igemagyarázat az igazmondó juhász mesebeli történeteiből megszívlelhető tanulságokkal tűzdelve
Ez a szövegrészlet a vakmerő ítélet bírálatát tartalmazza; az embertárs alaptalan és így hamis megítélése helyett önkritikára szólít.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát testvéred szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor testvérednek: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát, akkor majd jól fogsz látni. (Mt 7,1-5)
Tele vagyunk vétkekkel, hibákkal, mégha úgymond megtértünk is, de ítélgetjük felebarátunkat szakmányban, Jézus szerint ezért öntisztogatásunk hamisnak bizonyult, mert tévedéseinktől, olykor szándékos vétkeinktől nem is láthatjuk tisztán felebarátaink esetleges tévképzeteit, tévútjait csak görbe tükör által homályosan. Jézus teológiai szempontból azzal indokolja a mások erkölcsi cselekvésmódja felett mondott ítélet helytelenségét, hogy ezzel megsértjük Isten felségjogait. Ezt azonban azzal a gyakorlati megfontolással is kiegészíti, hogy a másokat megítélő ember kockázatos lépésre vállalkozik, ha valaki szigorú ítéletet hoz, ezzel azt sugallja, hogy Isten is hasonló mércét alkalmazzon vele szemben. Az embertárs felett kimondott kárhoztató ítélet tehát nemcsak visszaélés, hanem veszélyes cselekedet is. A keresztény erkölcs a szeretetre és nem a félelemre épül. Az evangéliumi igehirdetők azonban nem tudtak lemondani arról, hogy adott esetben megfélemlítéshez is folyamodjanak. Amikor a meggyőzés kevésnek bizonyul, a hívő észre térítése érdekében újra és újra felmutatják az ítélő Isten képét.
Itt érhetjük tetten az igazmondást, ami tulajdonképpen igaz ítélet, akár Mátyás király juhászának igazmondását, de mint a fentebbiekből láthatjuk, nem tudunk igaz ítéletet hozni, mert gerendányi bűneink torzítják tisztánlátásunkat és a másik szálkányi bűneit sokkal súlyosabbnak látjuk, a magunkéit pedig sokkal kisebbnek vagy egyáltalán nem érzékeljük.
Mert az igazmondó juhász is leleménnyel, ravaszdisággal, torzítással tud eljutni az igazságra, közölni, ami ténylegesen van és ahogyan van, mint ellentettje a nagyot mondó legény az igazságosságot elhozó álmához, a királylány kezéhez.
Az embertárs műve feletti ítélet gyakorta annak a következménye, hogy a másik a mienktől eltérő véleménnyel, látásmóddal és felfogással rendelkezik. A másik ember tettére vonatkozó ítélet vagy értékelés mindig a látszatra épül, és nem számol a cselekvő belső helyzetével. Ezért az ilyen ítélet felszínes, alaptalan és méltánytalan. Az ember tartózkodjék a könnyelmű ítéletektől. Ha ugyanis ilyesmit tesz, ez azzal a veszéllyel jár, hogy saját fogyatékosságait is kimutatja, amelyek nem kisebbek, mint a ‘testvér’ hibái, sőt nagyobbak, parabolánk szerint is neki gerenda van a szemében a testvérnek meg szálka, így saját sokszor fertelmesebb romlottságáról is tanúságot tesz.
Az evangélista szigorúan ítél, és a végén a rossz ‘bírákat’ ‘képmutatóknak’ nevezi, akik az első evangéliumban a törvényt legjobban tisztelő, de a közösség többi tagjával szemben legkritikusabb írástudók és farizeusok (5,20; 6,1; 23, 1-36). Mindez arról árulkodik, hogy Máté közösségétől sem volt idegen a megszólás gyakorlata. Úgy látszik, hogy a szigorúság és a lelkesedés közönyössé tette a lelkeket ahelyett, hogy az együttérzés és az irgalom sajátosan keresztény erényeit keltette volna életre bennük. A példázatban szereplő farizeus nemcsak jámborságával és törvénytiszteletével dicsekszik, hanem kötelességének érzi a vámos, vagyis a gonosz, a rabló és a házasságtörő emberek (Lk 18, 11-12) becsmérlését is. A Máté által kárhoztatott farizeizmus Jézus ellenfeleinek jellemzője, de követői fellelhetők a keresztény közösségben, a ‘testvérek’ között is (3.4.3. v.).
Miről szól a hegyibeszédi igéből lett magyar szólás a „Más szemében meglátja a szálkát, magáéban a gerendát sem veszi észre”? Jelentése: másnak a legkisebb hibáját is felemlegeti, míg a saját nagy vétségét figyelmen kívül hagyja.
Természetesen nem kell a szólást szó szerint érteni. Itt egy kis keveredés is van. Eredetileg volt egy szólásunk, ami úgy hangzott, hogy: „Nem kell minden szálkából gerendát csinálni” = nem szabad a jelentéktelen eseteket, a kis hibákat felnagyítani vagy minden apróság miatt nagy hűhót csapni. Egy másik mondás például erre,” a bolhából elefántot csinál”.
És tudjuk, hogy „A szem a lélek tükre” tehát a lelkiismeret tisztaságát mutatja meg. Aki elkövetett valami kis hibát és nem tiszta a lelkiismerete, annak nem tiszta a tekintete, nem egyenes a nézése, lesüti a szemét, zavartan pislog vagy akár könnyezik is, mint akinek szálka ment a szemébe. A szólás arról az illetőről szól, aki valaki másnak az apró hibáját, zavartságát hangsúlyozza, miközben jól tudja, hogy ő maga az igazi vétkes.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
