Halász Alexandra feng shui szakértőt, az Életigenlők magazinban indított feng-shui interjúsorozat riportalanyát eddig még nem kérdeztük arról, hogy a saját életében hova kerül a térrendezés, a tudatos életvezetés tudománya. Ismerjük meg Halász Alexandrát, akit jubileumi születésnapja évében saját céljairól, feng shuiról, sportszeretetéről és az ismert csiga-sapkájáról is kérdeztük.
„Gyerekként, ha sportközvetítést láttam a tévében, mindig arra gondoltam, hogy „hej, ha én is köztetek lehetnék… De erre esélyem sem volt ügyetlen, tornából hármas gyerekként, akit soha egy csapatba se vettek be. Most, ötvenévesen egyszerre két régi vágyam teljesült: külföldi sporteseményen a magyar csapat tagjaként futhattam félmaratont. Ezt pár éve se én nem gondoltam volna magamról, se mások rólam…” – írta Facebook bejegyzésében a közelmúltban…
Legelőször is szeretettel gratulálok a sikereidhez, Alexandra! Miért jelentett ekkora vágyat a sport?
Köszönöm a kedves szavakat! Valószínűleg azért, mert soha nem kerültem a közelébe sem. Amikor kicsi voltam, egyszer sem mentünk ki sporteseményre, de még a tévében sem néztünk ilyet. Apám sokszor mondta, hogy a sport butaság, ha ezek az emberek rendesen dolgoznának, nem lenne idejük bohóckodni a labdával, vagy futkározni körbe-körbe. Ő fizikai munkát végzett, és nem értette, mi a jó abban, hogy az ember elfárasztja magát, és még pénzt sem kap érte. Persze nem sokat törődött az egészségével, és én már gyerekként is tudtam, hogy nem jó ez így. Ha nagy leszek, máshogy fogom csinálni! Sajnos, alkatilag semmilyen sportra nem tűntem alkalmasnak. A labda kiesett a kezemből, a saját lábamban elbotlottam, a tornaszekrényről lepotyogtam, a művészi tornát… hát, hagyjuk. Gyűlöltem a tornaórákat! Inkább amolyan könyvmoly diák voltam, sorra nyertem a tanulmányi versenyeket, versmondást, rajzversenyt… csak a sporthoz ne legyen köze a dolognak.
Azok az eufórikus örömélmények vonzottak, amit egy sportoló érez célba éréskor? Vagy maga a sportversenyek hangulata csábított eképp: „hejj, ha én is köztetek lehetnék?”
Igen, bizony irigyeltem azokat, akik ügyesek, szépek, gyorsak, sikeresek… és egy összetartó csapat tagjai. Mert az is fontos ám! Láttam az örömüket, a büszkeségüket. Szerettem volna átélni a célba érés örömét, de ez olyasmi volt, mint amikor az ember nézi a tehetségkutató műsort, és elképzeli magát a színpadon, tudva, hogy ez sose fog bekövetkezni.
Miért volt ekkora az esélytelenség érzése benned?
Mert tényleg esélytelen voltam. Dagi, ügyetlen, népszerűtlen gyerek a tornasor végén, akit sose választanak be egyetlen csapatba sem, legfeljebb tartalékként a padon ülve nézheti, ahogy az osztálytársai röplabdáznak… Uhh, csüggesztő érzés volt.
Mikor fordult a kocka? Mikor kerültél a futópályák közelébe? Göröngyös utat jártál be érte?
Az első fordulópont, pontosabban élmény, miszerint talán mégse reménytelen vállalkozás örömöt lelnem valamilyen mozgásformában, a hastánc volt. Tényleg! Beiratkoztam egy hastánc-tanfolyamra egy pesti művelődési házban, és ott éltem át először, hogy nini, mozgok, és jól érzem magam! Az is igaz, hogy a hastánc egyáltalán nem hasonlított az iskolai tornaórákra, és itt egyáltalán nem volt ciki, hogy nem vagyok éppen „ceruza-alkat”. Sőt, még irigyeltek is! A futópályák… nos, bő tíz évvel ezelőtt volt egy ijesztő élményem. Egy teázóban beszélgettem valakivel, és nem tudtam felállni. Úgy tűnt, elzsibbadt az egyik lábam térdtől lefelé a kényelmetlen üléstől. De nem múlt el a lábam érzéketlensége még másnap reggelre sem, ráadásául nem tudtam lendíteni. Ha hozzá értem, akár másvalaki lába is lehetett volna. Bearaszoltam az orvosi rendelőbe – szerencsére két háznyira van – itt azonnal mentőt akartak hívni. Mélyvénás trombózis! A kórházban kerekesszékbe ültettek, jöttek a kivizsgálások. Szerencsére kiderült, hogy „csak” gerincidegdúc-gyulladásom van, ez okozta a bénulást. De ezen a napon újragondoltam az életemet. Szó szerint egy lépést sem tudtam tenni – ezt üzente a tünet. „Egy lépést se tovább ezen az úton!” Akkoriban rengeteget dolgoztam, napi 12 órákat, hétvégén is. A testem egyszerűen besokallt, és így jelezte, hogy ne tovább. Másnap felmondtam az összes másodállásomat. Megfogadtam, hogy ha meggyógyul a lábam, akkor használni is fogom. Vége a mozgásszegény életmódnak! Túrázni fogok meg futni…
A bénulás látványosan múlt, napokon belül „visszakaptam” a lábamat, és ahogy megfogadtam: azon a hétvégén már el is mentem kirándulni. Ezzel egy új világ nyílt ki a számomra: tájak, botanika, fotózás, természetbúvárkodás… és a teljesítménytúrázás, ami végre a nekem való sport! Persze, csak ha nem a teljesítményre koncentrálok, hanem a túrázásra, a természet csodálására… Azóta ebből lett túrablog, fotókiállítás, rengeteg új ismerős. A futást egy régi cimborám kezdeményezte, egy olyan baráti kör vezetője, akikkel már régebben is kirándultunk. Együtt jártunk edzeni a Margitszigetre. Először kétszáz métert tudtam lefutni… aztán már a szállodáig, aztán az Árpád-hídig… emlékszem, mekkora sikerélmény volt az első szigetkör! És jött az első amatőr futóknak szánt verseny, a Vivicitta, amiből az öt kilométeres távra merészeltem benevezni. Nagyon izgultam, hogy sikerül-e szintidőn belül célba érnem, de barátaim végig ott voltak mellettem és biztattak.
Jöttek az egyre hosszabb távok, jött a félmaraton, aztán a maraton. Aztán jöttek a külföldi versenyek is, ahol fantasztikus érzés, amikor magyar szurkolók kiabálnak a pálya széléről, és nemzetiszín zászlóval várnak a célban! Jöttek a kalandos futások: a föld alatti pincerendszerben futás, a sáros akadályokkal megpakolt terep, a jelmezes mókák, a mindenféle jótékony célú sportesemény. Legutóbb egy autizmussal élő családokat támogató alapítvány futásán elvállaltam a „záróember” szerepét, vagyis hogy a mezőny legvégén kocogok, és „bebiztatom” a lemaradókat a célba. Fantasztikus volt!
Volt ezen az úton szerepe a feng shui-nak?
Azt hiszem, egész életemet áthatja a feng shui szellemisége. Hogy a dolgoknak legyen helye… hogy ha helyére tesszük őket, akkor rend van. És ez a „belső” dolgokra is igaz, nem csak a tárgyakra. Legyen meg a helye a mozgásnak, legyen meg a helye a baráti körnek, a családnak, a hobbinak, az alkotásnak, a kalandoknak, a tanulásnak. Korábban ezeknek nem volt meg a helye az életemben, a munka minden szabad helyre beterpeszkedett. És még pont időben figyelmeztetett a lábam, hogy ez így nem lesz jó!
Az ismert „csiga-sapka” a célfotónál egyfajta kabala, tudatos marketing, vagy az ismert kedves humorodat jelzi?
Igen, legalábbis a célegyenesben fel szoktam venni egy csiga-csápokkal ékesített sapkát. Ez a motivációs sapkám: aki meglátja, elmosolyodik és gyorsít: nehogy már lehajrázzon egy csiga! Az is tény, hogy továbbra sem vagyok egy kimondottan atletikus alkat. Ha a futókat egy tolltartóba képzeljük, a sok ceruza között én vagyok a radír. Meg néha a ceruzahegyező… Ha vállalom, hogy minden erőfeszítés ellenére, vagy mellett is bizony a mezőny végén kocogok, akkor ezzel sokan tudnak azonosulni. Hiszen sok a középkorú, kissé túlsúlyos nő az amatőr futók között, aki valamilyen fordulópont után kezdett sportolni. Akik olyanok, mint én. És nem szégyellnivaló, ha valaki nem fiatal, gyors, karcsú vagy ügyes…
Szokták mondani, hogy a legjobb tanácsadók a tapasztalati szakértők. Másként fogalmazva: „attól kérjünk tanácsot, aki már meghaladta, ahová mi éppen tartunk.” Ezzel a megállapítással egyetértesz?
Sok tekintetben igen. Viszont vannak kivételek. Nem biztos, hogy az a legjobb edző, aki volt valaha világbajnok vagy olimpikon is (és viszont: hajdani élsportolókból nem mindig válik kiváló edző). Több olyan ismerősöm is van, aki nem haladta meg az adott élethelyzetet, még önmagánál sem, de tanácsokat osztogat. Innen szoktam tudni, hogy mit NE csináljak. Például pénzügyi befektetések terén rengeteg ötlete van az illetőnek, miközben pénze, az nincs. Vagy marketing-tanácsokat ad, miközben nincsenek ügyfelei. Mindig tudom őt figyelve, hogy mit nem szabad tennem. Ez legalább olyan hasznos, mintha azt mutatná meg valaki, hogy mit érdemes tennem! Olyan is akad, hogy valaki egész bölcs tanácsot ad, miközben igazából saját magának kéne elsőként megfogadnia azt. De attól még a tanácsa teljesen jó és megfogadásra érdemes lehet. Szóval tanácsot kérni vagy kapni bárkitől lehet, de a mi felelősségünk, hogy mit fogadunk meg belőle!
Azt írtad egyszer egy posztban, hogy a facebook és a közösségi média sorolt be életmód-tanácsadónak… Hogyan definiálod magadat?
Valóban, automatikusan címkézett meg a közösségi oldal, és amikor a követők száma meghaladt valami értéket, még a „közszereplő” címkét is hozzá biggyesztette. Én igazából nem adok tanácsot. Nem érdemes, egyrészt úgyse fogadják meg… másrészt, az emberek rendszerint maguktól is tudják, mit kéne tenniük. Az más kérdés, hogy nem teszik. Mindenki tudja például, hogy egészségesebben kéne táplálkoznia, szakítania kéne végre a rossz kapcsolatával, ki kéne állnia magáért a munkahelyén, meg kéne tanulnia rendesen angolul, vagy le kéne szoknia a cigizésről. Túl sok az életünkben a „kéne”, és ez sokszor nem változik addig, míg a „kéne” át nem változik „kell”-re… ahogy az én esetemben is történt. Én is tudtam, hogy többet kéne mozognom és kevesebbet kéne dolgoznom… Szóval az emberek alapból tudják, mi tenne jót nekik, csak nem teszik. Ott kezd izgalmassá válni a kérdés, hogy vajon miért? Én tehát az akadályokat segítek elhárítani az útból, a feng shuiban például ezt segíti a „gócok” felszámolása. De hogy tényleg megtegye valaki azt, amit „kéne” az őrajta múlik. Ha kevesebb az akadály, kevesebb a „kéne” is, és több a „szeretném”… nem kell megvárni a „kell”-t, például egy csúnya diagnózist, egy kiégést vagy egy üzleti csődöt.
Az életed során mik voltak még olyan akadályok, amik leküzdéséhez erőt vettél magadon és sikerre vitted?
Ó, rengeteg ilyen van! Én világéletemben azt hittem, hogy hülye vagyok a matekhoz. Annak idején a tanító néni szó szerint igyekezett belém verni a szorzótáblát… micsoda stressz minden számtani művelet, ha pofon és nyilvános megalázás fenyegeti az embert. Felnőtt fejjel felfogadtam egy matektanárt, hogy tanítsa meg a négy alapműveletet! Egy órán belül sikerrel járt. Nem én voltam „hülye”, a tanító néni volt alkalmatlan. Volt, aki azt mondta, sose fogok beilleszkedni közösségbe, soha senkit se fog érdekelni, mit csinálok, ne is erőltessem… érjem be önkéntes, vagy szociális munkával. Nos, ezt mind sikerült megcáfolnom! Vállalkozónak lenni azért is izgalmas, mert nap mint nap adódnak olyan dolgok, amiknek a leküzdéséhez erőt kell venni magamon. Ilyen például a számlák kiállítása vagy válaszolni 1.000 bejövő ímélre. Hű, de nem szokott kedvem lenni hozzá. De legalább senki se áll mögöttem „ostorral”, ha teszem, magamért teszem. És persze azokért, akikkel kapcsolatban állok.
Ötven éves vagyok, nem titok. Volt több fotókiállításom, különdíjat kaptam a National Geographictól, voltak önálló festészeti kiállításaim, forgatott rólam életrajzi filmet a tévé, kétszer végigjártam a Camino zarándoklatot, könyveket írtam, szóval egész sok dolog van, amit sikerre vittem. És még rengeteg ötletem van!
Mikor-hogyan jött az életedbe a feng shui? Minek nevezed: szakma, hivatás vagy életstílus?
Ennek legalább negyed évszázada. Akkoriban ez nagyon új dolog volt, ahogy elvégeztem egy tanfolyamot és ez kiderült, máris rovatom lett egy akkor induló internetes portálon – miközben még számítógépem és internetem sem volt. Egy kínai bolt emeletére jártam netezni, itt volt a legolcsóbb… és nem zavart, hogy kínai írásjelek vannak a billentyűzeten, mert tudok vakon gépelni. Szerintem ez lehet szakma, hivatás vagy életstílus egyaránt. Ahogy a tai-csi vagy az ázsiai harcművészetek sem csak sportok, hanem életstílusok is. Egy karatéka nem viselkedhet akárhogy akkor sem, ha éppen nem a dojo-ban van, fehér öltözetben. Ennek az egésznek van egy szellemisége, ami áthatja az életet. Még mindig tanulom, és még mindig elbűvöl, micsoda mélységei vannak a „rend és harmónia művészetének”.
Használod vagy a „cipész cipője” mondás érvényesül?
Persze hogy használom… és nagyokat nevetek, amikor felfedezek valami tárgyak általi „üzenetet” itthon! Mert sokszor pont én nem veszem észre… de igyekszem. És ami még örömmel tölt el, hogy a környezetem is „elkapta” tőlem a dolgot, és megosztják velem a felismeréseiket, meg hogy milyen eredményekre jutottak. Ez nagyszerű.
Jubileumi évedben készítjük ezt az interjút. Hogyan érzed magad mostanában? Mik a közeli-távoli terveid?
Múlt hétvégén a Börzsönyben kirándultam, és hazafelé a vonaton egy idősebb házaspárral beszélgettem. Azt mondták, „látszik, hogy jól vagy”. Igen, jól vagyok. Ez nagyon ritka, és ez a legtöbb, amit el tudok mondani. Jó az életem, jól vagyok, jól érzem magam benne. Sose hittem volna, hogy ez lehetséges… hogy ez ilyen. Hogy jó felkelni reggel azzal, hogy mi mindent tartogat a nap számomra, szorongás nélkül. Hogy jó emberek vesznek körül, akikre számíthatok. Hogy vannak terveim, és meg is fogom őket valósítani. Hogy van jövőm, és bármi nehezet is tartogat számomra, tudom, hogy meg fogom valahogy oldani, kérhetek segítséget, ha egyedül nem megy. Hogy van önbizalmam, vagyis nem hagyom magam elbizonytalanítani, megállítani kritizáló vagy irigy emberektől. Nem mindig volt ez így, ebben rengeteg munka van, és most látszik igazán, hogy megérte.
Tervek? Most jött ki a nyomdából a feng shui könyvem átdolgozott új kiadása. El is kell ám adni! Ilyet még nem csináltam… számtalan apró feladat, mindenféle szerződés, teljesen ismeretlen terep. Szóval szeretném, ha karácsonyig elfogyna. Ősszel beindul a futó-szezon, lesz hazai és külföldi félmaraton is köztük. Szeretném ezeknek minden méterét élvezni. Szeretnék eljutni Madeirára, még az ősszel. Szóval van elég terv. A mozgást egészen biztosan nem hagyom abba, legalább tíz futóverseny lesz még idén, ahová szeretnék elmenni: és nem nézőnek!
Vajda Márta
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, rákszűréseket szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! A rák ellen… Alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
