A rettegett betegségek… köztük a daganat, az egyik legtöbbünket érintő betegség. A daganatok sokfélék, megelőzésük is többféle módon történhet.
A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány immár második alkalommal szervezi meg a „Tegyük szerethetővé a rákellenes életmódot! címmel indított konferenciáját. Idén két napban kerülnek felsorakoztatásra előadások, amelyek naprakész információkat nyújtanak nemcsak az egészségügyi szakembereknek, hanem civil szervezeti munkatársaknak, és akár laikusoknak is. Prof. Dr. Kiss Istvánt, a PTE Orvosi Népegészségtani Intézet igazgatóját, A rák ellen… Alapítvány kuratóriumi elnökét kérdeztük a konferencia kapcsán az egészségmegőrzésről.
Rákmegelőzés… konferenciaszervezéshez jó téma, a valóságban is mondhatunk ilyet? Hol tart ma az egészségügyben a prevenció kérdése?
Ott, hogy az egészségügyi kiadások mintegy 4-5%-át fordítjuk prevencióra, ami önmagában is tökéletesen illusztrálja, hogy a prevenció messze nem kapja meg az őt megillető fontosságot. Ez sajnos nemcsak az anyagi ráfordítások, hanem a hozzáállás és szemlélet szempontjából is tökéletesen igaz. Az okokat érdemben boncolgatni egy rövid válaszban biztosan nem lehet, ehhez egy cikk, de lehet, hogy egy kisebb könyve sem lenne elég. Az bizonyos, hogy az egészségügy – és az egészségügyben dolgozók – jelenlegi leterheltsége mellett nehezen is lenne megvalósítható, hogy a napi több, mint 40 beteg mellett a háziorvosnak a legszükségesebb gyógyító ellátás mellett legyen ideje érdemi prevencióra, és ez ugyanígy igaz a rendelőintézetekben vagy kórházakban dolgozó kollégákra is. Másrészt a prevenció még mindig nem kapta meg az őt megillető helyet és tiszteletet, és gyakran az általánosságokon (pl. egyen kevesebbet és ne olyan zsírosat) túl nem tudnak részletes, konkrét és hatékony információval, segítséggel szolgálni a betegségek megelőzésével kapcsolatban.
Szerencsére vannak örvendetes jelek is, amelyek azért fenntartják a reményt ezen a területen – ezek közül három ilyet említek most meg.
Az „53/2021. (II. 9.) Korm. rendelet a praxisközösségekről” előírja, hogy a háziorvosi praxisközösségekben hetente legalább 4 óra prevenciós rendelést kell tartani, amikor nem betegellátás, hanem állapotfelmérés, illetve betegségmegelőzési tanácsadás történik. A „Megelőző orvostan és népegészségtan” szakképzés átdolgozásával a szakképesítést megszerzők az eddiginél sokkal több ismeretet és gyakorlati készséget kapnak az egyéni szintű betegségmegelőzésről, egészségtervezésről, életmódprevencióról. A harmadik pedig az életmódorvoslás térhódítása, vagyis egyre többen törekszenek kifejezetten tudatosan arra, hogy az életmód megváltoztatása prioritást (vagy legalábbis az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt) kapjon mind a betegségek gyógyításában, mind azok megelőzésében. Ennek kézzelfogható jele pl. az Életmódorvostan című könyv megjelenése is.
A hazai civil szervezetek között kevés van, amelyik hangsúlyt helyez tevékenységében a daganatmegelőzés területeire… Vajon miért inkább rehabilitációban érdekeltek a szervezetek létrehozói?
Véleményem szerint részben az lehet az oka, hogy akik ilyen szervezetekben dolgoznak, vagy ilyeneket hoznak létre, azok ezt alapvetően emberbaráti, segítő szándékkal teszik. Fontos tehát, hogy közvetlenül lássák, tapasztalják munkájuk eredményét, aktuálisan nehéz helyzetben levő, egészségi problémákkal küzdő emberekkel foglalkozzanak. Erre is óriási igény van, az egészségügy kapacitásainak korlátozottsága miatt. A rehabilitáció a terápiás folyamat fontos része, és mivel itt már érdemben közre tudnak működni a civil szervezetek, ezért rengeteg rászoruló emberen segíthetnek. A prevenció ezzel ellentétben nem tűnik akut szükségszerűségnek és nem is ad olyan közvetlen sikerélményt, mint a beteg emberrel való foglalkozás. Ennek ellenére szerencsére egyre több civil szervezet is felismeri, hogy a primer és szekunder prevenciós tevékenységgel hosszú távon óriási segítséget nyújtanak az érintetteknek.
A konferencia első napján számos előadásban szó esik szó az egészségügy átszervezésében hangsúlyos egészségmegőrzésről. Kinek van leginkább szerepe, lehetősége abban, hogy az emberek számára is evidencia legyen, mit kell tenniük?
Valójában az egészségpolitikának, egészségügy minden szereplőjének, beleértve az a téren tevékenykedő civil szervezeteket is felelőssége van e téren. Az egészségpolitika határozza meg a hangsúlyokat, irányokat, anyagi forrásokat, szabályokat, feladatokat. Mindezekből egyértelműen kirajzolódik, hogy egy adott országban milyen fontosnak tartják a prevenciót. Közhely, de igen fontos a személyes példamutatás ereje. Az orvosoktól el kell várni, hogy saját életmódjukkal is példát állítsanak fel ezen a téren – ki is az, aki egy láncdohányos orvostól komolyan tudná venni a „hagyja abba a cigarettát” tanácsot. Az egészségügyön belül a háziorvosokat tartom a prevenció zászlóvivőinek. Ők ismerik a körzetükben élő embereket, egészségi állapotuk mellett tisztában vannak családi, szociális körülményeikkel, többször találkoznak velük, tehát lehetőségük van érdemi prevenciós tevékenységre. De ettől függetlenül az egészségügy minden szintjén fontos, hogy a terápia mellett hangsúlyozzák az egészségmegőrzés fontosságát. Ma már igen sok információ megtalálható a médiában, interneten, az emberek ismeretei a prevenciót illetően is jobbak, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Ennek ellenére összességében véve nem mondanám, hogy annyival egészségesebben élünk, mint korábban. Így tehát az ismeretek fejlesztése mellett döntő jelentősége van az attitűdök és a tényleges egészségmagatartás megváltoztatásának. Egy példával bemutatva ez azt jelenti, hogy nem azzal segítünk hatékonyan, hogy megmondjuk a betegnek, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz (hiszen ezt többnyire tudják), hanem azzal, hogy ösztönözzük a dohányzás abbahagyására és gyakorlati tanácsokat, segítséget adunk neki, hogy ezt hogyan tudja megtenni.
Az egyének szempontjából tudatos magatartás, életstílus, genetikai adottság kell az egészségmegőrzéshez?
Mindezek, de ha őszinték akarunk lenni, akkor a fentiek mellett még egy kis szerencse is. Kétségtelen, hogy a betegségek iránti fogékonyság bizonyos mértékig genetikailag meghatározott, és ez alatt nem kizárólag azt értem, hogy egyes emberek örökletes betegségekben szenvednek. Az általános népességben is eltérő az egyes emberek betegségek iránti érzékenysége, például közismert, hogy a világos bőrű emberek hajlamosabbak a leégésre, illetve a bőrrák kialakulására, mint a sötétebb bőrűek. De ahogy ez a példa is mutatja, az életmódnak mégis döntő szerepe van, hiszen, ha nem napozunk ész nélkül, illetve használunk fényvédő krémeket, akkor a bőrrák kockázata a világos bőrű embereknél is minimálisra csökkenthető. A legfontosabb krónikus, nem fertőző betegségek (pl. szív-érrendszeri betegségek, daganatok, elhízás) döntő része életmódi tényezőkkel megelőzhető. Ehhez tudatosan csökkentenünk kell a kockázatokat, amiben rengeteg más tényező mellett kiemelkedő szerepe van a helyes táplálkozásnak és a megfelelő fizikai aktivitásnak. Mindent összevetve tehát mi magunk vagyunk a leginkább felelősek az egészségünkért, és ezt nem háríthatjuk át az egészségügyre, környezetszennyezésre, munkaadóra, vagyis senki másra!
Az egészségügyi intézményekben konkrétan kinek van dolga a prevencióban, illetve annak népszerűsítésében?
Ahogy korábban utaltam is rá, mindenkinek. Az egészségügyi intézménynek és a benne dolgozóknak már a puszta létükkel, megjelenésükkel, minden megnyilatkozásukkal jelezniük kell, hogy a betegségekkel való foglalkozás nem a gyógyítással, hanem a megelőzéssel kezdődik. Az orvosok felelőssége egyértelmű, minden egyes alkalommal hangsúlyozni kell a prevenció fontosságát, és segíteni kell a pácienseknek, hogy elinduljanak ezen az úton. Kiemelt szerepe van még a dietetikusoknak és gyógytornászoknak, akik részletes gyakorlati tanácsokkal, útmutatással szolgálnak, nemcsak arról, hogy mit, hanem arról is, hogy hogyan kell tenni. Fontos, hogy az orvosok partnerként tekintsenek rájuk, és minél több páciens számára javasolják a velük való konzultációt.
Hol kapnak szerepet a civil szervezetek a prevencióban?
A civil szervezetek számára rengeteg lehetőség nyílik, hogy betegségmegelőzéssel, egészségmegőrzéssel foglalkozzanak, és igény is van erre, hiszen a korábban elmondottak értelmében az egészségügyi ellátó rendszeren belül a prevenció terén még előrelépésre van szükség. A primer prevencióban civil szervezetek betegségmegelőzéssel kapcsolatos ismeretek terjesztésében vállalhatnak komoly részt, aminek rengeteg módja lehetséges. Interneten, újságokon (pl. Életigenlők), kiadványokon keresztül, illetve különböző rendezvényeken (konferenciák, tanfolyamok, kurzusok, táborok, stb.) nemcsak előadásokkal, hanem bemutatásokkal, gyakorlati készségek átadásával segíthetnek. Önállóan vagy más rendezvényekhez társulva, igen sok embert lehet így elérni, köztük olyanokat is, akik nem jelennek meg az egészségügyi ellátórendszerben. Civil szervezetek szervezhetnek, vagy részt vehetnek megelőzéssel kapcsolatos kampányokban, amik a folyamatos tevékenység hasznos kiegészítői, ráirányíthatják a figyelmet egyes területekre. A civil szervezetek óriási előnye a flexibilitás, és ezért képesek a helyzethez, igényekhez gyorsan alkalmazkodni. Természetesen lényeges a hitelesség, vagyis megbízható forrásokból származó, szakmailag korrekt információk terjesztése, ami célszerűen szakmai intézményekkel, szervezetekkel való együttműködéssel, illetve szakemberek bevonásával biztosítható.
A szekunder prevencióval, szűrésekkel kapcsolatban pedig ezek megszervezése, „házhoz vitele” különösen kis településeken, hátrányos helyzetűek körében lehet hiánypótló, de valójában bárhol jelentősen elősegíti a részvételt. A szűrővizsgálati lehetőségek megszervezése, biztosítása komoly feladat, kiépített kapcsolatrendszer, aktív közreműködők szükségesek ehhez. Emellett óriási jelentősége van a szűrések népszerűsítésének, a szűrővizsgálatokon való részvétel stimulálásának. Nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szűrővizsgálatokon lehet, illetve célszerű részt venni, milyen betegségeket lehet ezzel igen korai, még könnyen gyógyítható stádiumban felismerni, hol vannak ilyen szűrővizsgálati lehetőségek, milyen módon lehet eljutni a szűrésre. Mindezen információk terjesztése, illetve az emberek meggyőzése a részvétel fontosságáról, kiváló lehetőség a civil szervezetek számára.
Mi lehet egy konferencia feladata ezügyben?
A jelen konferencia összehozza a prevencióban érintett intézményeket, szervezeteket. Megerősíti a tiszteletet, a szándékot a közös gondolkodásra, együttműködésre. Kiderül, hogy mennyien, milyen sok oldalról próbálnak segíteni, mik a legfőbb eredmények, pontosabban látjuk, milyen igények merülnek fel, és milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. Tájékoztatást kapunk az egészségügyi kormányzat prevencióval kapcsolatos szándékairól, terveiről, ami meghatározza a terület működésének körvonalait. Szó lesz a jelenlegi trendekről, változásokról, a preventív feladatok és lehetőségek sokszínűségéről (komplementer medicina, életmódorvoslás, civil szervezetek), új irányok kijelöléséről. Összességében véve azt mondanám, hogy a konferencia az egészségmegőrzés és daganatmegelőzés hazai állásáról ad olyan képet, ami valószínűleg minden, egészségügyben dolgozó szakember számára tud újat, hasznosat mondani. Egymás munkájának, problémáinak megismerése közelebb visz a közös cél eléréséhez. Remélhetőleg kapcsolatok épülnek, új együttműködési lehetőségek tárulnak fel az egészségügyi intézmények, civil szervezeteket, háziorvosok és az egészségügy többi szereplői között. Mindennek végső soron a páciensek, illetve az egész népesség látja majd hasznát.
Újdonság, hogy idén a kétnapos konferenciaprogram második napján gyógyultakkal és szakemberekkel találkozhat a hallgatóság és olyan esettanulmányokat ismerhetnek meg, amikben a gyógyulást a hagyományos orvoslás mellett ún. kiegészítő gyógymódok is segítették a tünetmentessé válást. Milyen terápiák elfogadottak a hagyományos orvoslás mellett?
Úgy látom, napjainkban közeledni látszanak egymáshoz a hagyományos orvoslás és – legalábbis egyes – komplementer vagy alternatív gyógymódok. A hagyományos orvoslás is egyre nagyobb hangsúlyt helyez olyan területekre, amelyek korábban elhanyagoltak voltak vagy kevésbé voltak az előtérben, például a pszichés tényezők szerepe a betegségek kialakulásában / a gyógyulásban (lásd pl. pszicho-onkológia), vagy a táplálkozási tényezők / dietoterápia szerepe. A „hagyományos orvosláson” belül jelent meg az életmódorvoslás irányzata, amely az életmódi tényezők megváltoztatásán keresztül fejt ki gyógyító tevékenységet. A hagyományos orvoslásban tehát egyre több szerepet kapnak a „szelíd”, táplálkozást, életmódot célzó beavatkozások, amelyekkel korábban sokkal inkább csak a komplementer medicina foglalkozott.
Egyre hangsúlyosabbá válik a két megközelítés integrálása, amit ma integratív medicinának nevezünk, és a holisztikus szemléletet, a hagyományos és a komplementer módszerek együttes használatát jelenti. A konferencia második napja mindezt meggyőzően fogja illusztrálni. A hagyományos orvoslás mellett rengeteg módszer ismeretes a világon, amelyeknek szintén a beteg ember gyógyítása a célja. Nem lévén a komplementer/alternatív medicina szakértője, én nem vállalkoznék arra, hogy ezek közül egyes irányzatokat kiemeljek, sem pozitív, sem negatív irányban. Fontosnak tartom viszont elmondani, hogy hiszek a bizonyítékok erejében, így a bizonyítékokon alapuló orvoslásban/megelőzésben is. A határvonal véleményem szerint nem ott húzódik, hogy hagyományos vagy komplementer medicinának nevezünk valamit, hanem ott, hogy működik vagy nem működik. Azoknak a módszereknek, amelyekről hitelesen, szakmai alapossággal és megfelelő tudományos kritériumok kielégítésével bebizonyították, hogy hatékonyak, szerepet kell kapniuk a terápiás/prevenciós fegyvertárban; fordítva pedig a bizonyítatlan, szóbeszéden alapuló eljárások helyett olyanokat kell választani, amelyekről tudjuk, hogy működnek.
Mi a konferencia célkitűzése?
A közgazdaságtanban világszerte egyre ismertebbé való GNH ábra alapján alakítottuk ki a konferencia tematikáját. A 4 pillér – jó kormányzat, szakma-oktatás, civil-társadalmi szektor, média – feltételezi a szektorok közötti összhangot, aminek fókuszába a rákellenes egészségmegőrzést helyeztük. A 2. alkalommal megrendezésre kerülő országos konferencia első napján plenáris előadások hangoznak el, amelyekben a kormányzati intézmények, az onkológiai szakma és oktatás, a rákellenes civil-társadalmi szektor szereplői, valamint a média lehetőségeit mutatjuk be, azt feltételezve, hogy együttműködésükkel a rákellenes életmód terjesztését, a Magyar Nemzeti Rákellenes Program hatékony megvalósulását szolgálják.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
