Gondolta volna, hogy ők is költők? – Pier Paolo Pasolini és Giuseppe Garibaldi

Pier Paolo Pasolini

(1922-1975) olasz író, költő, teoretikus és filmrendező. A szélesebb közönség – főleg Magyarországon – inkább filmrendezőként ismeri. Egyike a XX. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt.

Hogyan lettem marxista?

Léptem tavaszelőn kék és fehér virágra,
napszőke üstökét a hunyor már kihányta,
de még rügyben feszült a villanó akác,
hűtetlen hús gyanánt szaglott az újulás.
Tavacskák partjain – melyeket jóanyámnak
falujában talán “belvíznek” mondanának –
írogattam, odébb parasztgyerek-csapat
fürdőzött meztelen a zsenge ég alatt.
Hittem, tudják soruk, mint úszásban a tempót,
de a mélység nekik vak és érdektelen volt,
lubickolt mind, csak én faragtam versemet:
“Pacsirta énekel a romtemplom felett.”
E kép vetül elém a negyvenhármas évből –
kilencszáznegyvenöt más emléket idéz föl:
ama parasztfiúk – megnőve némileg –
a módos kúriák előtti tereket
ellepték súlyosan, hétköznap és vasárnap
hajnalban hegysötét tömbökben odaálltak,
gyűlölve s félve azt, ki munkát adhatott.
Akkor döbbent belém, hogy ők – napszámosok.
És mert a belvizek emléke összetartott:
furdalt, hogy is van ez.
S olvasni kezdtem Marxot.

(Baranyi Ferenc fordítása)

Giuseppe Garibaldi

(1807-1882) olasz hazafi és tábornok, az egységes Olaszországért harcoló hadsereg egyik vezére. Harcolt Európán kívül Dél-Amerikában is, ezért kapta a két világ hőse nevet. Az 1870-es években Garibaldi mint író is tett kísérletet. Három regényt írt. Munkáiban különösen a szerzeteseket és az egyházat szidalmazza, melyben Olaszország szellemi hátramaradásának egyik főtényezőjét látta. Halála után jelentek meg emlékiratai. A versírás sem állt tőle messze.

Gondoljatok reájuk

Igen! Ha majd a május jő s mosolygó
tavaitoknak partján megteremti
Olaszhon paradicsomát, azokra
gondoljatok, ó asszonyok, akik még
életüket se kímélték e lankák
közt értetek, kik szobrot érdemelnek.
S ha jő az éj, ti bűvölő, ti bájos
comói lányok, jusson eszetekbe,
hogy minden utat felszántott futása
a szabadoktól űzött teutonnak.
Ha egy lovas betévedt gyűrütökbe:
lekaptátok lováról, ünnepelvén
hős férfijobbnak biztos győzedelmét.
  Egy éve. A vecsernyék városában
egy év vonult el. És e jó legények
java elhullt a rettentő csatákban,
de elűzték egy szálig a pribéket,
mint Lariónak partjain. Palermo
szép hölgyei, gondoljatok reájuk!
Ne feledjétek, kedves hölgyek, azt a
vitézt, ki első volt a harcban és a
halálban is. Nem is volt honfitársunk,
nem volt olasz. A messzi, nagy Dunának
mosolygó partján látott napvilágot,
hazájáért, Magyarországért harcolt
számos csatában, osztrák horda ellen.
Nemes véreddel öntözéd e földet
ó Tüköry, hogy szép egységbe forrjon
az embereknek nagy, közös hazája!

(Baranyi Ferenc fordítása)

Életigenlők.hu

Hasonló cikkek