Hatással vagyunk önmagunkra és egymásra, akár akarjuk, akár nem. A viselkedésünk, mások viselkedésére, szavaira adott reakcióink, a közösbe dobott gondolataink hatnak a környezetünkre. Így amellett, hogy felelősek vagyunk a saját gondolatainkért, szavainkért és viselkedésünkért, felelősek vagyunk a világra gyakorolt hatásunkért is. Ezért is fontos, hogy nagyanyáink útmutatása szerint „válogassuk meg a szavainkat”. Talán a legszebb és legemberibb útmutatás a kommunikációhoz, hogy törekedj arra, hogy a másik jobb állapotban kerüljön ki a veled való kommunikációból, mint ahogy odaérkezett. S ez hogyan is egyeztethető össze azzal, hogy mindenki önmaga állapotáért felel? Hát pontosan így.

A tudás felelőssége

Kommunikálni mindannyian tudunk, hiszen tesszük is nap mint nap – otthon és a munkahelyünkön, barátainkkal és idegenekkel, s kommunikálunk akkor is, ha a közösségi oldalakon kommentelünk, posztolunk, egyszóval megnyilvánulunk. Mert minden egyes szavunk szóban és írásban, s annak hogyanja és mikéntje egy-egy gondolat és energia atom, melyből összeáll majd közös érzelmi és gondolati légterünk, közösségi hangulati és érzelmi energiamezőnk.

Tehát, ha elfogadjuk, hogy szavaink hatással vannak ránk és közös energetikai hálónkra, akkor már nem tehetünk úgy, mintha nem lennénk tisztában annak következményeivel, mikor netán pusztán mintakövetésből kritizálunk bántó módon másokat, káromkodunk, mert elvitt minket a „nagy löttyös indulat”, esetleg támadjuk verbálisan a másikat felsőbbrendű igazunk tudatában. Szóval a tudás kötelez, és felelősek vagyunk mondott és írott szavaink nemcsak magunkra gyakorolt, de a közösbe bedobott jótékony vagy romboló hatásáért is.

A lelki rohanás fáraszt és undokká tesz

Kétségtelen tény, hogy a folyamatos teljesítménykényszer, az egyre fokozottabb életritmus és egyre magasabb stressz szint nem kedvez a harmonikus személyiségek kialakulásának, akik majd harmonikus kapcsolatokat alakítanak ki a többi harmonikus egyeddel. Nem véletlen, hogy egyre gyorsabban ugrunk egy-egy rosszul megfogalmazott kritikára, hogy egyre durvul a hétköznapi és közbeszéd, s már a legváratlanabb helyeken – szónoklatokban, újságírásban, operában – hallhatunk, olvashatunk régebben csak a kocsmákban dívó káromkodásokat.

Már megszoktuk, hogy mi is csípőből tüzelünk, bárkinek azonnal megmondjuk a tutit, és jól beolvasunk mindenkinek egy-egy jól irányított kommentben, aki mást gondol valamiről, mint mi, akik a zsebünkben hordozzuk az igazságot. Ettől azonban nem érezzük jól magunkat, hiszen a harag mérgezi a lelkünket, csúf beszédünk elárasztja negatív energiákkal a környezetünket, s ezzel csak még inkább rontunk a helyzeten. Még feszültebbek leszünk, és lám, a kígyó máris a farkába harap, hacsak meg nem állítjuk, s a kezünkbe nem vesszük saját sorsunk és kommunikációnk irányítását.

A változás szabaddá tesz

Ahogy Tolsztoj is mondta, mindannyiunknak előbb jut eszébe megváltoztatni a világot, mint változtatni önmagunkon. De mi azért mégis csak kezdjük saját magunkkal! (Ráadásul akár akarjuk, akár nem, mindenképpen változunk. Ki így, ki úgy.) Előfordult-e már Veled, hogy hasonló mondatokat mondtál?

– Nagyon mérges vagyok miattad.
– A főnököm miatt most elromlott az egész napom.
– Miattad kellett korán kelnem.

Vagyis ki tehet az állapotodról? Hát a másik. De vajon eszedbe jutott-e valaha azt mondani, hogy „Mérges vagyok a borsófőzelékre, mert kifutott.” Gondolom nem. Ilyenkor inkább azt mondjuk, hogy „mérges vagyok magamra, mert nem figyeltem”. Esetleg megállapítjuk: kifutott a főzelék.

Hatalmas gondolati és érzelmi különbség, aminek ugyanilyen gondolati és érzelmi következményei is vannak. Gondoljuk végig, mi történik, ha pl. gyerekkorodban azt hallottad: – Anya miattad mérges/szomorú. Aztán Te tovább örökítetted ezt, és tán Te mondod a párodnak, gyerekednek: – Miattad vagyok késésben/ nagyon elkeserítettél. Az eredmény? Bűntudat és kiszolgáltatottság (az ő kezében a viselkedésed feletti irányítás). Remek párosítás, ha önbizalomhiányra és önértékelés problémákra vágyunk. De miért is tennénk ilyet?

Nézzük meg alaposabban, hogy ki miatt is történnek velünk a dolgok? Ki miatt örülünk, haragszunk, félünk vagy gondolunk ezt-azt? Mérges vagyok miattad! – mondom. De miért is vagyok valójában mérges? Talán mert nem azt tetted, ami elvártam tőled? Esetleg nem úgy gondolod, ahogy Én szeretném? Ezek szerint az Én haragom arról szól, hogy az elvárásaimnak valami nem felel meg. Lehetek mérges, vagy sem, de jobb, ha tudod, hogy mi a haragom valódi oka. Az is lehet, hogy Te pl. azért vagy mérges, mert nem tudod, hogy mit kezdj a helyzettel. Lehet, hogy akkor nem is mérges, sokkal inkább tanácstalan vagy? Egyáltalán, biztos vagy abban, hogy mérges szeretnél lenni? Biztos, hogy ez az egyetlen érzelem érzelmeid teljes palettájáról, amit ebben a helyzetben elővehetnél?

Alaposan bennünk él a vágy, hogy másra hárítsuk a felelősséget. Pedig, ha a kezedben akarod tartani a helyzeted, a kezedben kell tartanod az irányítást, legalábbis a saját gondolataid, érzéseid és tetteid feletti irányítást.

Ha nem tudok elaludni, mert a gyerekem vagy párom később ér haza, mint ahogy ígérte, s azzal fogadom, hogy „Miattad egész éjjel le sem hunytam a szemem”, azzal a másikra hárítom a felelősséget a saját kialvatlanságomért. Más a helyzet, ha azt mondom: – Egész éjjel le sem hunytam a szemem, mert csak hajnalban értél haza, és izgultam, mi történhetett veled. Kérlek, hívj fel legközelebb! Itt már nem a másik személyét, hanem a viselkedését értékelem, ráadásul arról beszélek, hogy belőlem ez mit váltott ki, s hozzáteszem a bennem zajló érzelmeket, gondolatokat. Innen el lehet indítani egy valódi kommunikációt. A Te érzéseidért és a gondolataidért Te és csakis Te vagy a felelős. Ebből következik, hogy a saját viselkedésedért és cselekedeteidért is. Szóval érezz, gondolkodj, viselkedj és beszélj úgy, ahogy Te tartod jónak és helyesnek, és tudd, hogy ezek a Te döntésed eredményei.

S ez remekül megfér azzal, hogy hatással vagyunk egymásra, hiszen közösségben élünk, így nemcsak magunkért, de a másik emberért és állapotáért is felelősek vagyunk. Természetes, hogy hétköznapi környezeted és a közvélekedés befolyásol, és otthagyja lenyomatait gondolkodásodon. Azonban az, hogy mindezt mennyire szűröd meg saját értékrended szűrőjén, mennyire fogadod el sajátodnak, az már Rajtad múlik. Ez a Te szabadságod és felelősséged, mint ahogy az is, hogyan reagálsz bizonyos dolgokra.

Sokszor már az is meglepő eredményt hoz, ha mások nem a megszokott reakciódat tapasztalják egy-egy helyzetben. Ha eldöntöd, hogy másképp teszel valamit, bármit, mint eddig, akkor Te magad is saját kísérleted részesévé válsz. Várhatsz ugyan valamilyen konkrét eredményt, de ne várd, hogy a helyzet azonnal megoldódik! Ha a másik fél reakciója nem olyan, amilyennek eltervezted, elvárások nélkül legalább nem fárasztod Magad fölösleges haraggal, csalódással, és kísérletezhetsz tovább. Ha pedig a kívánt hatást éred el, örülj neki! Ne feledd! A másik embernek más elképzelései, érzései és gondolatai vannak, és megvan a saját komfortzónája. Tehát ha a TE változásod az ő komfortzónáját is érinti, nem biztos, hogy lelkesedéssel fogadja. Ezek a TE döntéseid. Ami fontos, hogy tiszteljük önmagunk és a másik személyét, egymás emberi méltóságát, véleményét és érzéseit, és ne gondoljuk azt, hogy a figyelem és megértés egyenlő az egyetértéssel. Emberek vagyunk, szerencsére sosem leszünk tökéletesek. De törekedni a jobb felé mindig tudunk. Kezdjük magunkkal, és ne várjunk, hogy majd, ha mások kedvesek, megértők, toleránsak és türelmesek lesznek, majd akkor mi is. Valakinek el kell kezdeni. Legyünk mi azok!

Ha mi változunk, változik a világunk is

Megszoktuk, hogy új ismereteket szerzünk a világról, környezetünkről, s képesek vagyunk alkalmazkodni is hozzájuk, ám jóval kevesebb időt és energiát fordítunk arra, hogy elinduljunk belső ösvényeinken, s életünk értelmét és megoldásait önmagunkban kutassuk.

A tudatos változás, az új ismeretek megszerzése, azok alkalmazása, értékelése és beillesztése életünkbe maga a fejlődés. Csodás érzés, hogy képes vagyunk ugyanazt a helyzetet másképp látni, másképp értelmezni és megoldani, mint tegnap.

Döntsd el, milyen hangon szólsz a világhoz, mit adsz ezzel közös életünkbe! Aki ura a hangjának, ura önmagának is, környezetének is. Mert ami bent van, az van kint is – tanítja a tao, és a hang ennek legegyszerűbb közvetlen megtapasztalása.

A Bhagavad-gítá szerint: „A teremtés kezdetétől ez a három szótag, az „om-tat-sat” a Legfelsőbb Abszolút Igazság megjelölésére szolgált”. Tehát, ha egyetlen hang képes magába foglalni az Abszolút Igazságot, képes lecsitítani a háborgó emberi elmét, akkor tudatában kell lennünk annak is, hogy minden hang, amit létrehozunk, és útjára engedünk, maga is teremtő erővé válik. A teremtés pedig felelősséggel jár még akkor is, ha csak kicsiben játszunk egyszerű, hétköznapi teremtéseket.

Görög Mása
tréner, coach,
kommunikációs szakértő

eletigenlok.hu

Hasonló cikkek