„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” Mt 7, 12
Jézusnak az „aranyszabályként” ismert tanácsát és parancsát sokféleképpen és sok helyen megtaláljuk az ókori népek irodalmában. Olyan tanács ez, amelyre józanul gondolkodó emberek a különféle népek tagjaiként, más-más kultúrákban is eljutottak. Van, amikor így fogalmazták meg: Amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek, te se tedd másokkal. A Biblián kívüli ókori és később keletkezett írásokban is megtalálható, hogy amit szeretnél, hogy veled tegyenek, te is azt tedd a másikkal. S tulajdonképpen ezt a szabályt mondja ki Isten Igéje másként már a 3Mózes 19, 18-ban, ahol a jól ismert igét így olvassuk: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük… Ne azt tegyétek velük, amit ti akartok, hogy tegyenek veletek, hanem ugyanúgy tegyetek velük. És ez nem ugyanaz és nem is mindegy! A legtöbb embernek természetesnek tűnik, hogy azt adja a másiknak, amit maga is szeret. Ha szeret ajándékot kapni, akkor ő is ajándékot ad. De mi van, ha az, akinek adni akarja a szeretetét, az pont valami mást szeret? Valami egészen másra van szüksége?
Nem kevés önuralmat, bölcsességet és kitartást igényel megérteni a másikat, és azért, mert szeretem, valami olyat adni neki, ami nekem nem természetes, nem magától értetődő. Beletenni az energiát, az időt, hogy megtudjam, mit akar igazán a másik. És mennyivel többe kerül megérteni a másikat akkor, amikor nincs szava, amikor nem érti magát sem. Milyen jó, hogy Istenről ezt írja a zsoltáros: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsoltárok 139:1-4.) Gondolhatnánk, hogy ha Jézus nem mond itt semmi újat, ráadásul más vallások képviselői is eljutottak erre a felismerésre, akkor miért is kellett ezt leírni a Szentírásban?
A Hegyi Beszéd azonban éppen arról szól nem egy esetben, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten korábbi kijelentését úgy ismétli meg, hogy közben kiteljesíti számunkra annak értelmét. A Jézus által tanított gondolat nem volt újkeletű a saját korában, mint ahogy ma sem hat újdonságként semmilyen vallás követője számára sem. Leírja, hogy ugyanez a törvény, vagy irányelv minden nagyobb vallás és filozófiai irányzat tanításai közt megtalálható, viszont van egy hatalmas különbség.
Hillel zsidó rabbi például azt tanította: „Ami számodra utálatos, azt ne tedd mással sem!”
Konfuciusz pedig így szólt: „Amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, te se tedd mással!”
Egy ókori görög király, Nikoklész pedig a következőket írta: „Ne tedd a másikkal azt, ami haragra gerjesztene téged, ha mások kezére kerülve veled tennék meg.”
Hasonló, igaz? De mégsem ugyanaz. Míg a fenti bölcsek, a lényeget megragadva, intenek az ellen, hogy másokkal kegyetlenül, vagy kihasználó módon bánjunk, addig Jézus tanácsa nem passzív („te se tedd…”) hanem aktív hozzáállásra bátorít ( „ti is úgy bánjatok velük”).
Hogy mi a különbség a kettő között? Az embertársaim, felebarátaim (Lukács evangéliuma 10:25-37) iránti igazi szeretet. A szeretetet lehetetlen passzív módon kifejezni. Azzal, hogy valakibe nem rúgok bele, amikor elesik, nem fejezem ki felé a szeretetemet, csupán gonoszság helyett semleges maradok. Így hát Jézus a tanításában a valódi tettekben megmutatkozó (1János 3:18-vers) szeretetre bátorít bennünket.
Ez is beletartozik azoknak a jézusi tanításoknak a sorába, melyeket könnyű visszamondani és könnyű megérteni, de annál nehezebb megélni. Olyan cél ez ugyanakkor, melyért megéri küzdeni, hiszen a világ csak úgy válhat már most Isten országává, melyről Jézus annyi szépet mondott, ha mind szeretettel bánunk egymással. Ezt csak a jánosi korpuszban található új parancsolat haladja meg; önmagadnál is jobban szeresd a felebarátod, a másik embert, az épp melletted állót, ülőt, nincs annál nagyobb szeretet, mint aki életét adja a barátaiért, mondja a mester a János evangéliumban, – saját megváltó halálára utalva, – szétosztja vagyonát, életét embertársai között.
És még e fölött van a kiváltképpen való út, a cselekvés feletti, sugárzó szeretet, ami a páli szeretethimnuszban ragyog fel; „ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom, és ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”
Isten szeretete, az agapé tündököl bennünk ilyenkor, ez nem valami természetfeletti érzelem csupán, szuper-jóindulat, ám megmagyarázhatatlan x faktor, kegyelmi állapot, hogy hagyjuk Istent szeretni a maga teljességében magunkon keresztül, cselekvésünk kotnyeleskedés nélkül.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, szűréseket, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
