Ősszel, ahogy a természet, az emberek is elcsendesednek, összegeznek, betakarítanak. Sírnak vagy nevetnek. Esetleg sírva nevetnek. Ez utóbbi a legjobb dolog az életben. A humorra való nyitottságunk, a viccelődési hajlandóságunk és az öniróniánk igen fejlett, a közmondásaink, szólásaink nagyon találóak.
„Sírva vigad a magyar” – vajon ha ezt az ismert – már-már közmegegyezéses – mondásunkat ízlelgetjük, kinek mi jut eszébe? A saját magunkon való nevetni-tudás? Az azonos problémákkal küzdők egymásra találása?
„Az nevet, aki utoljára nevet…” – és ennél a közmondásnál vajon a türelem, a kitartásra való hajlandóságunk vagy netán a kárörvendés jut eszünkbe?
Sírni tudni kell, a sírást vállalni kell! A megfelelő időben, a megfelelő helyen igenis fontosak a könnyeink. Az el nem siratott veszteségek, ilyen-olyan rendű-rangú traumák utáni elfojtások el nem múló szomorúsághoz, szorongásokhoz, majd betegségekhez vezetnek. A mártíromság nem jó tulajdonságunk, ugye?
„A könny íze” címmel írom ezt a hangolómat. Miért?
Nagyátlagban semmi okom nincs keserű könnyízt érezni, a legtöbbször sírva-nevetek jókedvemben és nyelem a jóízű örömkönnyeket.
A rák ellen… Alapítvány munkájához 22 éve kerültem közel, 2000-2003 között újságíróként vettem részt a szervezet sajtóban való megismertetésében és az 1%-os kampányainak menedzselésében, önkéntesként. Aztán kurátora voltam 8 éven át 2008-2016 között, majd 2017-től a vezetői, menedzselési képességeimen múlik, hogy merre-kikkel, milyen eredménnyel haladunk a rákellenes életmód népszerűsítésében.
Az elmúlt 5 évben sok olyan eredményt sikerült elérni, amikkel társadalmi-szakmai körben elismertséget váltottunk ki, és a legfontosabb célközönségünk, az emberek tetszését is elnyertük. Ennél többet álmodni sem tud egy menedzser.
Több mint 55 szűrést szerveztünk, 15 Életigenlők magazint adtunk ki nyomtatott verzióban is, komoly tematikus tartalmat szolgáltató médiaportált üzemeltetünk, reform ételfőzést-kóstolást menedzselünk, onkosegítő hálózat kialakításán dolgozunk, és több szektort egy asztalhoz ültető konferenciát is megvalósítottunk szaktekintély előadókkal, 120 fős hallgatósággal. Az idei tavaszi 12 helyszínes szűréseinkről, és a konferenciáról a magazin oldalain képes-tudósítással is beszámolunk.
Ám az utóbbi 2-3 évben, sajnos a könnyeim egyfajta tehetetlenség állapotában folynak… A társadalmi ügyek megvalósulása részben elhivatottság, kreativitás, önzetlen emberi munkát feltételez, ez elvitathatatlan, de pénz nélkül sajnos nem lehet professzionálisan szervezni semmit. A mai világban pedig nemcsak, hogy nem adnak ingyen semmit, hanem mindent nagyon drágán adnak.
A bevételek egy közhasznú társadalmi szervezet életében is nagyon fontosak, mert a szervezet megélhetése ugyanolyan módon történik, mint egy cég, egy család életében. Amit térítésmentesen adunk a célközönségnek, az nincs ingyen. Az iroda-fenntartás, a munkáltatás, a szervezett programok járulékos és közvetlen költségei, az egyenlőtlenül zajló 1%-os kampány költségei, mind az egekben vannak. Ezeket kigazdálkodni ma egyre kilátástalanabbnak tűnik. De természetesen azért vagyok vezető, hogy tegyem a dolgomat, ezzel a mottóval: „A lehetetlent azonnal megoldjuk, a csodákra kicsit várni kell!”
Mindenkinek türelmet és mértékletességet kívánok! A magazin minden oldalát ajánlom most is szeretettel
Vajda Márta
főszerkesztő
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
