Sokan vitatkoznak, hogy vegának lenni jó-e, vagy sem.
Kedvenceinkre nem jellemző, hogy diétáznának, hiszen ők csak azt eszik, amire szükségük van. Nem járnak edzőterembe, hogy a kondíciójukat megőrizzék, és nem számolgatják a kalóriákat sem. Hogy miként kerül mégis a cipő az asztalra? Nos ez a következő történetben kiderül.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, ki is a vegetáriánus, nézzük meg a fogalmat pontosan. A szigorú vegetáriánus, vagy vegán nem fogyaszt se húst, se állatoktól elvett tejet, tojást és méhészeti termékeket, valamint kerülik az állatokon kísérletezett kozmetikumokat is. Aki nem szigorúan vegán, az tesz némi kivételt. Így például az ovo-vegetáriánus hústerméket nem, de tojást fogyaszt. A lakto-vegetáriánus húst, tojást nem, de tejtermékeket fogyaszt. Az ovo-lakto vegetáriánus csak a húsételeket nem fogyasztja, tojást, tejterméket és egyéb állati eredetű termékeket (pl.: méz) igen. Végül a szemivegetáriánus csirkehúst és halat alkalmanként, továbbá tejterméket és tojást fogyaszt. Innen is látni, hogy vannak megengedő és nem megengedő vegetáriánusok.
A másik kérdés pedig az, hogy állataink is lehetnek-e vegák? Igen! Ez mondjuk nem kunszt egy tengerimalacnak, aki főleg magokon, szénán és zöldségeken él, de mi a helyzet a húsevőkkel, például a macskával?
Egy aggódó idős házaspár kétéves Cicka nevű macskáját hozta be a rendelőbe. Cicka normál cirmos macska volt, kandúr, akiről már akkor is tudtam, hogy az, amikor még ki sem vették a kosarából. Olyan áthatóan kellemetlen kandúrszaga volt, hogy nem lehetett mellette megmaradni, csak gázmaszkban. Mindemellett olyan vékony volt, hogy az összes bordáját meg lehetett számolni, mert annyira kiálltak.
– Mi történt ezzel a macskával? Lezárták véletlenül a pincébe és csak most találták meg? Vagy elcsavargott, és nem talált magának ennivalót? – kérdeztem.
– Ó nem, doktor úr! Otthon van szerencsétlen állat és enni is kap.
– Akkor nem tud enni, mert be van gyulladva az ínye?
– Nem, azzal sincs semmi baj.
Megnéztem Cicka összes fogát, mind megvolt, és mindegyik rendben is volt: hófehéren sorakoztak a szájában. Az ínye sem volt gyulladt, állítólag enni is kap rendesen, akkor meg mi lehet a baj?
– Lenne étvágya egyébként a cicának, vagy az ételtől is elfordul?
– Olyan étvágya van szerencsétlen állatnak, hogy néha még az ujjamat is bekapja, mintha azt is meg akarná enni.
Rejtély ez az eset. Az biztos, hogy azért ilyen sovány szegény állat, mert vagy nem kap eleget enni, vagy nem a megfelelő ennivalóval etetik. De miért ilyen rettenetesen büdös? A kandúrok sokszor azért jelölgetik meg vizeletükkel a lakást, mert a territóriumukat akarják kijelölni, pláne, ha idegen (állat, vagy ember) jelenik meg a közelükben, akitől féltik a saját pozíciójukat. A másik gyanús dolog az volt, hogy úgy tűnt, az öregek nagyon elhallgatnak valamit, mert szinte csak harapófogóval lehetett belőlük információt kihúzni.
– Mit kap a cica enni?
– Ó, nagyon változatosat kap: szezámmagot, napraforgómagot, madársalátát, rukkola salátát, primőr paradicsomot, csicseri borsót, kivit, almát, szóval a legegészségesebbeket.
Azt hittem, hogy nem hallok jól. A felsorolásban még véletlenül sem szerepelt hús. De még csak állati eredetű fehérje (tojás) sem.
– Ez az étrend nagyon változatos, de nem macskának való. Ő ugyanis carnivora (karnivora), azaz húsevő, és mindenképpen kell az étrendjének húst tartalmaznia.
– Igen, tudjuk. Amikor kicsi volt, akkor macskának való konzervet és száraztápot kapott, de a gazdája leszoktatta erről.
– Ki a gazdája? Nem Önök?
– Nem. Mi csak elhoztuk, mert nem bírjuk nézni, hogy szegény állat mennyire szenved. A lányunké, aki egyik napról a másikra elhatározta, hogy életmódot és étrendet vált. Ennek az oka pedig nem más, mint a szerelem. Megismerkedett egy fiatalemberrel, aki balettozik, úszik, tornázik és jógázik, mindemellett még vegetáriánus is. Szálkás, ugyanakkor olyan izmos, mint egy agár. A lányom fülig beleesett, és úgy döntött, hogy a barátja kedvéért ő is változtat az életvitelén. Naphosszat a tükör előtt nézegeti magát, miközben alig eszik valamit, és elkezdett keményen edzeni.
– Ez eddig rendben van, de mi köze mindehhez a macskának?
– Nos, csak annyi, hogy úgy gondolja, hogy a macska is kövér és hájas, pedig egyáltalán nem volt az. Ezért nemcsak nem vesz macskaeledelt, hanem nekünk is megtiltotta, hogy bármi ilyesmit adjunk szegény állatnak. Ha látná, milyen örömmel szalad oda Cicka hozzánk, amikor hetente meglátogatjuk a lányomat, aki már külön lakásban él a barátjával. Korábban mindig vittünk neki egy kis pástétomot és a legfinomabb pulykamell csíkokat, de a szigorú diéta óta mindez tiltólistán van. A kezdeti lelkesedés után mindig csalódottan megy a helyére. Lelkileg már nem bírtuk tovább, arról nem is beszélve, hogy jártányi ereje sincs szerencsétlen állatnak. Azért tudtuk most is elhozni őt, mert a lányom és a barátja elutaztak két hétre külföldre nyaralni, és ránk bízták szegény párát.
– Értem már! Gyakorlatilag se szervi, se egyéb belgyógyászati problémája nincs és enni is kap ugyan, de nem azt, ami neki való. Most az a fontos, hogy a következő szabályokat feltétlenül tartsák be: Cickának vegyenek rendes, jó minőségű macskaeledelt. Nem szabad megtömni és azt sem szabad megengedni neki, hogy egyszerre annyit egyen, amennyit akar, nehogy túlegye magát, vagy fehérjemérgezése legyen. Inkább adjanak neki napjában többször, de kis mennyiségeket. Így az összeszűkült gyomra szép fokozatosan ki tud tágulni, különben ha behabzsol, mindent ki fog hányni, és annak semmi értelme. Csak lassan, fokozatosan lehet elérni, hogy visszanyerje eredeti versenysúlyát, amiből most minimum két kiló hiányzik.
– Értem doktor úr, de mit csináljak, ha visszajön a lányom és meglátja, hogy a macskája megint „kövér”?
– Nos, akkor el kell neki magyarázni, amit én az előbb elmondtam, de ha ezt Önöknek nem hiszi el, akkor én is szívesen elmagyarázom neki.
– És mi lesz a kellemetlen kandúrszaggal?
– Tudnák időben valamihez kötni, hogy mikor volt, amikor Cicka elkezdett jelölgetni?
– Hát persze! Mióta a barátja odaköltözött hozzá.
– Itt van a kutya elásva! Cicka féltékeny! Vetélytársnak tekinti a számára betolakodó barátot. Kicsit felerősítjük őkelmét, és ha ismét a régi formában lesz, akkor megműtöm, így minden a régi kerékvágásba kerül.
És mi ebből a tanulság? Nem szabad ráerőltetni kedvenceinkre a mi étrendünket. Mindenki kapja meg azt, ami neki jár, akár vegán, akár nem.
Dr. Sütő András
kisállatgyógyász, klinikus szakállatorvos
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
