Legtöbbünk számára nemcsak közhelyes elmélet, hanem tény, hogy a betegségeket érdemes megelőzni, de ha már megbetegedtünk, akkor nagyon fontos az „életigenlés”, hogy igent mondjunk a gyógyulásra és együttműködőek legyünk.
Aki akarja a gyógyulást, az nem csupán az orvosokra hárítja a felelősséget, maga is tesz a gyógyulásáért. A betegségből gyógyultak tapasztalataira nagyon kíváncsiak a rákbetegséggel jelenleg küzdők. Mik azok az „aranyszabályok”, amiket egy daganatos betegségből gyógyulónak tudnia kell?
Ezekről beszélgettünk a Mindennapok Női Szemmel Egyesület által idén ősszel megrendezésre kerülő „Mellesleg téged is érinthet – szűrővizsgálat az egészségedért!” mellrák elleni konferencia kapcsán az egyesület egy önkéntes tagjával, a ma is aktív, 72 éves Ménesi Zsuzsannával, aki az egyik legjobb gyógyírnak a pozitív hozzáállást és a jókedvet tartja.
Hogyan hatott rád, amikor meghallottad a diagnózist?
Nem ijedtem meg, valahogy úgy éreztem, milyen jó, hogy időben észrevették, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy meg fogok gyógyulni.
Mikor, milyen stádiumban és hogyan vetted észre a betegséget? Szűrésen, önvizsgálattal?
A mammográfiás szűrővizsgálat és az ezt követő ultrahang vizsgálat alkalmával derült ki a diagnózis: 3 mm-es daganat.
A diagnózis után mi következett? Műtöttek? Kemóztak és/vagy sugaraztak? Ha igen hogyan érezted magad a kezelések idején?
A diagnózis után a 3 mm-es daganatot műtét során eltávolították. Ezt követően szerencsém volt, hogy egy nagyon higgadt, nyugodt onkológus doktornőhöz kerültem, akiben maximálisan megbíztam, és aki lelkileg is felkészített a műtét utáni kezelésekre. 8 kemoterápiás kezelést kaptam, majd sugárkezelés következett. A kezelések alkalmával enyhe hányingert éreztem, a szagokra viszont nagyon érzékeny voltam, a számban pedig fémes ízt éreztem. Minden kezelés végén fáradt voltam, de a terápia alatt ugyanúgy végeztem a napi tevékenységeimet, mint korábban. Ehhez ragaszkodtam. Havonta vért vették tőlem. 3 hónap után az onkológusom közölte, hogy jók az eredményeim, meg fogok gyógyulni.
A folyosó-hangulat segít-e abban, hogy egymásnak is adjanak át tapasztalatokat a kezelésre várakozók? Hogyan élted meg az ottléteket?
A kezelésekre igyekeztem mindig utolsónak érkezni, hogy ne találkozzak betegtársakkal, mert nem hiányzott nekem a negatív energia, amivel egymásra hatnak. Szinte minden beteget autóval hoztak-vittek, de én nem akartam felszállni semmilyen járműre. Jobban esett, hogy sétálok és kiszellőztetem a fejem, levegőn vagyok. Ahogy hazaértem, azonnal letusoltam, hajat mostam, mert a bőrömön éreztem a kezelések után egy kellemetlen vegyszer szagot. A párom nem érezte rajtam, de én magamon igen, mert jó a szimatom!
Volt-e olyan kiegészítő terápia, alternatív módszer – mentális, fizikális, lelki – ami segítette a gyógyulásodat?
Azt mondta az onkológus doktornő: „Zsuzsika, semmiféle hókusz-pókuszolásnak nem vagyok híve, az immunrendszernek hagyni kell, hogy működjön, és legyőzze a betegséget!” Az Onkológiai Klinika által felajánlott tudományos kutatási gyógymódot nem vettem igénybe, mert bíztam abban, hogy e nélkül is meggyógyulok. A kezelések után felírt gyógyszert 5 évig szedtem, kiegészítve nagy dózisú C- és D-vitaminnal, amit az orvosom írt fel. Már a betegségem előtt is szedtem a Béres CalciviD 7 étrend kiegészítőt. Az orvosom szerint ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tumor nem volt olyan előrehaladott állapotban, és hogy gyorsan fel is épültem belőle. Mindez 12 éve történt. Először félévente, utána évente, és végül 2 évente kellett vissza járni ellenőrző vizsgálatokra. Hála, azóta mindig jó eredményeim vannak, és a mai napig tartom a kapcsolatot az onkológus doktornőmmel. Remélem, a továbbiakban is hasonló egészségben élem az éveimet!
A családod, barátaid hogyan reagáltak a betegségedre, megosztottad velük?
Senkit nem akartam bevonni a családomból, mert a páromon is láttam, hogy ő jobban kétségbe volt esve, mint én! Nekem kellett őt vigasztalni. Mondtam is neki: „Itt vagyok még, nem haltam meg, de nem is fogok!” Elég volt, hogy én láttam, átéltem a műtétet, a kemoterápiás és sugárkezeléseket. Úgy gondoltam, hogy a környezetemet minek terheljem ezzel?
Változtattál-e életmódodon, napi rutinjaidon, étkezéseden, gondolkodásodon?
Az onkológus kezelőorvosom tanácsait maximálisan megfogadtam: vörös húsokat, felvágottakat, belsőségeket, fehér lisztes pékárukat nem fogyasztottam. A doktornő a céklát javasolta, és szerencsére kívánta is a szervezetem. A cukros dolgokat nem kívántam, de a főzelékeket annál inkább! Kenyérfélékből a félbarnát részesítem előnyben, a teljes kiőrlésűt nehezen emésztem meg. A folyadékfogyasztásom is megváltozott: Napindítóként frissen facsart narancsot és citromot ittam. És gyógyteákat (pl. borsmenta, homoktövis, hársfa, citromfű) ittam, mindenféle ízesítés nélkül. Reggel elkészítettem egy nagy kancsó teát, napközben térültem-fordultam és iszogattam belőle.
Van-e olyan felismerés, jótanács, amit fontosnak tartasz megosztani az olvasókkal?
Az a véleményem, hogy aki nem pozitívan gondolkodik, legyengíti az immunrendszerét. Minden ember életében adódik probléma, ezt hátra kell dobni, és a jövőben abból meríteni. Tehát nem a régi dolgokkal kell foglalkozni, inkább érdemes arra törekedni, hogyan tudjuk kiküszöbölni, hogy még egyszer ez ne forduljon elő. Azt tanította ez a betegség, hogy senkinek nem szabad elbíznia magát, hogy én makkegészséges vagyok, mert egyik óráról a másikra is történhet bármi. Nem akkor kell kétségbeesni, amikor nagy baj van, hanem folyamatosan figyelni a szervezet reakcióit.
Továbbá hiszem, hogy az öltözködésünk is befolyásolja a hangulatunkat. Lehetőleg olyan színeket viseljünk, amiben jól érezzük magunkat. Arra is ügyeljünk, hogy az előnyös oldalunkat hangsúlyozzuk ki. Ne azt nézzük, hogy a másikon mi áll jól, mert nem biztos, hogy abban mi is csinosak vagyunk. Az egyedi stílus kialakítása javítja a komfortérzetünket. Egy idő után mindenki rátalál erre, csak oda kell figyelni!
Van egy 12 szirmú virága A rák ellen… Alapítványnak, ami egyre ismertebbé teszi a rákellenes életmódot, a megelőzést vagy a gyógyulást… Melyik hármat választod közülük és miért?
1. Pozitív gondolkodás: elkerülöm a negatív emberek társaságát, és csak előre tekintek.
2. Örömteli tevékenység: a keresztrejtvény-fejtés. Annyira „kívánja” az agyam! Megtalálom ebben is az örömömet.
3. Nevetés: szeretek megnevettetni másokat, és azt különösen, ha az unokáim engem vidítanak fel.
Mi az életigenlésed Zsuzsi?
Eljött az idő, saját magamat előtérbe helyezni.
Vajda Márta
A Mindennapok Női Szemmel Egyesület és A rák ellen… Alapítvány közösen foglalkozik a témával, az október 13-án megrendezésre kerülő „MELLesleg téged is érinthet – szűrővizsgálat az egészségedért!” mellrák elleni konferencián, hiszen napjainkban egyre fontosabb felhívni a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára.
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
