Interjú Dr. Orsós Zsuzsanna egészségfejlesztővel
A legtöbb ember akkor kerül az orvos közelébe, amikor már tünetei vannak. Ekkor már a betegség kialakult a szervezetében. Minél később kerül diagnosztizálásra egy betegség, annál nehezebb a teljes gyógyulást garantálni.
„A társadalom perifériáján élők fokozott daganatos kockázata” címmel tartott előadást az ismert rákkutató április 8-án a „Tegyük szerethetővé a rákellenes életmódot!” címmel megrendezésre kerülő konferencián. Adódik a kérdés milyen módon, milyen eszközök bevetésével lehet elérni, hogy minél többen elmenjenek szűrésekre és a daganatos betegségek megelőzésére kerüljön a hangsúly? Hogyan tehető még közismertebbé, vonzóbbá a rákellenes életmód? – ezekről beszélgettünk Dr. Orsós Zsuzsanna egyetemi adjunktus, rákkutatóval.
Előadásodban a periférián élők fokozott daganatos kockázatára hívtad fel a figyelmet. Mire gondolsz?
A statisztikák szerint körülbelül minden 3. ember életében egyszer találkozni fog azzal a szörnyű diagnózissal, hogy „Önnek rosszindulatú daganata van”. Ez az adat a teljes lakosságra vonatkozik. Ha picit mélyebben elemezgetjük a dolgokat, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon körülbelül 300.000 ember él különböző szegregátumokban. Sajnos átfogó, teljes statisztikák nem állnak rendelkezésre a hátrányos helyzetű közösségek vonatkozásában, de a kisebb felmérések egyértelműen kimutatják, hogy a hátrányos helyzetű csoportokban a kockázati magatartás (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, szexuális kockázat) fokozottan fordul elő, emiatt ezen közösségekben a daganatelőfordulás valószínűsége még magasabb.
Milyen módon – nyelvezettel, eszközzel, stílussal – lehet eljuttatni a rákellenes életmód üzenetét, a megelőzés és a szűrések fontosságát a rizikó csoportok tagjai számára?
Egészségesen élni nem egyszerű dolog. Nehéz ezt kimondani, hiszen oktatóként mindig azt hangsúlyozom, hogy a prevenció, a megelőzés a legfontosabb és mindig erre kell koncentrálni. Viszont a hétköznapi ember nem feltétlenül van tisztában azzal, hogy a betegségek kialakulásában milyen tényezők játszanak szerepet. Sajnos ezeket nem tanítják az iskolában, pedig szerintem az egészségmegőrzés alapjai és a legfontosabb betegségek ismerete rendkívül fontos és ezt már az iskolában el kellene kezdeni oktatni. Gyermekkortól kezdve folyamatosan egyre bővebb és egyre precízebb tudást kellene átadni, hogy ez a tudás beépülhessen a hétköznapi rutinjainkba. Mindenkinek tudnia kellene, hogy mik azok a tényezők, amelyek ártalmasak lehetnek.
Mi az elsős orvostanhallgatóknak oktatjuk a betegségmegelőzés alapjai tantárgy keretében a legfontosabb megelőzhető kockázati tényezőket, majd később másod- és harmadévben, a konkrét betegségek hátterében álló befolyásolható faktorokat. Én mindig felteszem a kérdést, hogy a többi ember, aki nem lesz orvos, akkor honnét tudja, hogy mire kell figyelni? Honnét tudja, hogy mivel tehet a legtöbbet az egészsége megőrzéséért?
A legtöbb ember akkor kerül az orvos közelébe, amikor már tünetei vannak. Ekkor már a betegség kialakult a szervezetében. Minél később kerül diagnosztizálásra egy betegség, annál nehezebb a teljes gyógyulást garantálni. Természetesen, életmódot változtatni mindig érdemes. Sokszor ez a nagy ijedtség szükséges ahhoz, hogy abbahagyjuk a dohányzást vagy figyeljünk jobban a súlyunkra. De meggyőződésem, hogy sokkal szebb életet élhetnénk, ha az egészséggel kapcsolatos információk rendelkezésre állnának már a kezdetektől.
Magánemberként tudom, hogy még akkor sem egyszerű úgy kialakítani az életet, hogy megfeleljünk az ajánlásoknak, ha a tudás rendelkezésre áll. Sajnos olyan nagy elvárások vannak felénk az élet összes területén, hogy gyakran a legfontosabb dolgokra nem jut elég idő.
Az eddigiek alapján tehát véleményem szerint nagyon fontos, hogy érthetően, és pozitív üzeneteket hordozva kell kommunikálni. Az információk átadása mellett a kommunikáció ugyanolyan fontos részét kell, hogy képezze a cselekvésre, magatartásunk megváltoztatására szóló biztatásnak. A tudás önmagában nem véd meg, csak akkor, ha alkalmazzuk is azt. Éppen ezért lényeges, hogy a változásokat elősegítő konkrét tanácsokat adjunk, illetve motiválni próbáljunk, ezek mindig részei legyenek a rákellenes üzeneteknek.
Mit tehetnek az egyes szektorok, hogy elérjük a potenciálisan veszélyeztetett populációt, hogy részt vegyenek szűréseken?
Minden szektornak megvannak a lehetőségei, hogy javítsák a szűrési programokon való részvételt. Az egészségügyben dolgozók például minden beavatkozásnál propagálhatnák a prevenciót. A munkáltatók pedig segíthetik a szűrési hajlandóságot például azzal, hogy munkaidőkedvezményt adnak a szűrés idejére vagy a szűrést odaszervezik a munkavégzés helyszínére, ezáltal még inkább hozzáférhető, elérhető lesz a szűrés a dolgozóknak. Hasonlóképpen javítható a szűréseken való részvétel, ha az önkormányzat esetleg egy civil szervezettel együtt dolgozva a településre szervezi a szűrést. Nagyon sokszor a közlekedési nehézségek miatt mond le valaki a szűrővizsgálatokon való részvételről. A civil szervezetek szerepe rendkívül sokoldalú lehet. Különböző programok segítségével felkeltheti a lakosság figyelmét az egészségmegőrzés fontosságára. Ennek számos aspektusa van, amiből csupán egy, a szűréseken való részvétel. Én abban hiszek, hogy nem elég csak becsábítani az embereket a szűrésre, mert akkor ez egy egyszeri alkalom lesz és kész. Számomra sokkal fontosabb, hogy egy egészségtudatos gondolkodás alakuljon ki az emberekben. Az egészség az egyik legfontosabb érték az életünkben. Mindent meg kell tennünk azért, hogy megőrizzük és ezért mi magunk is felelősek vagyunk. Nem várhatjuk senkitől, hogy helyettünk óvjon meg bennünket.
Ha a különböző szektorok képviselőinek sikerül megfelelően kommunikálni, elmagyarázni az összefüggéseket, felkelteni az érdeklődést az egészség megőrzése érdekében, akkor az az ember nem csupán a szűrésekre fog eljárni a jövőben, hanem a hétköznapokban is jobban fog figyelni a mindennapi tevékenységeire, amivel nagymértékben hozzájárul majd az egészség megőrzéséhez. Különösen fontos ez a hátrányos helyzetű közösségek esetén, ahol a nehezebb egészségértést még nagyon sok hiedelem is nehezíti.
A kisebb-nagyobb horderejű kampányok (köz) szereplői felhangosítanak egy-egy üzenetet, ideig- óráig odafigyelnek, de aztán elhalkul, és minden( ki) visszatér a komfortzónába, lankad a lelkesedés. Hogyan lehet fenntartani a rákellenes egészségtudatossággal együtt járó folyamatos cselekvési kedvet?
Sajnos nem tudom. De az biztos, hogy a híres emberek, közszereplők nagyon sokat tehetnek az emberek motiválásában. Az ő hangjuk – a média segítségével – nagyságrenddel több emberhez jut el, mint bármilyen szakember hangja. Nagyon örülök, ha azok a személyek, akik sok ember példaképei, egészségtudatos magatartással és pozitív szemlélettel segítik a prevenciót. Erre felfigyelnek az emberek és rövid időre fókuszba kerül egy-egy téma, és az emberek változtatnak az életmódjukon. Ha több helyről is folyamatosan érkeznek az impulzusok, akkor valószínűleg sikerülni fog egy egészségtudatos életet kialakítani hosszútávon is.
Az országos médiakampányok, az ún. „rózsaszín rendezvények” a daganatmegelőzés egyik formájaként közismertek. Véleményed szerint beépül-e valaha a kampányüzenet a napi rutinba?
Bízom benne, hogy igen! 1992-ben senki nem gondolta volna, hogy a pici rózsaszín szalag mára szinte minden ember számára ismert jelképpé válik. A szalag szimbolizálja ma a reményt, hogy ez a betegség legyőzhető. 30 évvel ezelőtt a nők rettegtek ettől a betegségtől, kellemetlen téma volt a kilátásokról beszélni, hiszen nem sok esély volt a túlélésre. Evelyn H. Lauder az Estée Lauder kozmetikai cég vezetője indította el a rózsaszín szalag kampányt, és hívta fel a figyelmet arra, hogy sürgősen előtérbe kell helyezni a mellrák megelőzését célzó kutatásokat. Szerencsére ma a női emlőrák túlélés akár 85%-os lehet. Az októberi rózsaszín rendezvények egyre több emberhez eljutnak Magyarországon is. Bízom benne, hogy itthon is sikerül növelni a szűrővizsgálatokon való részvételt és kampányüzenet, miszerint a mellrák legyőzhető, mindenki számára evidens lesz.
Mire fogékonyak az emberek, ha egészségük megőrzéséről van szó?
Az emberek arra fogékonyak, ami valamilyen módon megérinti őket. Én hiszek abban, hogy minden ember megfogható és befolyásolható, ha a megfelelő módon közelítünk feléjük. Fontos a megszólítás ideje, a hangneme és az is, hogy ki szólítja meg őket. Ez rendkívül nehéz és komplex feladat, de nem szabad sajnálni rá az időt, energiát. Mindig partnerként gondoljunk az érintettekre, akikkel együtt kell gondolkodni. Abban az élethelyzetben, amiben éppen vannak, mi az, ami legjobban érdekli őket? Másra nyitott egy huszonéves és másra egy ötvenéves. Időt kell szánni arra, hogy megismerjük a körülményeket, ahol él, ahol dolgozik az adott személy. Mi az, ami megvalósítható azon a településen? Vidéki kistelepüléseken természetesen nincs akkora választék, mint a városokban, sem élelmiszer, sem sportolás tekintetében. Hiába ajánlott a teljes kiőrlésű pékáru, ha a mozgóboltban nem beszerezhető. Megvalósítható alternatívákat kell adni az embereknek. És itt mindenképpen meg kell említeni az anyagiakat. Ha elérhető, de nem megfizethető az egészséges termék, akkor az alacsonyabb jövedelmű emberek nem azt fogják választani. Sajnos ez ennyire egyszerű. A megfelelő árpolitikával nagyban segíthetjük az egészségmegőrzést.
Mondják szakmai körökben szűrés és szűrés között különbségek vannak, sőt nem is nevezhető minden vizsgálat szűrésnek… Mi az alapvető különbség?
Szekunder prevencióról, azaz szűrésről, akkor beszélünk, amikor a betegség a szervezetben már kimutatható, de az még semmilyen problémát, semmilyen tünetet nem okoz. A szűrés nehézsége éppen az, hogy a magát teljesen egészségesnek érző embert kell kíváncsivá tenni arra, hogy tudni akarja, nincs-e valami rendellenesség a testében. Az államilag finanszírozott, szervezett felnőttkori szűrések, mint például emlő-, vastagbél- vagy méhnyakrák-szűrés, hatalmas népegészségügyi jelentőséggel bírnak, nagyon sok embert érintenek. Az ajánlott szűrési életkort követően az érintettek behívólevelet kapnak a vizsgálatra, majd azt követően a szűréseket meghatározott időnként ismételni kell. Ezen kívül vannak olyan szűrővizsgálatok is, amelyek kevesebb embert érintő betegségekre fókuszálnak. Ezekre nincs behívólevél, de ettől függetlenül rendkívül fontos, hogy az érintettek részt vegyenek rajta, például melanómaszűrés. Ezen felül még számos szűrővizsgálat létezik, különböző betegségekkel kapcsolatban, ezek között vannak nagyon egyszerűek (pl. rendszeres vérnyomásmérés), illetve jóval összetettebbek vagy drágábbak is. Mára a szűrővizsgálatoknak is kialakult egy komoly piaca (lásd pl. az úgynevezett manager-szűréseket), és az átlagember nem biztos, hogy el tudja dönteni, milyen szűrővizsgálatokra is van szüksége. Azt gondolom, érdemes erről elbeszélgetni hozzáértőkkel (elsősorban a háziorvost ajánlanám), így könnyebb lesz eligazodni, és kiválasztani, hogy melyek is a valakinek a számára csakugyan fontos szűrővizsgálatok.
A vastagbéldaganat szűrés jelenleg kiemelt prioritást élvező a daganat-megelőzésben. Véleményed szerint mit tehetnek a civil szervezetek és a média azért, hogy a statisztika szerinti 30%-os részvétel elérje a 60%-ot, hogy a szűrés híre elérje azt a célközönséget?
Propagálják a szűrést! Oszlassák el a félelmeket! Hangsúlyozzák, hogy életet menthetünk a szűréssel! A vastagbéldaganatok tekintetében Magyarország az egyik legrosszabb mutatóval rendelkező ország Európában. Férfiak és nők vonatkozásában egyaránt élen járunk a kolorektális daganatos halálozásban. A lakosság nagy része nincs tisztában sem a megelőzés lehetőségeivel, sem a kockázati tényezőkkel, pedig a vastagbéldaganatok legalább fele megelőzhető. Ilyen horderejű betegség esetén lépten-nyomon szembe kellene találkozni azzal, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha el akarjuk kerülni a betegséget. De sajnos sehol nem találkozom ilyesmivel! Nagyon elszomorít. Én azt gondolom, hogy egyszerű reklámvideókkal, infografikákkal tudatosíthatná a média és minden kompetens civil szervezet is, hogy hogyan kerülhető el a vastagbéldaganat és hogy miért fontos a korai felismerés. Ezeknek az információknak bele kell épülni a fejekbe. Ha látnánk a tömegközlekedés vagy a bevásárlás közben, vagy ha két YouTube videó közben egy ilyen reklám törné meg a zenét, akkor valószínűleg az emberek egyre inkább megbarátkoznának a szűrés gondolatával és egyre kevésbé félnének.
Most a koronavírus járvány alatt számtalanszor jutott eszembe, hogy a krónikus nem fertőző betegségek, mint például kardiovaszkuláris betegségek vagy éppen a daganatok megelőzésére éppúgy fel kellene hívni a figyelmet, mint ahogy tették a járvány megelőzésére, megfékezésére szolgáló falragaszokkal, plakátokkal, avagy folyamatos reklámokkal. Nem szabad engedni, hogy ezek a megelőzhető betegségek gyakran igen fiatal életeket követeljenek maguknak csak azért, mert nem vagyunk tisztában dolgokkal.
Egészségfejlesztő vagy, fokozatosabban figyelsz az egészségedre? Jársz szűrésekre?
Fiatalabb koromban nem figyeltem annyira az egészségemre, természetes volt, hogy fitt vagyok. A napi dolgokra koncentráltam, a betegségek még nem jelentek meg a gondolataimban. Aztán mikor megszületett a kislányom, elkezdtem másként gondolkodni. Egyik pillanatról a másikra tudatosult bennem, hogy felelős vagyok ezért a csöppségért. És ez a felelősség kiterjed arra, hogy mindent megtegyek azért, hogy a kislányom egészséges életet élhessen, illetve azért is meg kell tegyek mindent, hogy mi, a szülei a lehető legtovább egészséges emberként lehessünk a támasza a jövőben. És innentől kezdve – immár lassan 14 éve – lényegesen jobban vigyázok magamra és a családomra. Figyelek arra, hogy mi kerül az asztalra és figyelek arra is, hogy a lehető legtöbb időt töltsük a természetben. Szeretünk nagyokat sétálni, túrázni, ami, nemcsak fizikai aktivitás, de stresszoldás és energiával való feltöltődés is egyben.
Mi az életigenlésed, Zsuzsa?
Egyszer sétálgattam egy bevásárlóközpontban és az egyik kirakatban megláttam egy mondatot, amivel egy sportcipőt reklámoztak. Én abban a pillanatban tudtam, hogy az a mondat az enyém. Így hangzik: Az én utam ott kezdődik, ahol az aszfalt véget ér. Számomra ez azt jelenti, hogy feladatomnak érzem, belső elhivatottságnak, hogy képviseljem és tudásommal segítsem a perifériára szorult embereket. Ők nagyon sokszor az önhibájukon kívül kerülnek rendkívül hátrányos helyzetbe, ahol nincs lehetőség fejlődésre, nincs hozzáférés az egészséges élethez és nem állnak rendelkezésre azok az egészségfejlesztő programok, amik motiválók és sorsfordítók lehetnek. Én rendkívül fontosnak tartom, hogy a perifériára is eljussak és átadhassam azokat a tapasztalataimat, amelyek számomra is hasznosak voltak.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
