Március elseje afféle második születésnapom. Tíz évvel ezelőtt ezen a napon váltottam növényi étrendre, egyik pillanatról a másikra.
Nem terveztem el előre, az igazság az, hogy elképzelni sem tudtam volna, egyszerűen így alakult. A váltás oka egyértelműen etikai megfontolás volt. Az azóta eltelt idő ugyanakkor megerősített abban, hogy mindenképp a lehető legjobb döntést hoztam akkor, egészségügyi és ökológiai szempontokból is.
Egy olyan út vette 10 éve kezdetét, amely a mai napig tart. Érdekes visszatekinteni azokra az állomásokra, amelyek meghatározták fejlődésemet. Fontos kitérnem arra, hogy mi jelentett hatalmas előnyt táplálkozás szempontjából, megkönnyítve ezzel a növényi étrendre való átállást, hiszen mindennél nagyobb segítség volt az, hogy előtte is szerettem főzni. Otthonosan mozogtam a konyhában, nem nagyon lehetett zavarba hozni, ha össze kellett dobni egy ebédet vagy vacsorát. Így a „mit egyek?”- kérdése nem nyomasztott, hanem egy olyan kihívás elé állított, amit kreatívan kellett megoldani, utána kellett nézni, információkat gyűjteni róla, és ki lehetett próbálni sok dolgot amolyan kísérlet jelleggel. Megismerkedtem új alapanyagokkal, új nézőpontokkal és természetesen új ízekkel. Nagyon hamar eloszlott az a félelmem, hogy unalmas és egysíkú lesz csupán növényeket fogyasztani – nyilván nyomasztottak a sztereotípiák, miszerint a vegánok füvet legelnek -, pár hónap elteltével megdöbbentem azon, hogy nemhogy szegényesebb lett az étrendem, hanem sokkal változatosabban eszem. Attól, hogy kikerült az alapanyagok közül minden állati eredetű (hús, tojás, tejtermékek), nem kevesebb lett a választék, hanem egyszerűen új dimenziók nyíltak meg…
Azelőtt annyira büszke voltam a főzőtudományomra, mintha valami óriási dolog lenne, de ha alaposabban végig gondolom, igazándiból 15-20 féle ételt készítettem felváltva, amolyan vetésforgóban, és ebben benne voltak az ünnepi menük is. Ha akkor megkérdezték volna, mit jelent számomra a köret, azt válaszoltam volna, hogy rizs, krumpli vagy tészta. A főzésben való rutin mégis hatalmas nagy segítség volt, amikor az első lépéseket kellett megtennem az ismeretlen úton. Eleinte az volt a jellemző, hogy azokat az ételeket készítettem, amiket addig, csak megtanultam őket növényi alapanyagokból elkészíteni. Hatalmas segítség volt az interneten való böngészés is, a receptek, cikkek, főzős videók özöne elképesztően inspirálóan hatott rám. Megismertem a húshelyettesítőket, a szóját, a búzasikérből készült szejtánt, összebarátkoztam a tofuval. Illetve megértettem, hogy teljes létjogosultsága van a zöldségekből készült pörkölteknek, mint például a borsópörkölt, vagy a másik nagy kedvenc, a karfiolpörkölt.
Ugyanakkor rádöbbentem arra, hogy butaság lenne a régi sémáknál maradni és azokat az ízeket, állagokat, textúrákat kikísérletezve – amikre igazándiból csak az elmém vágyott – megelégedni ismét egy szűkös választékkal. Nem beszélve arról, hogy az egészség szempontjából is kedvezőtlen döntés lett volna. Kutakodásaim során egyértelművé vált számomra, hogy a növényi étrend egészséges, de ennek feltétele az, hogy változatos legyen, rostban, tápanyagokban, vitaminokban gazdag, jól megválasztott alapanyagokból készüljön. Egyszóval tudatos legyen. El is érkeztünk a kulcsszóhoz: tudatosság. Az első lépés az volt amikor annak tudatában, hogy mit nem szeretnék enni, alaposan át kellett böngészni minden vásárolt élelmiszer összetevőinek listáját. Álldogáltam a boltok polcai közt és próbáltam megfejteni az apró betűs részeket. Ez a tevékenység rutinná vált, és olykor döbbenetes felfedezésekre jutottam, ahogy bepillantottam az élelmiszeripar függönye mögé és megláttam, hogy a sokszor nagyon gusztusos csomagolás miket is rejt valójában. Kijózanító volt.
Közben nagyon hamar elkezdtem megérezni a táplálkozásomban történt változás hatásait. Fizikai szinten azt tapasztaltam, hogy rengeteg energiám lett – ellentétben a közhiedelemmel, miszerint hús nélkül elgyengül az ember, illetve fizikai munka végzésére alkalmatlanná válik. Ezzel szemben én, aki sosem értettem, hogy mi a buli a sportokban, a testedzésben, elkezdtem erdőben futni. Ha ezt úgy mondják, el sem hiszem, pedig az első alkalomhoz képest másfél hónap múlva már 12-15 kilométeres köröket futottam le két naponta terepen. Könnyűnek éreztem magam, kirobbanónak, jó kihívás volt, és az erdő, a természet hihetetlenül feltöltött. A futás kapcsán tűnt fel az is, hogy nagyon megváltozott az izzadságszagom, ezzel egy időben vettem észre azt is, hogy kifinomodott, sokkal érzékenyebb lett a szaglásom. Nagyon felkavaró, de érdekes megtapasztalás volt az is, hogy addig ínycsiklandónak tűnő illatok már kevésbé csábító szagokká váltak. Amikor egy nyári séta alkalmával először taglózott le a körúton egy gyros-os üzletből terjengő szag, nem értettem, hogy érezhettem valaha hívogatónak. Fel tudtam sorolni azokat a fűszereket, amik sikertelenül próbálták elnyomni a hús igazi, bomló szagát. Ugyanezen okokból ma már kerülöm az üzletek hűtőpolcait, a tejtermékekét éppúgy. Fizikai szinten szembetűnő volt még, hogy sokkal kevesebb idő alatt tudom teljesen kipihenni magam, hamar tudok regenerálódni. Felgyorsult az emésztésem, elmúltak a nagy tompa kajakómák, pedig mennyiségre másfél-kétszeresét ettem a megszokott adagoknak.
Visszatérve a lépcsőfokokhoz tulajdonképpen pár hónap elteltével jött a következő szint, és az addigi címkeolvasgatások hatására már inkább az volt a fontos, hogy mit szeretnék enni. A konyhában is egyre rutinosabban mozogtam, kialakult egyfajta rendszer, amihez tartottam magam, volt főzeléknap, tésztás nap, sokkal több hüvelyest, babot és lencsét fogyasztottam, nagyobb hangsúlyt kaptak az egytálételek, a rakott dolgok. A rutinnal együtt fejlődni kezdett a tudatosságom is a táplálkozás terén, ez leginkább a bevásárlások alkalmával mutatkozott meg. Szép lassan kikoptak a feldolgozott élelmiszerek, és fokozatosan ráálltam arra, hogy már csak alapanyagokat választok.
Hamar megtanultam, hogyan lehet a hüvelyesekkel, zöldségekkel, magvakkal és gabonákkal kreatív módon bánni, ha főzésről van szó. Teljesen kiszorultak a repertoárból a kész vagy félkész készítmények. Ezzel egy időben az ízek szerelmese is lettem, és szívesen próbáltam ki más népek ételeit-konyháját, egyértelműen rabul ejtett a Kelet világa. Barátaim közreműködésével ismertem meg az indiai konyhát, amely az első pillanatban elvarázsolt. A mai napig elevenen él bennem az élmény, amit megtapasztaltam az első kanál Palak chole ízlelésénél, ami egy paradicsomos, spenótos főétel csicseriborsóval. Egyből éreztem, hogy ez egy újabb világ. Hogy lehet, hogy egy étel, ami három összetevőből áll ennyire mámorító legyen?! Egyszerre savanykás és édes, de sós, és kicsit fanyar is… mondhatni azonnal szerelembe estem a római köménnyel. Ráadásul ez csak a kezdet volt. India ízeinél már csak a védikus kultúra mutatkozott izgalmasabbnak.
Elkezdtem ájurvédát tanulni, és ez volt az a pont, ahol minden összeállt. Felszabadító érzés volt újratanulni önmagam, rájönni arra, hogy mi az én saját alkatom, ennek mik a külső, fizikai, illetve belső, azaz mentális jegyei. Ugyanis nem vagyunk egyformák, nem is működünk egyformán. Mások a jellemzőink, másképp reagálunk helyzetekre, és másképp emésztjük meg a velünk történteket éppúgy, akár csak az ételt. Megértettem, hogy miért nem váltak be nálam hosszú távon az addig kipróbált szigorúbb keretek közt működő étrendi ajánlások. Egyszerűen azért, mert nem az alkatomnak megfelelőek, vagy nem minden időszakban működnek nálam.
Most már tudom, hogy mik az erősségeim, illetve, hogy mi a gyenge pontom, mi az, amire érdemes odafigyelni ahhoz, hogy könnyedén, erőfeszítések nélkül harmóniában maradhassak. Tudom, mik azok a módszerek, amelyek segítenek azokban az esetekben akkor kihívásokkal kell szembe néznem, például évszakváltásoknál. Így jött az életembe a jóga is. Ugyan évekkel ezelőtt volt pár próbálkozásom, ami kudarcba is fulladt, úgy éreztem, hogy ez nagyon nem az én „sportom” ma már tudom, hogy egyszerűen nem voltam nyitott annyira, hogy megtapasztalhassam: az ászanák, jógapózok felvétele-kitartása nem csupán fizikai kihívás, és nem is csak ezen a síkon hatnak.
A mai kor embere hajlamos arra, hogy elvesszen a részletekben, főleg, ha az egészségről van szó. Kutatásokba, tanulmányokba-táblázatokba kapaszkodunk, számokkal és értékekkel zsonglőrködünk, és közben megfeledkezünk arról, hogy egészében szemléljük az embert, az élőlényt. A holisztikus gondolkodás szerint viszont nem szétválasztható az ember és környezete. Így történhet meg hogy egy életmód-váltás azzal is járhat, hogy az ember hegyre költözik, és így juthat el a címkeolvasgatástól az önismeretig, önfejlesztésig.
Szívből bíztatok mindenkit arra, hogy merje megtenni az első lépéseket! Azok majd úgyis összeállnak maguktól úttá…
Karalyos Gábor
színész, blogger, Vegán Hegylakó
veganhegylako.hu
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, szűréseket, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
