Ha az utcán megkérdeznénk jó néhány embert a jógáról, akkor a többség rávágná, hogy „Nem, nem, a jóga nem nekem való!”. Sokan nyakatekert pózban lévőkkel azonosítják a jógát, vagy csak egyszerűen félnek tőle, hogy valami „tudat-befolyásoló” dolog. Bármennyire is úgy tűnik, hogy mindenki tudja, hogy mi az a jóga, a valóság az, hogy nagyon kevesen ismerik a jóga lelki-szintű betegségmegelőző, gyógyító hatását.
Vártam már nagyon a találkozót Szabad Gábor jógamesterrel. Tudtam, hogy a cikk alapját adó beszélgetésünk egy velős tudás-esszenciát jelent majd, hisz sok éve figyelem Gábor rendkívüli karizmatikus személyét, tevékenységeit, eredményeit. Gábor life coach is, és olyan jóga-oktató, aki nem csak órákat tart, hanem az életét tette fel erre az útra. Népszerűségét nem csak a karizmatikus személyisége, nem csak a személyre-szabott tudatos figyelme, hanem a közvetlen stílusa is támogatja, mely messze nem bizalmaskodó, hanem mély bizalmat sugároz, könnyen megnyílnak neki az emberek, elmondják a testi-lelki gondjaikat. Interjú Szabad Gáborral.
Gábor, ha egy szóban kellene kifejezned, hogy mit is kínálsz, amikor a jógát ajánlod, mit mondanál? Mi valójában a jóga?
Hogy én mit kínálok? Változást. Ez az, amit adok – sem többet, sem kevesebbet. Hogy a jóga pontosan mit is jelent? Az már egy sokkal összetettebb dolog. Ha egy, az emberiséggel egy idős tradíciót röviden kell kifejezni, akkor azt mondanám, hogy egy olyan rendszer, amely kinyitja a szellemed a testgyakorlás révén. Hatalmas, mindenre kiterjedő rendszernek tartom a jógát, amely értékes és gyakorlatias útmutatásokat tartalmaz mindenkinek, akik jobbá szeretne válni. Már persze ha valaki nyitott a változásra, és tesz is érte! A jóga ugyanis egy pragmatikus út, és bár segít, hogy összhangban legyünk önmagunkkal, és ez által a környezetünkkel, embertársainkkal, de csak akkor, ha a jógát rendszeresen végezzük. Fontos tudni, hogy a jóga nem csupán torna, és légzőgyakorlatok összessége – mint ahogy nyugaton elterjedt. A jóga komplexitása hatalmas és az élet minden területére kiterjed. Amikor elkezded, akkor még nem tudod, de egy ponton megérted, hogy a jógával igazából magadba fektetsz energiát, amely ráadásul busásan megtérül.
A jógaórákon célod, hogy jobbá tedd az embereket Gábor?
Dehogy, szó sincs róla. (Nevet.) Egyetlen embert akarok csak jobbá tenni – magamat. Az óráimon azt adom át, amit érzek, hogy át kell adnom. Az, hogy az elhangzottakból ki mit vesz ki magának… (vállat von)…. Természetesen megkérdezem, hogy érthető-e, amit mondok, hiszen, ha valakinek nem tiszta, amiről szó volt, vagy épp kérdése van, annak legyen tere tisztázni, vagy tovább mélyíteni a dolgot. Ilyen szempontból inkább egy csatornának tekintem magam. Fontos tudni rólam, hogy nem kertelek, megmondom, hogy mit és hogyan érdemes csinálni a jóga ösvényén, de azt, hogy a kliensemnek valójában mi a jó, azt neki kell tudnia. Ez az ő felelőssége. Az enyém az, hogy aki eljön hozzám, annak minden lehetőséget meg tudjak adni arra, hogy fel tudja tárni magát önmaga előtt, hogy megtudja mi az, ami neki jó. Nem tudok és nem is akarok mindenkinek segíteni, az lehetetlen. De törődöm a körülöttem lévőkkel. Hiszen, ha nekik jó, akkor nekem is jó.
Mit jelent, hogy személyre szabottan tartod az óráidat?
Leginkább azt, hogy mindenkire személyre-szabottan figyelek. (Mosolyog.) De tényleg, mindenkire. Ezt egy belső érzékeléssel teszem, amely érzékelés amúgy minden emberben benne van, de csak annál fejlődik fel magas szintre, aki emberekkel és azok jól-létével dolgozik napi szinten. Ezen érzékelés révén lehet érezni, hogy ki hol tart önfeltáró folyamataiban, mennyire zizeg az elméje, mennyire nyugodt, mennyire nyitott vagy épp zárt. A megértés, az önfeltárás folyamatai pedig teljesen egyedi módon működnek. A jóga gyakorlása során ezek a folyamatok felerősödnek, és például előfordul, hogy valaki elsírja magát az órán, mert bizony önmagunkkal szembesülni a legkeményebb dió a világon. Az ilyeneket ott rögtön kell a helyén kezelni, úgy, hogy a többi résztvevő számára az óra folytonossága megmaradjon. Egyfajta együttérző, kedves rendfenttartás az, amit csinálok, miközben az ászanákat instruálom, vagy épp igazítok, relaxáltatok. Ebben a közegben mindenki érzi a jelenlétem, és hogy ott vagyok vele végig. Ehhez, pont annyira kell magad mögött hagynod magadat, hogy még ne add fel magad teljesen, de ne is „egóból” oktass. Ez nehéz, de megtanulható.
Mivel nagyon feszít – hát meg is kérdezem: nagyon sokat utazol Gábor, nagyon sok kultúrát megismertél és nagyon-nagyon sok embert. Mindig ilyen voltál, vagy hatott rád, amikor megjártad az El Camino-t?
Ilyenségem csírája mindig is bennem volt, és minden utazásom formált, nem csak a Camino, azonban ott voltak igen nagy felismeréseim. A Camino-ra egy egzisztenciális krízis vezetett, egy nehéz időszak végén megkérdőjeleződött, hogy akarok-e egyáltalán jógát oktatni – ezért indultam el. Ott, rögtön az első napon találkoztam Darrellel, aki hatodjára volt a Caminon, majd pár mondattal később elmondta, hogy másodszülött fiát nemrég csapta agyon a villám… és ott, akkor, az én problémám, ami miatt elindultam, elkezdett összemenni. A Camino végére pedig rájöttem, hogy minden átmeneti, és nézőpont kérdése, és hogy minden ember megkapja az élettől a lehetőségeket, hogy fejlődjön, és hogy a problémáit meg tudja oldani. Egy hosszabb utazás során a sok-sok megismert ember új és szokatlan nézőpontokkal is gazdagíthatja az elmét, amely a saját életünk és helyzetünk megértéséhez hatalmas segítség tud lenni. Az ilyen fajta új nézőpontok révén lehet jobban rálátni önmagunkra, és felismerni problémáink okait. S szerintem ez kifejezetten fontos, mert ha nincs rálátásunk önmagunkra, akkor nem igazán tudunk békében lenni önmagunkkal. Mondhatni az önismeret az út, amely a valódi belső békéhez elvezet. Ami akkor koppan csak le igazán, amikor rájössz, hogy mindenkinek saját magával kell leélnie az életét.
És hogy milyen is vagyok? Az vagyok, aki vagyok. És ez pont elég. Nem tudok és nem is akarok más lenni, mint aki vagyok. Minden nap igyekszem jobbá válni, és voltaképp ez az igyekezet, mint út, már maga a cél. Aki megérti, hogy milyen jó a jóga, de nem velem szeretne járni ezen az úton, számomra az is győzelem. A tudást átadni meg sok módon lehet, a beszédnek a kezdőknél van hatalmas jelentősége – hogy megtanulják a szemük helyett a fülüket használni. (Mosolyog.) Az első lépések persze mindig nehezek, megérteni, hogy nálam, hogy működnek a dolgok, és hogy mit is tudok adni, ahhoz idő kell. De mindenki, aki eljön és rendszeresen gyakorol, az előbb – utóbb megtapasztalja, hogy a jóga hatására könnyebben küzdi le a mindennapos nehézségeket, valamint elkezdi egyre jobban megismerni önmagát. Felerősödnek teste öngyógyító folyamatai, és megtapasztalja az elengedés misztériumát is. Ezzel együtt pedig gyógyulnak a szociális kapcsolatai, és szépen lassan a személyisége is megváltozik. Átalakul, és önmagának egyre jobb és jobb verzióit bontja ki a külvilágba.
A katolicizmus kifejezetten tiltja a jóga gyakorlását. Míg a hindu nézetek alapján maga az imádkozás és az Isten keresése már önmagában egyfajta jóga… Te mit üzennél a kétkedőknek?
A jóga nem akar senkit sem meggyőzni. Ez egy pragmatikus módszer – az elmélkedéssel nem juthatsz benne előre, kizárólag a gyakorlással. Istennel kapcsolatban pedig a jóga említi, hogy jó az, ha valamilyen felsőbb elrendező elvet el tudsz magad fölé képzelni, mert nagyban leegyszerűsíti a fejlődési folyamatokat; de nem mondja, hogy neked miben kell hinned. Ezzel tökéletesen egyet értek, és ezen túl nekem sem tisztem a térítés – hagyom, hogy mindenki, aki hozzám jár, megtartsa vagy megtalálja a maga hitét. Nálam a gyakorlás a lényeg. Amikor jóga-gyakorlatokat végzünk, akkor a cél az, hogy a figyelmedet magadon tartsd. Ez a kulcs, amivel a jóga a saját belső démonaid leküzdésére sarkall, hogy azoknak ne legyen hatalma fölötted. Aki meg azt hiszi, hogy a jóga egyenes út a hinduizmus felvételéhez, az biztosan többet elmélkedik, mint gyakorol. (Nevet.) A jóga ugyanis az egyik legjobb eszköz arra, hogy csökkentsük a bennünk tomboló stresszt és depressziót. Napjaink fiataljai számára például ez egy hatalmas segítség lehetne, ezért javasolnám az iskolákba, közép-iskolákba is – hiszen mind a tanárok, mind a szülők kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, tudatosabb kölykökkel tudnának foglalkozni.
Személyes életfelfogásod kiderül abból, amiről eddig is beszélgettünk. Röviden összegezve, mi az életigenlésed, Gábor?
Önmagunk megismerése és feltárása elvezet a belső békéhez. Az vagyok, aki vagyok, és ez pont elég.
Aradi Mária
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, szűréseket, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
