Életigenlő nagyjaink túlvilági törzsasztalának új tagja lett, Markó Iván, Kossuth-díjas táncművész-koreográfus személyében.
2022. április 21-én, 75 éves korában bekövetkezett halála apropóján emlékezünk korunk egyik legnagyobb táncosára, a mesterre, a színpad varázslójára, Prosperóra, a világsztárra tanítványa, Aleszja Popova szavaival.
Kórházban érte a halál, mivel szervezete feladta a folyamatos harcot a nikotinnal, a szesszel és a stresszel. Ez a halálos küzdelem, bizony életigenlésként könyvelhető el, miként ő is „Monsieur száz százalék” volt, mint Gilbert Bécaud, francia énekes, zeneszerző, nem adta alább a totális, minden erőn fölüli erőbefektetésnél a tökéletes táncmű megalkotása, a katarzisba űző színpadi látvány elérése érdekében, mert élete a művészet volt, ezzel mondott igent mindenre, ami élő és hatékony, nem mulandóságra ítélt hiábavalóság. Ehhez viszont ajzó, olykor ihletettségbe hajszoló segéderőkre volt szüksége. Életét adta az életigenlésért és az odavezető út szervezetét nem kímélte.
ÉLETIGENLÉSEK
Erős akarat, kitartás, szívósság
A balettintézetbe csak harmadszori próbálkozás után, 1958-ban vették fel, korábban mindkétszer azzal utasították el, hogy nem való táncosnak. A családban addig senki sem foglalkozott tánccal, ő azonban a kudarcok ellenére sem adta fel: naponta négy órát gyakorolt otthon, nagyméretű tükör híján a politúros ágytámlában ellenőrizte mozdulatait.
Alkotóművészet, a legjobb tízben, Győri Balett, új stílus, világhír, táncpedagógia, egy szóval zsenialitás
1972-ben a világhírű francia balett művész, Maurice Béjart hívta meg brüsszeli együtteséhez, a XX. Század Balettjéhez, szólistaként a Tűzmadár címszerepében debütált. Az ott töltött hét év során teljesedett ki művészete, 1974-ben a nemzetközi tánckritikusok a világ tíz legjobb táncosa közé választották a lírai alkatú, tiszta klasszikus technikájú, szuggesztív előadóművészt.
Hazatérve az Állami Balettintézet végzős évfolyamának tagjaiból megalapította a Győri Balettet, melynek 1979-től vezető szólistája, koreográfusa és balett igazgatója volt. Ő koreografálta egyebek közt a Nap szerettei, a Szamuráj, a Bolero és a Csodálatos Mandarin című nagy sikerű előadásokat. Egyik létrehozója, 1981 és 1991 között igazgatója is volt a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolának. Különleges figyelmet fordított az ifjú tehetségekre, ő fedezte fel Aleszja Popovát is, aki ma az Operaház Kossuth-díjas prímabalerinája. A Győri Balett a modern táncművészet legszínvonalasabb magyarországi képviselője lett, a széles körű külföldi tapasztalatok alapján kialakított új stílus a világhírnévig repítette a társulatot. Egy csapásra hódították meg a várost, a régiót, Budapestet, egész Magyarországot, és óriási nemzetközi sikereket is elértek. Vendégszerepeltek Bécsben, Párizsban, Athénban, a milánói Scalában, a párizsi Nagyoperában, Amerikában, Japánban, Izraelben, Bayreuthban, a szöuli olimpián. Markó 1985-től több mint egy évtizeden át a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó koreográfusa volt.
Két magyar táncfilm is megörökíti művészetét: Jézus, az ember fia (1986) és a József és testvérei (2000).
Jézus, az ember fia című balettje címszerepét maga alakította
Nem véletlenül, élete főalakításának tartotta, hogy életadó Messiása megváltó művére igent mondva megjeleníthesse a színpadon.
Aleszja Popova így mesélt róla az Origónak, Markó Iván, az egyik legbátrabb ember volt, akit valaha ismert: „A Jóistennel nagyon jóban volt, és ezt a kapcsolatát senki, sem művészeti vezetők, sem politikusok nem befolyásolhatták. Ezért is történhetett meg, hogy 1986-ban, vagyis a rendszerváltás előtt, a kommunizmusban megcsinálta a Jézus, az ember fia című előadást, amelynek a bemutatóján ott voltak a vezető magyarországi papok, akkor, amikor erről nem lehetett beszélni. Óriási dolog volt. Ő kitartóan kiállt a hite mellett. Ő így született a Földre, és beteljesítette azt, amiért jött. Az istenhitét a munkásságán keresztül mindenki érezte, a tanítványai, a kollégái és a közönség is.
Pazar írói tehetség
Életútjáról, pályafutásáról 2014-ben jelentetett meg könyvet, A magány mosolya címmel.
Művészetét 1981-ben érdemes művészi címmel, 1983-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 2004-ben Budapestért Díjat, 2005-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját, 2007-ben Radnóti Miklós-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2008-ban Prima Primissima díjat kapott.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
