Ez az úgynevezett segítői és támogatói háló.

3. Nagyon pontosan és mindenre kiterjedően kell a gyógyulás lehetséges fázisait és következményeit feltárni a bántalmazottnak.

4. Kitartás: fokozatosan kell végigvezetni a bántalmazottat a SAJÁT viszonyaihoz, személyiségéhez és lehetőségeihez mérten, mert az ilyenkor kötelezően bekövetkező életviteli és személyiségbeli változások amúgy is teljesen felforgatják a már nem létező egyensúlyt is. Személy szerint azt mondom, ez a legnehezebb része. Valamint az a pillanat, amikor segítőként már elengedheted a kezét, mert helyrejött annyira, hogy megáll a saját lábán, legalábbis ebben a kérdésben biztosan.

Aradi Mária coach, segítő szakember válaszai

Mikor beszélünk bántalmazásról?

Akár lelki, akár fizikai vagy szexuális bántalmazásról van szó, akár gazdasági erőszak veti fel a fejét, abban biztosak lehetünk, hogy ott nincs tiszta, őszinte, érdekmentes szeretet. Van azonban szeretet-kötődés helyett valamilyen olyan megtévesztő magatartásforma, amivel a másik ember fölött hatalmat bír a bántalmazó (vagy legalábbis kísérletet tesz) – testi, lelki, anyagi vagy jogi dominanciát igyekszik gyakorolni.

Hogyan vehetjük észre, ha valaki bántalmazott kapcsolatban van?

Képtelenség tételesen felsorolni azokat a jeleket, melyek esetén bántalmazó partnert gyaníthatunk, de azért mindenképpen gyanakodhatunk, ha valaki a dühét nem tudja kezelni, az erőszakos eszközöktől sem riad vissza és még csak nem is szégyelli a tettét. Vagy ha valaki indokolatlanul és végletesen féltékeny. Aki bántalmazó kapcsolattól szenved, gyakran visszahúzódó, nagyon alacsony önértékelése miatt nem vállalja a véleményét, alázatosan viszonyul mindenkihez. Akkor is gyanakodhatunk, ha valaki minden áron elzárja partnerét minden emberi kapcsolattól (család, barátok, stb.).

Ha észrevettük, hogyan tudunk helyesen segíteni?

Nagyon nehéz megtalálni a határt, hogy hogyan tudunk úgy segíteni, hogy közben ne ártsunk. Miközben tiszteljük, hogy „ez magánügy”, sajnos az életébe, vagy a teljes lelki békéjébe kerülhet embereknek, ha nincs, aki segítsen. Nálam szabály, hogy a felnőtteknek „több teret hagyok”, de ha gyermekbántalmazást tapasztalok, akkor azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Felnőtt esetében igyekszem egy érzelmi biztonságot sugalló környezetet biztosítani, és finoman, folyamatosan tudatni, hogy itt vagyok, ha beszélni akarsz, számíthatsz rám. Tudatosan táplálom a köteléket, hogy érezze folyamatosan figyelek rá, segítek, ha mondja. Fontos, hogy érezze nálam az erőt – és ne tapasztaljon semmilyen erőszakot a részemről. Érezze, ha egyszer lesz elég bátorsága, ereje, akkor van valaki: itt vagyok, meghallgatom. És akkor már segíteni is valóban tudok.

A bántalmazás…

Gyűjtőnevén hashtagelt #metoo téma óriási, szerteágazó. Szinte nincs, aki ne tudná mit jelent. Most is hangos egy-két esettől a (közösségi)média.) alapja nyilván a neveltetésben rejlik. Ott kezdődik a „mindenáron megfelelés” a maximalizmus egy fejlődő, szeretetéhes személyiségben, amiből következik a felnőttkori nemet-mondani nemtudás. Szeretetért, elfogadásért, vagy nettó félelemből alakul ez ki. Ma egyre több az ún. „me too” esetismertetés, mivel fizikai-lelki-mentális-erkölcsi bántalmazásokban sokkal többeknek van/volt részük, mint gondolnánk. Az árulás, a szenvedtetés, a kifigurázás, gyengítés, elbátortalanítás, a provokálás sok családban jelen van kisebb-nagyobb tettenéréssel, és közhelyes – de tényleg – addig tart, ameddig hagyja (megfejlődi) az, akivel mindezt megtehették. A bántalmazás műfaját, annak többféle eszközével, szövetségben (többnyire tudattalanul, neveltetésből öntudatlanul átörökölten) teszik – családtagok, általában úgy, hogy szinte észrevétlen és „megfoghatatlan” legyen… kb. olyan módon ahogy a parlagfű ezredmikron-nyi kis részecskéi képesek befészkelni magukat a nyálkahártyára, rátapadnak a tüdőhörgőre és bedagad, majd begyullad a teljes nyálkahártya tőlük… Ma már egyre több a „rámutatás” erre a tarthatatlan életproblémára. VISZONT nagyon nem mindegy ki hogyan veszi észre, hogyan ébred rá, hogyan kezeli, hogyan marad látszólag beletörődéses „nyugodt”, hogyan jön ki jól a csapdákból. Ismerős fogalmak: áldozat-hősök. Szenvedtetők, nárcisztikus-hisztérikák, tettesek, bántalmazók, agresszorok. Sokféle elnevezés van mindkét oldalra. Addig megy ez életeken át – körforgásban – amíg egyszer valaki képes lesz erőn felül kibírni mindent. MINDENT! És végül fordítani tud a sok generációra átörökített tulajdonságokon. (JOKER, Oscar-díjas film is erről szól)

Vajda Márta

***                    ***                    ***                    ***

Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!

eletigenlok.hu

Similar Posts