Van, aki nemcsak igent mond a gyógyulásra, hanem futó-mozgalmat indít, amivel másokba is lelket önt jó példájával.
Fáradhatatlanul segíti a hozzáfordulókat, tagja több rákellenes közösségnek, betegkluboknak. Ignácz Magdolna meggyógyult és könyvet is írt a gyógyulása történetéről. Részt vett az áprilisi „Tegyük szerethetővé a rákellenes életmódot!” konferencián, interjút adott, hogy a most gyógyulókban erősítse a pozitív hozzáállást.
Mikor, hogyan vetted észre a betegséget?
Semmilyen tünetem nem volt. Így elég hosszasan meditáltam elmenjek-e hatvanöt évesen az utoljára esedékes szűrésre. Húsz éve mindig mentem, amikor megkaptam a papírt és soha semmi gond nem volt. De győzött a magamért érzett felelősség. A mammográfiai vizsgálaton szűrtek ki.
Hogyan tudtad meg a diagnózist, emlékszel a pillanatra?
Teljesen szürreális kép maradt meg bennem. Amikor visszahívtak a megismételt, részletesebb vizsgálatra, egy fiatal, új asszisztenst tanítottak be. Mintha ott sem lettem volna, álltam egy szál bugyiban, közben a falon lévő nagy monitoron magyarázták hol van a tumor, amit ki kellett nagyítani. Megdöbbentett a látvány. Pontosan olyan volt, mint egy rák háta és csápjai. A hát maga a tumor volt, a csápok pedig a szerteágazó mikromeszesedés. Mire egy hét múlva a vékonytűs biopszia eredménye a kezemben volt tudtam, meggyógyulok.
A diagnózis után mi következett? Műtöttek, kemóztak, sugaraztak? Hogyan érezted magad a kezelések idején?
Kemoterápiával kezdtem. Igaz, időt akartam nyerni, mert volt egy nevezésem életem első félmaratonjára, mivel a diagnózis előtt néhány hónappal kezdtem el futni. A doktornő mosolyogva rábeszélt, tegyem el és egy év múlva lefutom. Kegyetlenül megviseltek a kezelések. Viszont amikor a tizedik nap körül kezdtem jobban lenni, rendszeresen futottam. Az ötödik kezelés úgy földbe döngölt, majd két hétig tartott a regenerációm és futni sem tudtam. Mondtam, köszönöm nem kérem az utolsót, jöjjön a műtét. Bal oldali mastectómia teljes nyirokblokk eltávolítással. Kaptam 25 sugárkezelést is. De pont a felénél én már ott álltam a futóverseny rajtjában. Azt is mondhatom, mire vége volt a sugárkezelésnek, én soha nem éreztem magam fáradtnak. Mentálisan én már akkor gyógyultnak minősítettem magam.
Döntöttél-e mentális, fizikális, lelki kiegészítő terápia, alternatív módszer mellett, ami segítette a gyógyulásodat?
Végtelenül hálás vagyok onkológusomnak, aki az első találkozáskor azt mondta: „Meg fog gyógyulni, de meg fog érte szenvedni.” Én ehhez tartottam magam. Készítettem egy motivációs asztalt, amin olyan dolgok voltak, amit szeretek csinálni. Sízokni, festőecset, könyvek, táncruha és egy bakancslista feliratú könyv. Minden reggel erre a látványra ébredtem. A kezelések során eljártam a különböző betegsegítő szervezetek rendezvényeire, illetve az OOI betegtájékoztató orvosi előadásaira. Számomra nem volt alternatív módszer, én a kiegészítő terápiákban hiszek. Létrehoztam egy kis művész kört, ahová évekig jártak érintettek festést tanulni. Természetesen maradt a sok mozgás, futás, ami kiegészült a magashegyi túrázással.
Változtattál-e életmódodon, napi rutinjaidon, étkezéseden, gondolkodásodon?
Megtanultam nemet mondani. Napi rutinomból a mozgás nem maradhatott ki. Az étkezésen alig változtattam. Eddig is úgy gondoltam, mindent lehet, csak mértékkel. Ami módosult, az a szénhidrátok csökkentése. Ugyanis a kemó alatt a gyomrom azonnal jelezte, hogy jó vagy rossz szénhidrátot vittem be. Így kialakult miket hagyok el. Édességet alig eszem. Viszont egy-egy futóverseny után megjutalmazom magam. Gondolkodásomban eddig is bent volt az a bizonyos bakancslista fogalom. Írtam év elején mikor, mit akarok csinálni. Amikor kicsit másként alakult akkor átírtam, mert mindig van A, B és C terv is. A legfontosabb, hogy legyenek célok. Nem, nem úgy, hogy majd ha meggyógyulok, hanem csinálom a céljaimat és közben gyógyulok. Ami ekkortól beépült az életembe az a karitatív, önkéntes tevékenység több mellrákos szervezetben.
Kik voltak a segítségedre a gyógyulásod idején?
Meg kell tanulni ebben a betegségben segítséget kérni és elfogadni. Voltak ismerősök, akik a kemoterápia előtti napon eljöttek és nagyon jókat beszélgettünk. És persze a család, aki folyamatosan segítette a merész, képtelen ötleteim megvalósítását. Orvosaim közül a sugárterápiás orvosom, aki maga is fut és a kontrollokon a versenyeket is megbeszéltük.
Miért határoztad el, hogy futómozgalmat indítasz és hogy könyvet írsz?
Úgy gondoltam, ha nekem majd hetvenévesen a mozgás, a futás hatalmas segítség, akkor másoknak is erőt, mintát adhatok. Így lettem BSI Második esély futónagykövete. Egyedi, pink színű „LEGYŐZHETETLEN” feliratú pólómról szinte az egész országban megismernek. Májusban az ALDI női futógálán én szervezem és viszem a sorstársaimat a közös gyaloglásra. Mindemellett futó, túrázó sorstársaimmal sok rendezvényen ott vagyunk. A könyv írásának ötlete az álom ötödik év elérésekor született. Úgy gondoltam ennyi idő tapasztalata már elég arra, hogy példaként és segítségként szolgáljon érintetteknek, családtagoknak és teljesen kívülállóknak is. Fontosnak tartom a még meglévő félelem feloldását a rákkal kapcsolatban. Muszáj róla beszélni. Ennek egyik formája a könyv.
Van egy 12 szirmú virága A rák ellen… Alapítványnak, ami egyre ismertebbé teszi a rákellenes életmódot, a megelőzést vagy a gyógyulást. Melyik hármat választod közülük és miért?
Pozitív gondolkodás, örömteli tevékenység, mozgás, séta. Ha ebben a háromban összhangot, harmóniát teremtünk, minden benne van.
Mi az életigenlésed, Magdi?
72 éves vagyok. Imádok élni és ezért mindent megteszek.
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
