Aki manapság hisz még az igaz szerelemben, az menthetetlen esetnek számít? Az internet korában, amikor a szerelem alfáját és omegáját nagy részben az algoritmusok és az online jelenlét határozza meg…

Vajon elképzelhető olyan mély, őszinte, kölcsönös és nem utolsósorban tartós szerelem, mint ami a festőóriás Marc Chagallnak kijutott? A művész életében nagyon jelentős szerepet játszott az erős érzelmi kötelék fiatalkori szerelmével, Bella Rosenfelddel. Akivel a házasságuk a művészettörténet kivételes, időtálló és nagyon boldog kapcsolatai közé tartozik.

Az első találkozásukat így írta le Chagall az Életem című líraian szép önéletrajzi regényében: “Csak az ablakomat kellett kinyitni, és Bellával együtt behatolt a szobámba a kék esti levegő, a szerelem, virágok, és minden… Talpig fehérben, vagy feketében már régóta ő lebegett a vásznaim felett, ő vezette ecsetemet.”

Chagall az orosz városkában, Wityebszkben született Moische Chazkelewitsch Schagalow néven. Itt talált rá élete szerelmére, Bellára, és itt tanulta meg, hogyan érheti el céljait. Ez bizony nagy hasznára volt a párválasztásnál is, mivel Bellát a lány szüleinek ellenállása ellenére vette feleségül.

Mindenesetre az biztos, hogy kettejük násza valódi főnyeremény volt a művésznek ugyanúgy, mint nekünk, művészetbarátoknak. Bella nemcsak élete szerelme, hanem lírai képeinek vezérmotívuma és állandó témája lett. Ebben a szeretetteljes, kiegyensúlyozott légkörben művészete felvirágzott.

A felesége nemcsak a múzsája volt, hanem egyben a legszigorúbb kritikusa is – minden tekintetben teljes szimbiózisban fonódtak össze egymással. Ezen az asszony korai halála sem változtatott semmit. Bella Chagall 48 évesen nagyon hirtelen, egy vírusfertőzésben halt meg New York-i száműzetésükben.

Hatalmas sokk volt ez a festő számára, már nem volt vele a szeretett asszony, aki a vásznai felett lebegve vezette az ecsetjét, aki inspirálta és támogatta. Teljesen elhagyta az életkedve, belebetegedett a fájdalmába, festményeit a falnak támasztotta, és magába roskadva hosszú ideig képtelen volt az alkotásra – gyászolt.

Marc Chagall műveit önéletrajzi elemek határozzák meg. Bizton állíthatjuk, hogy ilyen álomszerűen szépen és sokszor sem előtte, sem utána nem festette meg egyetlen képzőművész sem a szerelem mélységét. Chagall szerelmesei magasan a városok fölé emelkedve lebegnek, innen elhomályosodnak a mindennapos gondok is.

Csak az egymásba simuló pár és szenvedélyes buja színekben pompázó virágcsokrok, vidáman csicsergő madárkákkal benépesített fák jelennek meg, amik az erőtől duzzadó színes, derűs életet jelképezik. Megannyi bizonyítéka a határtalan szeretetnek.

A “Fekete kesztyű”, ahol a festő beleolvad, szinte eggyé válik szeretett feleségével, miközben palettájával a festőállványa előtt áll. Micsoda jelenet: szülővárosukkal a háttérben egy lánykérést is láthatunk a festményen, valamint egy órát, ami az elröppenő időt, és egy piros kakast a szerelmespár fölött, ami pedig a szerelmi örömöt és a termékenységet jelképezi. Egy bűbájos történet képben elmesélve a beteljesedett szerelemről. Felhőtlen boldogság, nyugalom, szeretet, csak ők ketten léteznek egymásnak, semmi más.

“A művészetben ugyanúgy, mint az életben, minden lehetséges, ha az a szereteten alapul” – vallotta Chagall, és így is élt. Naiv vagy giccses? Elavult? Egyáltalán nem, ezek örök érvényű szavak. Talán nem tud a szeretetteljes életforma pozitív ereje hegyeket megmozgatni? Dehogynem!

Chagall nem csak beszélt minderről, élete a legjobb példa rá. Mert a festő csakis Isten kegyeltje lehetett, másképpen hogyan tudta volna örök gyermekként ilyen varázslatos játékossággal bejárni a világot, hogy tudta volna ilyen kifejezően ábrázolni a megfoghatatlan, a szeretetet, a szerelmet?

Művészete sosem tartozott egyetlen irányvonalhoz sem, elődje és utódja sem volt – ő járta saját útját. Fő témái a szerelem és a népe, szülőföldje iránti szeretet. Ismertetőjele az életöröm, a szívből jövő vidámság, a derű, a harmónia. Nem véletlen, hogy művészete a világ minden táján megérintette, és a mai napig megérinti az embereket. Gyönyörködjünk mi is!

Forrás: she.hu/Wéber Krisztina

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek