avagy értékeljük, amink van, és engedjük el, ami nem megy!
Interjú Halász Alexandra feng-shui szakértővel
Mondják: „Ne ragaszkodjunk, tudjunk befejezni”. Hogyan engedjük el a már idejét-múlt szokásainkat szenvedésmentesen?
Kapkodjuk a fejünket annyi minden kényszer-lassítás és változás vesz körül. A megszerzett életszínvonalunkat nehezen adjuk alább. Vagy ha ez szóba kerül, félni, szorongani kezdünk… Azonban lehet, hogy pont ez a válságos időszak mutat rá, mennyi mindent – esetleg fölöslegesen – felhalmoztunk, megszoktunk „kényelmi” szolgáltatásokat, használati tárgyat, vagy akár társakat is. Túl mohó volt az életformánk? Nem tudtunk értékelni már szinte semmit? Mikor érdemes pontot tenni annak a végére, ami nem megy? Ezekről kérdeztem Halász Alexandra közismert feng shui szakértőt.
Alexandra mi az a 3 dolog, amit azonnal, gondolkodás nélkül engedjünk el, mert egyértelmű, hogy csak hátráltat?
Nehéz a sok szempontból hármat kiemelni… azzal kezdeném, ami nem pusztán hátráltat, de egyenesen rombolja az életet, kárt okoz, tönkre tesz: a rossz szokásokat. Ezekről mindenki tudja, hogy rombolóak: nem titok, hogy például a dohányzás mit okoz, hiszen minden dobozra még rá is van írva, mégis milyen nehéz abbahagyni! A legjobb, ha tényleg nem sokat gondolkodunk rajta – ha sokat gondolkodunk, a végén még rágyújtunk, hogy levezessük a nagy szellemi erőfeszítést…
Sokkal ravaszabb „kategória” a jó életünket veszélyeztető káros dolgok közül a romboló emberi kapcsolatok világa. Ezek azért veszélyesek, mert sokszor nem is vesszük észre, mekkora kárt tesznek az életünkben. Egyetlen ártalmas, sunyi, kártékony, irigy, áskálódó ember képes tönkretenni családot, céget, szerelmet (gondoljunk csak Othello és Desdemona drámája mögött a felbujtóra, Jágóra). Ha két ember krónikusan nem tud kibékülni egymással, mindig érdemes megvizsgálni, nincs-e egy „Jágó” a háttérben, aki uszítja őket? Az ilyen rejtett ellenségek látszólag a barátaink, „a mi érdekünkben szólnak”, „nem akarnak beleszólni, de…”. Néha még krónikus betegeskedés hátterében is egy rossz emberi kapcsolat áll! A kertész gondolkodás nélkül kitessékeli a kertjéből az elcsípett kártevőt: mi se gondolkodjunk ezen sokat! A nagy gondolkodásnak sokszor az a vége, hogy még meg is sajnáljuk a kártevőt, aki erre még rá is játszik… Nyugodtan le lehet tiltani a közösségi médiában felbukkanó beszólogatókat, a „trollokat” is, anélkül, hogy leállnánk velük vitatkozni: mindenki jobban jár, ha ezek nem kapnak figyelmet.
Ha már beszéltem a szokások és az emberi kapcsolatok világáról, akkor nézzünk szét a tárgyaink között is azzal a szemmel, hogy mi az, ami nem csupán hátráltató, de egyenesen káros, veszélyes? Meglepő, mennyi ilyen van! Lejárt szavatosságú ételek, fűszerek, kozmetikumok, sőt gyógyszerek… zárlatos kapcsolók, amik miatt folyamatosan fenyeget a lakástűz veszélye… Nehéz bútorok, amik alig állnak a lábukon, és ránk dőléssel fenyegetnek. Erkélykorlát, amit csak két szög tart, billegő lépcső, túlpakolt polc, csúszós csempe, szigszalaggal körbetekert, félig elnyírt fűnyíró-kábel. Nem is folytatom! Balesetek, veszélyek forrása mind. Leplezzük le és szüntessük meg őket!
És mi az a 3 dolog, amit érdemes újragondolással átszervezni?
Nézzük meg ezt az előző három pontra vonatkoztatva! Nem mindig lehet a rossz szokástól megválni. Amíg nincs más stressz-oldó, mint a cigi, addig nélküle rosszabb lenne. Olyan, mint egy mankó. Mégis idővel érdemes lecserélni a rossz szokást egy kevésbé rosszra, végül akár egy hasznos szokásra. Több olyan embert ismerek, aki a munkahelyi stressz miatt először dohányzott, aztán átváltott a rágózásra, és most már kocogással vezeti le a stresszt. Az ember, mint a lények többsége, a szokásai rabja: de a szokásainkat mi választjuk meg.
Emberi kapcsolatainkat sem árt néha „átszervezni”: a kellemetlen egyén nem mindig zárható ki az életünkből, mert lehet, hogy pont egy közvetlen hozzátartozó bizonyul „meghitt ellenségnek”. Ha így van, akkor a határok meghúzása (például nem álluk készenlétben éjjel-nappal az anyós szemrehányó telefonhívásait fogadni, hanem megbeszéljük vele, hogy mikor tartunk „fogadóórát”, rengeteget tud segíteni). A zsarnok főnök vagy érzelmi zsaroló kolléga gyakran behúzza a nyakát, ha határozott ellenállásra talál. És az is fontos, hogy tudjunk feltöltődni. Ha vannak elkerülhetetlen „energiavámpírok” az életünkben, akkor ez különösen fontos!
Ami pedig a kellemetlenkedő tárgyainkat illeti, itt egyértelmű a feladat: megjavítani vagy megjavíttatni, átalakítani, más szerepet adni neki – vagy megválni tőlük! Életveszélyes műszaki cikkeket például miért is kéne dédelgetni? Még használható, de felesleges dolgaink pedig menjenek békével olyan új gazdához, akit hűen fognak szolgálni. Ami nekünk kacat, másnak kincs lehet!
Nagyon nehéz időket élünk. Ebben tudatosan részt venni komoly erőfeszítés, hát még, ha valaki szorong, fél. Hogyan rendezkedjünk be arra az életre, ami most vár ránk?
Erre nehéz röviden válaszolni. Úgy gondolom, érdemes azoktól tanulni, akik már megéltek nehéz helyzeteket, válságokat: vagyis az idősektől. Nem csoda, hogy most reneszánszukat élik a házi kenyérsütés, befőzés receptjei, a „háztájizás” régi módszerei (pl. a mulcsozás, a komposztálás, az esővíz-gyűjtés, vagy hogy hogyan készítsünk permetszert csalánléből.) És igen, meg kell tanulnunk tőlük a takarékosság módszereit is! Ha megvannak a módszerek, kevésbé fenyeget a pánik…
A szorongást fokozza, ha az ember elszigetelődik: nem csak gazdasági válsághelyzetben, hanem mindig. Márpedig mostanában az izoláció, az elzárkózás komoly veszély. Igazi, élő, megtartó emberi kapcsolatokra van szükség! A covid-helyzet erre nagyon is jól rámutatott. A mai ember elszigetelődéséért sokszor vádolják az internetet, a modern technológiát: pedig meglepő, hogy „az internet népének” összefogása hány embernek segít (elveszett macska megtalálásától telekocsi fuvar szerzéséig). Persze, az internetes kapcsolatok nem az élő jelenlétű kapcsolatok pótlására valók, hanem azok mellett hasznosak. Az összefogás segíti a nehéz idők átvészelését, ez mindig is így volt a történelemben!
Nehéz időkben foglalkoznunk kell a lelkünkkel és a testünkkel is. Ezt azért érdemes külön mondani, mert stresszhatásra, például válságban pont ezt szoktuk elfelejteni. Idegeskedünk, mintha az bármit is megoldana, nem alszunk rendesen, elfelejtünk enni vagy éppen összezabálunk bármit… ezek a dolgok hosszabb távon rengeteg kárt okoznak az alap-válságon felül. Tehát ilyen időkben tudatosan oda kell figyelnünk testi-lelki egészségünkre. Manapság divatos szó a reziliencia, ami egyfajta lelki állóképességet jelent: a reziliens ember jobban bírja az élet csapásait, és ha ki is billen lelki egyensúlyából, azt hamar vissza tudja nyerni. Keressük hát a derűs tekintetű idősek társaságát! Ők ismerik a reziliencia titkait, ha nem is így nevezik. Például a hit erejét.
Van a kiszólás: akkor értékelünk igazán valamit/valakit, amikor elveszítjük, amikor már nincs. Lelkileg vagy fizikálisan nehezebb a vesztés tényét elfogadni?
Igen, ez gyakran így van. Amikor béke van, nem értékeljük igazán a békét… amikor egészség van, nem értékeljük igazán. De ha kitör a háború (akár a szomszédban), akár megbetegszünk, mindjárt kiderül, mit veszítünk, veszíthetünk el! A levegő is természetes – amíg van. Szerintem nem is lehet elválasztani a lelki vagy fizikális vesztést, már csak azért sem, mert rendszerint kéz a kézben járnak.
A veszteség az élet természetes velejárója, és mi emberek nagyon nem szeretünk dolgokat elveszíteni. Annyira nem, hogy még a rossz (és felesleges) dolgokhoz is ragaszkodunk, például a rossz szokásainkhoz. Hát még a jó dolgok esetében! Egy-egy igazán jó emberi kapcsolat… igen, ezek kincsek. Addig kell méltányolni őket, amíg megvannak! Elsősorban az élő feleségnek kell virágot vinni, nem a sírjára… az élő férj érdemli meg a dicsérő szavakat, amiket sokszor csak az özvegy mond ki „a drága Béláról”… akit egész életében csak szapult.
Jó ötlet lehet hála-naplót vezetni. Ez nem bonyolult: csak annyiból áll, hogy a nap végén írjunk le három dolgot (akár a határidőnaplónk megfelelő oldalára): mi volt ma az a három dolog, amiért hálás tudok lenni? Hamar ki fog derülni, hogy mennyi minden van…Ez segít átállítani a fókuszt a panasz helyett a jó dolgokra. Márpedig a legsötétebb napokon is akad pár fénysugár! Egy másik ősrégi segítő „módszer” a jó cselekedetek világa: jót tenni, segíteni másoknak, például meghallgatni őket segít, hogy tovább lássunk az orrunknál: nem csak a mi veszteségünk van a világon. Ha más fájdalmát enyhítjük, az a miénket is enyhíti.
Szerinted kikből nőnek ki korunk nyertesei? Milyen képességprofilokkal lehet jól sáfárkodni ma?
Minden válságnak vannak nyertesei. Ahogy a tenger hullámai között is lehet fuldokolni, és lehet szörfözni rajtuk: sok múlik a hozzáálláson. A rossz helyzetben sok nyereség lehet: a karantén-helyzet hónapjai alatt például sokan megtanultak finom és egészséges házi kenyeret sütni, jógázni kezdtek, új szakmát szereztek (online), átértékelték a baráti kapcsolataikat, és bizony szerelmek is szövődtek!
Milyen képesség kell a boldoguláshoz? Nos, ugyanazok, amikkel a szörfös rendelkezik: ő nem panaszkodik a hullámokra, hanem még várja is őket, ugrásra készen. Bármikor kész irányt változtatni – kell is a hullám hátán száguldva – hajlékony, azonnal reagál. Ha egy szörfös töri a fejét a szörfdeszkán, hogy akkor most mi is legyen, hamar a víz alatt találja magát! Gyorsan kell mozdulni, akár a delfin, agyalás, tépelődés, vívódások nélkül. Most nem lehet éveket töprengeni egy karrier-váltáson… mert így, ha az élet kihúzza alólunk a céget, akkor ott vagyunk a víz alatt! A szörfös nem akar dirigálni a hullámoknak, hanem együtt mozdul velük: ráhangolódik a közegre, ami körülveszi. Aki most nem akar, vagy nem tud megváltozni és alkalmazkodni a változáshoz, az könnyen elveszíti az egyensúlyát és kapálózhat, mentőövre várva…
És még egy gondolat: a kérdésben ott a „sáfárkodni” szó. Ez is fontos. Ez a régi kifejezés a pénzügyi bevétel- kiadás vezetését jelentette. Nagymamáink kockás füzetben vezették a „sáfárkönyvet”, és bizony ma is ez a pénzügyi tudatosság alapja. Tudnunk kell, hogy miből jön és mire megy a pénz! Ez most, pénzügyi válság idején különösen fontos!
Akik most veszteségekkel néznek szembe, mit tanácsolsz nekik, hogyan éljenek most „hirtelen” másként?
Azt, hogy ne hirtelen tegyék! A hirtelenség is egy stresszforrás, és sokszor átgondolatlan, kapkodós, félresikerült akciókat eredményez: ahogy a pánik általában rossz tanácsadó. Tehát, fontos a cserkész-jelszó: légy felkészült! Légy felkészült a veszteségre már akkor, ha az a dolog még megvan, még nem vesztettük el. A betegséget legjobb megelőzni akkor, amikor még egészségesek vagyunk – és akkor rendszerint már be se kell következnie. Ha már megkapja a súlyos diagnózist az ember, és akkor kezd hirtelen életmódot váltani, ijedtében nagyobb kárt is okozhat a testének, mint kéne… szóval gondolkodjunk előre! Ez nem negatív gondolkodás, hanem pont ellenkezőleg: a realitással szembenézni és felkészülni önbizalmat ad. A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy strucc módjára homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha minden csodás és rózsaszínű lenne. Sajnos, sokan elkövetik ezt a hibát!
Ha már bekövetkezett a baj, amire nem voltunk felkészülve: ami legtöbbet tudja adni azok az emberi kapcsolatok. Bajok esetén olyan az emberi kapcsolatok hálója, mint a cirkuszi artisták alatt kifeszített védőháló. Tehát, ha bajban vagy, ne zárkózz be! Aki bezárkózik a fájdalmával, annak segíteni sem lehet, és sokszor az elzárkózás tartóssá válik, és az illető olyanná, mint a szomjas hal: körülveszi a víz, az éltető emberi kapcsolatok energiája, mégse veszi észre… ez a megkeseredés és a magány világa. Semmiképp se jussunk el idáig, mert innen már nehéz a visszaút.
Végül egy gondolat: mi az, ami nem veszett el? Veszteség idején elfelejtjük, hogy mi minden NEM veszett el. És elfelejtjük méltányolni ezeket… És mi az, ami nem is veszhet el? Mi az, amit nem tud elvenni a legnagyobb válság sem? Ami a fejedben van: a tudásod? A szép emlékeid? Ami a szívedben van: a szereteted? A hited? Mik azok az értékek, amiket nem hagysz elvenni a válság által: emberség, becsület, kitartás? Ezek azok a stabil horgonyok, amik megakadályozzák, hogy életünk hajóját elsodorják a hullámok. Mindenkinek vannak ilyen horgonyai… keresd meg ezeket!
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
