interjú Terdik Réka traumatérkép specialistával
A kedvencem ez a téma… Kimeríthetetlen. Manapság a Google mindent is tudó világából zúdul ránk válogatás nélkül az információ, főleg az, hogy mitől leszünk egészségesek, vagy esetleg mitől gyógyulunk meg, de azon nyomban ám! És ha mégsem gyógyulunk meg egy szempillantás alatt, akkor máris ott találjuk magunkat a fejtegetések tengerében…
Olvasgatunk nyakra-főre arról, hogy vajon mi is az aktuális betegségünk gyökere, hol, miben, kiben keressük az okokat… Mi a különbség trauma és trauma között? Valóban minden betegséget egy múltbeli vagy jelenbeli traumára vezethetünk vissza? És ha megtaláljuk a kiindulópontot, akkor vajon mi történik? – ezekről beszélgettem Terdik Réka traumatérkép specialistával.
Sokat tudunk már sok mindenről, csak talán magunkról nem… A problémáink megoldását először nem magunkban, hanem egy külső akadályozó tényezőben keressük. Gyakran hallunk a „traumajelenségről”, de a „pszichologizáláson” túl ritkán jutunk el a lényegig, a feloldásig. Ez viszont lehet, hogy még ártalmasabb, mintha el sem kezdenénk „boncolgatni” a múltbeli sérüléseket… A traumatérkép egyfajta felhasználóbarát formátum? Mindenki képes nemcsak feltárni a traumáit általa, hanem meg is oldani?
Igen, képes lesz rá, amint elsajátítja a traumatérkép sajátságos hozzáállását az élethez, és ezáltal tisztába jön saját képességeivel, lehetőségeivel és ön, illetve helyzetkezelő testi-lelki-szellemi felületeivel. A traumatérkép elkészítését úgy kell elképzelni, mint egy használati útmutatót önmagunkhoz.
Születéskori, gyerekkori traumatikus élmények, transzgenerációs átörökített jó-rossz modellek, „üss vagy fuss” kapcsológombok, amigdala, védelmi központ, traumaközpont… ilyen és ehhez hasonló kifejezésekkel találja magát szemben a laikus olvasó, hallgató, néző. Mi valójában a trauma?
A trauma szó, görög eredetű kifejezés. Egyszerűen eseményt, történést jelent. És ebből is indul ki a traumatérkép, nem követve a hétköznapi (orvosi gyakorlatból átvett) értelmezést, miszerint a trauma olyan kizárólag negatív tartalmú történés, amelynek során sérültünk. Életünk során billiónyi esemény történik velünk, amelyek beíródnak a sejtjeinkbe, pláne akkor, ha mindent folytonosan csak „betolunk” a tudatalatti állományokba. Itt jelezni szeretném, hogy ez egy igen komplex biokémiai folyamat, tehát azért nem ennyire egyszerűen zajlik, mint ahogyan most, itt megfogalmazhattam. És pontosan ez a komplexitás adja a lehetőséget, hogy a traumatérképünk elkészíttetése a legtöbbet segíthesse az életünkben.
Mi a traumaközpont, és hol van a „kapuja”? Ha oda belépünk, mi várható, hogy történik?
Nincsen jól körülírható traumaközpont, de ha nagyon szeretnénk rá valamilyen megnyugtató választ, nos akkor a sejtállományunkban alvó tudatalatti késztetéseink azok. A kapuja pedig bármilyen kiváltó tényező lehet, egy éles hang, egy bármilyen fényhatás, egy egyszerű gondolat és bárhogy folytathatjuk a sort. Ez igazából ingerként fut végig rajtunk és válaszreakciót vált ki, ami egyén és szociális környezet függő, ám bizonyos alkalmakkor független a tanult viselkedés kultúrától.
Igaz az, hogy a trauma az agy evolúció során kialakult védekező rendszere?
Ha a trauma szót negatív eseményként értelmezzük, és evolúciós kontextusba helyezzük, akkor az évmilliók során összegyűlt, ilyen eseményekre adott életet támogató, illetve nem támogató rendkívül összetett megoldás halmazt jelenti, azaz ún sikeres vagy kevésbé sikeres immunválaszokat. Ezért igen, ebben az értelmezésben valóban védekező rendszert jelent.
Mit ért a traumatérkép tudatos jelenléten?
Annyit, hogy konkrétan tudjuk értelmezni mind szubjektíven és objektíven is, ami körülöttünk zajlik és velünk történik a pillanatban, de legkésőbb egyetlen nap eltéréssel, ÉS pontosan értjük saját reakcióinkat is egy adott helyzetben.
Az egészségmegőrzés egyik „záloga”, hogy tudatosan éljünk. A tudatos jelenlét esetleges hiánya és a trauma között mi a kapcsolat?
Nos ez sosem a tudatos életen múlik. Sokkal inkább azon, hogy mennyi helyes információt vagyunk hajlandóak elsajátítani és azzal sikeresen kezelni bármilyen eseményt, azaz ez nem tudatos, hanem a tanuláshoz köthető, gyakorlati problémamegoldó állomány, amit mintegy öntudatlanul, álmunkból felkeltve is képesek vagyunk használni. A konkrét válasz tehát a kérdésre: hogy amennyiben ezzel nem rendelkezünk, azonnal komoly problémákkal találhatjuk magunkat szemközt.
A traumatérkép kifejezésben egymásra épülőséget vagy mátrix-jelleget vélek felfedezni. A trauma természete olyan, hogy talán nem lehet megelőzni… Lehet?
Nos, hát búra alatt ugye nem élhetünk, ám ha egy-egy rosszabb időszakban komolyan odafigyelünk a belső hangra és ismerjük magát a mintát, azaz tudatosan vagy öntudatlanul is „túlélő” üzemmódba helyezzük magunkat, az életünket veszélyeztető esemény bekövetkezte akár meg is akadályozható, ha az nem sikerülne, akkor a ránk mért csapás ereje mérsékelhető legalább 75%-kal.
Neked volt-e érintettséged, amiért bölcsészként a témával foglalkozni kezdtél?
Igen, a tanulmányaim közül a szerelmem mindig is a biológia volt és az orvoslás, segítségnyújtás minden irányzata érdekelt. Végül számos más érdeklődési területemre támaszkodva a kelet-kutatás, tibetológia mellett döntöttem, így lett ez, az egyetemi végzettségem. Ezáltal pedig egy igen gyakorlati megközelítési módszerhez jutottam a világlátásom tágítására. Maga a traumatérkép, mint metódus a világ és benne önmagunk értelmezésére a lehető legjobban ötvözi mindazt, ami valaha is érdekelt, vagy érdekelni fog, illetve a számomra legrelevánsabb és legúttörőbb módja a másoknak való önismereti jellegű segítségnyújtásra.
A most közelgő év végi „fényjátékokkal, hangzavarral” teli, de mégis elcsendesülésre ösztökélő időszakra milyen tanácsaid vannak, amivel megelőzzük az esetleges újabb traumákat?
Egyszerűen csak legyünk elégedettek önmagunkkal és egymással, akkor is, ha túl sok elvárást érzünk az ünnepek közeledtével. Az öröm a cél, és nem a teljesítmény. Paradox módon, ha örömmel teljesítek, minden könnyebben megy. A nyugodt légkör önmagában képes rá, hogy ne generáljunk nagyobb bajt, de legalábbis csitítja a kábító mennyiségű negatív ingerfelvételt. És persze tudjunk különbséget tenni a fontos és nem fontos tennivalók, érzelmek és gondolatok között. Ezt ma elengedésnek is nevezik, ünnepek tájékán pedig megbocsátásnak, kedves instant ajándékként önmagunk és szeretteink számára.
Mi az életigenlésed?
Az életigenlésem pedig maga az élet, és az emberek. A milliónyi jó és rossz és szép és kevésbé szép, mindaz, ami akkor történik velünk, amikor viszontszeretjük az életet.
Vajda Márta
Fotó: pixabay.com
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
